Szar az élet?

merbezzegamásteheneződebb! - de amikor a munka dandárja van, ő az aki onnan a legtávolabb áll, hogy véletlen se feszüljön meg a haja szála se...

Tenyleg szar az elet mar egy 20 eves csaj se akar megfogni lassan raszorulok a 40 felettiekre.Szar az elet az iden mar a masodik garnitura gumit kell vennem.Na jo gyüjtögetem meg a panaszokat aztan jelentkezem

Ezek inkább az idősebbekre jellemzőek, nem? Ők az örök elégedetlenek. Pont a múltkor morfondíroztam, hogy írok egy blogot a kesergések vs. jó dolgok történnek velünk témában. De még lehet, hogy meg fog születni valamikor

Én nem tudom... lehet, nem magyarnak kellett volna születnem... Mindig úgy voltam vele, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak És ha akadna is a környezetemben örökké háborgó, siránkozó, panaszkodó energiavámpír, azt amilyen hamar csak lehet, leépítem.
De most, hogy elgondolkodtam rajta, tulajdonképpen lehet, hogy még a Rákosi rendszer, vagy a szocializmus csökevényes maradéka az az általános mentalitás, hogy mindent minél szarabbnak tüntessünk fel magunk körül, nehogy elirigyeljék tőlünk, vagy felfuvalkodott nagyképű hólyagnak gondoljanak, vagy ne adj' Isten befújjanak érte... bár... ami azt illeti, itt Svájcban is sír örökké mindenki, pedig az ő életszínvonaluknak a legalja a mi legrózsaszínebb álomvilágunk

Nekem volt egy energiavámpír barátnőm a legrosszabb fajtából. Mióta megszabadultam tőle és "nemszar" az életem (sőt!) és ezt nem is rejtem véka alá, megfogyatkoztak a barátaim (azok voltak valaha?), amit az elején elég rosszul fogadtam. Aztán rájöttem, aki tényleg a barátom az velem tud örülni. Ez az amire saját tapasztalat szerint az emberek 90%-a nem képes. Ha boldog vagy mindenki csak irigykedik és jönnek a jóindulatú "Neki könnyű, mert..." megjegyzések, szájhúzogatások, elkerülések, fejelfordítások...bezzeg ha ér valami szerencsétlenség rögtön jönnek a varjak.....LEhet ezért panaszkodik a legtöbb ember, mert ezzel bevonzza a többi "varjút" is és együtt károghatnak
Pedig egy boldog ember másokat is boldogabbá tud tenni

(jó, tegyük hozzá néha pokolian jólesik kipanaszkodni magunkat )

Néha tényleg jólehet kipanaszkodni magunkat, mondjuk az olyan dolgokban ami ellen tenni nem tudunk, csak elviselhetjük, és ez utóbbiban segít ha néha kiadjuk magunkból... DE.. nem értem azokat akik pl ezt vadidegenekk akarják megtenni, legyenek bár egyik, vagy másik oldalon... Meg úgy egyáltalán: fesztiválon egyik délelött egy olyan srác akit előző nap ismertem meg (egy csapaton belül motoroztunk egyet, és ennyi) Elösször megkérdezte mit dolgozom (ezzel nincs is baj, végülis barátkozunk, ismerkedünk stb). Megmondtam, majd a következő kérdése már valami olyasmi volt, hogy mik a terveim a jövőre nézve... Első reakcióm annyi volt hogy pislogtam rá bután. Egyrészt mert nincsenek grandiózus terveim, de még csak annyi sem hogy ezt meg ezt akarok dolgozni a jövőben, vagy itt meg itt szeretnék élni, eseetleg ennyi meg ennyi gyereket akarnék...(ezeket sztem amúgyis hozza majd az élet magától), másrészt már ott elakadtam, hogy ezt nekem miért is kellene az ő orrára kötnöm. Elég személyes területre tévedt volna már megint a beszélgetés, és olyan sok ilyenben volt már részem, hogy az első kérdésnél megálljt parancsoltam a dolognak:lazán közöltem hogy nekem aztán nincsenek terveim. Na mondjuk erre ő fagyott le, majd nézett rám úgy, mintha kb űrlény lennék...
A lényeg: miért akarják vadidegenek hogy kiteregesd nekik a szennyest, vagy csak egyáltalán a személyes dolgaidról beszélgess velük. Számomra mondjuk még a világnézetem is személyes téma, de tudom h ezzel mások máshogy vannak, szóval csak úgy általánosságban kérdem.
És a másik oldalról is: Néha totál vadidegenek mesélik el teljes családi zűrjüket, meg minden nyűgjüket, bajukat... én meg csak pislogok, hogy én mégis hogy jövök ehez? Mert ha még tanácsot akarna egy objektív, külső szemlélőtől.. de ezek sosem azt akarnak, csak panaszkodnak, és úgy tűnik nekik teljesen mindegy kinek... Ha meg én nem panaszkodom vissza (mert magánügynek érzem) azon teljesen besértődnek.

Ki érti ezt?

Valószínűleg neki könnyebb egy vadidegennek elmondani, mert nincs olyan barátja a környéken akivel ezeket a nyűgöket megosztaná. Én türelmesen végighallgatom az ilyet, és ha nagyon "fura" a figura, akkor finoman megkérdezem, hogy a barátaiddal beszéltél már erről? Volt aki megválaszolta a kérdést, hogy neki olyan nem nagyon van... Ez is sokatmondó. Egyébként úgy gondolom, hogy az esetek nagy részében kb ugyanazok a nyűgök terhelik az embereket - épp ezért vicces néha végighallgatni, máskor meg megdöbbentő, hogy úristen, de jó hogy én nem ezt az életet élem...

Neha talan azert erzik jobbnak vadidegennek elmondani mert nem felnek attol hogy visszael avval amit elmondtak neki.

Én mindig azt mondom ha a rosszra terelődik a téma, hogy "de legalább nem esik az eső"!
Persze ez esőben nem működik!

Nekem a kedvenc mondatom: (meglátnak nálunk valamit)- Van itt pénz! Miután két-három ilyen kommentelőnek felajánlottam, hogy egy hónapra (na jó csak vicceltem, legyen egy hétre) cseréljünk helyet! Én élem az ő életét, ő pedig csinálja amit én! Akkor neki is lesz pénz! De hogy miért nem akart velem cserélni egyszer sem még senki???

Egy élet-cseréhez át kéne tölteni a hozzá szükséges infókat is a fejedből (nem elmondani pár cetli erejéig, hanem rendesen letölteni)... szóval nem biztos, hogy csak a pofájuk nagy és visszariadnak. Ha véletlenül gondolkodik valaki, akkor se fog beleugrani egy cserébe.

De ezt csak úgy mondom, nem hiszem, hogy annyira gondolkodtak volna

hat en erre egy dolgot akarok mondani
a vilag egy segglyuk es tele van sz@rr@l

amugy a vilag olyan amilyennek latod ha szarnak latod akkor olyan ha jonak akkor meg olyan ilyen egyszeru