Starsky

Vereczkei Gábor barátomat egy régi ismerőse keresztelte el Starskynak, mert ugyanolyan fekete göndör haja volt, mint az ősöreg amerikai sorozatban az egyik főszereplőnek. Az egyszerűség kedvéért neveztem el tulajdonosa után a vasat.
Ott szúrtam el az egész életemet, és nemcsak a motoros életemet, hogy nem hittem el, hogy nekem tényleg lehet pénzem egy saját chopperre. Akkoriban még szép számmal futottak az utakon a 250-es csepptankos Jawák, mély hangjuk, döbbenet alacsony alapjárati fordulatuk, valamint a róluk hallott megbízhatóság és alacsony fogyasztás hozzájárult a küllemük által szinte követelt chopperesítéshez. Amikor Győrbe kerültem a Szent László Katolikus Kollégiumba, összeismerkedtem Starskyval, akivel hamarosan nagyon jó barátok lettünk. Látta, mennyire sóvárgok egy 250-es Jawa chopper megépítése után, és a beszámolóim alapján kedvet kapott hozzá. Úgy döntött, ha elvállalom, megfinanszírozza nekem ezt az építést, és beteljesülhet az álmom. Kapva kaptam a lehetőségen, hiszen fogalmam se volt, mekkora meló lesz. Előtte már összeraktam magamnak egy 175-ös Sport CZ-t egy 250-esből, azt gondoltam, ez se lesz sokkal nagyobb durranás, és nekiláttam. Nulla tapasztalattal. Álmaim, viszonylag gyakorlatias elképzeléseim voltak, de se hegeszteni, se esztergálni nem tudtam, ráadásul csak nagyon rövid időket áldozhattam a vasra.
Az alapanyagként kiválasztott vas elég ramaty volt, és a papírjai se voltak rendben, de ez akkor még nem zavart, mert a világ is más volt. Kiderült, hogy akinek a nevén van, már rég halott, és az özvegy nem hajlandó pót-hagyatékit kérni, mert fasirtban voltak az öreggel. Az őutána való tulajdonos meg kijelentette, hogy ő nem ír alá semmit, mert neki azt mondták, börtönbe fogják csukni, ha bármit is aláír. Ugyanígy a többi 5 ember se, aki baxta átiratni a saját nevére.
Hozzájárult az is, hogy többször is 6-7 hónapig nem csinálták meg a cuccaimat, se az esztergályos, se a hegesztő. Az első adandó alkalommal fölvitettem Győrbe a vasat, és a Katolikus Kolesz kétoldalt nyitott biciklitárolójában küszködtem tovább, a kolesz silány szerszámkészletével. Egy szaros kalapácsom se volt. Ugyan folytathattam később a garázsban, de oda nem tudtam akármikor bemenni a nagyon goromba kutya miatt.
Starsky megelégelte, hogy csak nyeli a pénzt a projekt, és nem finanszírozta tovább az épülést. Kellett neki a vas, de azt mondta, innentől az én saram. Ekkor még nehezebb helyzetbe kerültem, hiszen nem tudtam visszaadni a pénzét, tehát be kellett fejezzem a vasat saját pénzemen. Nem gondoltam volna, hogy a végére akkora összegbe kerül a befejezés, hogy jobban jártam volna, ha valahogy visszaadom a pénzét, és a vasat eladom alkatrésznek.
Szerencsére összeismerkedtem egy sráccal, akivel a tanítási gyakorlatok hoztak össze. Attis nem messze lakott, és autószerelő lévén, nagyon sokban tudott és akart is segíteni. Faterjáék garázsában folytathattam motorépítő tevékenységemet. De mivel akkor már sok projekt futott, egy-egy vassal csak lassan. Starsky vasa valahogy mindig hátramaradt, mert pénz kellett volna rá, az meg nem volt. Két év múlva elkezdték Attis szülei rossz szemmel nézni az éjjelig tartó barkácsolást, így más helyet kellett keresni. Tibi barátommal közösen béreltünk egy ideig egy garázst egy kétes környéken, de maga a garázs jó volt. Nemsokára lelépett, és egyedül kellett tovább bérelnem. Ekkor már kerestem, de annyit kellett húzni az igát a melóhelyen, hogy nem jutott időm a motorokra.
Közben beütött a ménkű: megszűnt a melóm, egy vas nélkül maradtam. Bedobtam a törülközőt, Starsky vasa egy ismert motorépítőhöz került, akit megkértem, fejezze be, részletekben kifizetem. Egy év múlva szólt, hogy vigyem el, nem foglalkozik vele. Hozzá se nyúlt. Hozzájárult a boldogsághoz, hogy elveszett egy garnitúra legyártott alkatrész, ráadásul a krómozottak. Újra kellett gyártani mindent. Ráadásul újrakrómozni is. Kezdett túl sokba jönni a vas. Más motorokkal szerzett rossz tapasztalat miatt nem az eredeti dinamót alakítottam át, hanem egy ETZ generátort varrtam föl a blokkra, mert mindenképp 12V-os rendszert akartam. A gyújtáskapcsoló is sok fejtörést okozott, végül egy Pannonia oldaldekni-zár lett egy Suzuki gyújtáskapcsolóval összekombinálva.
Nemsokára garázst kellett cserélnem, mert összebalhéztam a főbérlővel. Starsky vasa még mindig a nyakamon, annyira, hogy amikor újabb két év elteltével vissza kellett költözzek Kaposfőre, ott kellett hagyjam Kurucz Jácint barátomnál, megkértem, fejezze be nekem. A szándék megvolt, de a melója és a családi dolgai úgy alakultak, hogy négy évig alig-alig tudott valamit haladni vele.
Ezután melóhelyem, a kaposvári Gépész suli vezetőinek utasítására el kellett végezzek egy egyetemi szintű szakot, azt javasolták, ha lehet, ez legyen tanári. Nosza, irány Győr, de főként azért választottam a Széchenyi Egyetemet, mert be akartam fejezni Starsky vasát. Ezért Jácintéknál kértem szállást Nagybajcson. Új lendületet kapott a munka, Jácint megcsinálta a fényezést is.
Ekkor megint óriási gond lett. Kiderült, csak olyan adásvételi szerződést fogadnak el az ocsmányirodában, amin rajta van a személyi igazolvány száma is. Eredeti szándékomról, a hamisításról tehát le kellett tennem. Pontosabban, ajánlatos volt letennem róla. Vennem kellett egy másik, papíros, kopasz vázat. Ezt Bélafi Dávid barátomon keresztül tudtam megtenni. Újabb plusz kiadás, ami egyáltalán nem látszik, és plusz meló. Utolsó melóm Jácintnál az volt, hogy lekopasztottam a majdnem kész motort, és a váz átalakításait megcsináltam az új vázra is. Rengeteg pluszmunka volt. Ez is, mint annyi más. Ráadásul kiderült, hogy valamelyik ocsmányiroda hibája miatt kivonták a vasat a forgalomból. Hurrá. Az ügyintéző a haját tépte, különösen akkor, amikor megmondtam neki, hogy ez az egyszerűbb eset. Emiatt saját nevemre kell iratnom a vasat, Starsky üzembentartó lesz – pontosabban lett volna.
Jácintéktól is el kellett pakolnom, mert ott is volt egy komoly családi gond, és megszületett a picijük is. Ismét Attistól és faterjától kaptam segítséget. Attis úgy dolgozott nekem, mondhatni helyettem, mint a régi szép időkben. Nem tudtam, hogyan hálálhatnám ezt meg neki. Gyakorlatilag az utolsó félév végére készült el végre a műszakiztatható verzió, nagy megkönnyebbülésemre. Illetve azt hittem, hogy elkészült, az utolsó simításokat megint nekem kellett megcsinálni. Ekkor a suli kazánházában igazgatói engedéllyel már épült Marci, a 350-es chopper. Ide kellett hoznom befejezni Starsky vasát. Mivel ez csak vasárnap sikerült egy baleset kíséretében (részleges bokaszalag-szakadás), a kollegám, aki a főnökömnek képzelte magát, kib.szott, úgyhogy garázst kellett bérelnem. Újabb fölösleges kiadás. Sebaj, meglett az áhított műszaki.
Évek hosszú során keresztül kizárólag az tartott életben, hogy én még tartozom Starskynak ezzel a motorral. Végül nem kellett neki a vas. Úgy alakult az élete, hogy se itthon, se Londonban nem tudja hova tenni, így el kellett adnom. Azonban nem lehetett eladni annyiért, amennyi a befektetett pénze volt kamatostul, úgyhogy így elkerülhetetlenül anyagi kár ért…
Nagyon sok egyedi apró alkatrész van rajta, föl se tudnám mindet sorolni. Gyakran előfordult, különösen az elején, hogy mire a szaki végzett egy alkatrésszel, már megoldottam másképp. Különösen a 12V-os villamos rendszer okozott nagy fejtörést. Végül egy ETZ generátor lett a végleges megoldás.
Végül a nem túl szép végkifejlet: egy kaposvári jóbarátomnál kellett tárolnom a vasat, azonban határidőre el kellett takarítanom. Egy ottani srácnak adtam el, kényszerből részletfizetésben és azonnali átadásban állapodtunk meg. Aztán az utolsó részletet „elfelejtette” kifizetni, az amúgy se magas vételárból. És akkor kirúgtak a suliból, és a bank fölmondta a hitelkeret-szerződésemet, azonnal be kellett tolni 200 rugót. Ez elvitte mind Starsky, mind Életem Pici Párjának árát. Nem volt miből fizessek Starskynak, mert otthon szigorú pénzügyi ellenőrzés alá kerültem a bank köcsög rohadék húzása miatt. És Starsky szélhámosnak tart, hogy elpotyáztam a gyönyörű vasat (ezt nem lehetett többért eladni, pláne az adott körülmények között), és hogy nem fizettem ki (ez se rajtam múlott). Úgyhogy ezzel a vassal, amit eredetileg életem főművének szántam, a legtöbbet szívtam vele, ezzel jártam a lehető legrosszabbul, mind pénzügyileg, mind melóban, mind emberileg.
A technikai kialakítás sokat változott, és menet közben is alakult, íme a technikai leírás (perjel előtt a műszakiztatható, utána a végleges verzió megoldása):

Típus: Jawa 559 chopper „Starsky”
Váz, lengővilla: gyári (apró módosítások, menetek nagyobbra fúrása, oldalsztender konzol)
Hátsó futómű: gyári
Első futómű: CZ 472
Villanyak csapágyazás: szabványos kúpgörgős csapágyak, egyedi kormánnyak-tengely
Első fék: gyári dobfék
Kormány: gyári/hajlított Romet
Első lámpa: MTZ lámpafej, Lada foncsor
Hátsó lámpa: CZ 450 (csepptankos 175-ös), új, Rudolf Wolf boltjából
Indexek: Rudolf Wolf boltjából, valami katalógusdolog
Sebességmérő: Skoda/CatEye Velo5
Tank: gyári
Blokk: gyári módosítva, ETZ generátor felfogatás miatt
Oldaldekni: egyedi
Légszűrő: Trabant, módosítva
Ülések, háttámla, hátsó vázrész: egyedi
Hátsó sárvédő: gyári, módosítva
Első sárvédő: színre fújt, módosított CZ 472
Előretolt és gyárinak tűnő első lábtartó: egyedi
Fékpedál: Módosított CZ Sport
Hátsó lábtartó: módosított MZ
Kipufogódobok: egyedi alumínium (olyan hangja van, mint a gépágyú!!)
Féklámpa kapcsoló: hátsó: Yamaha RD125, első: ETZ
Kapcsolótömbök: bal: ETZ, jobb: MZ TS
Fék-és kupplungkar: Jawa 634
Feszültségszabályzó: utángyártott elektronikus (Ladába is ilyen kell)
Gyújtáskapcsoló: Hengerzár rész Pannonia oldaldekni-zár, elektromos rész Suzuki Alto
Ülészár: Simson kormányzár, egyedi kulccsal