Starsky vasa (lett volna)

A történet nagyon régen kezdődött. 15 évesen lerajzoltam a szakrajz füzetembe apám 175-ös csepptankos CZ-jének chopperesített verzióját. Legalábbis amit akkor gondoltam a chopperekről. Nagyon tetszett a tanárnak, meg is ajándékozott egy akkora egyessel, hogy az osztályteremből is kilógott. 15 éves koromtól akartam magamnak egy saját choppert. Nem nagyot, főleg nem Harley-t, de a minta az 1992-es Harley-Davidson Softail Custom volt. Na jó, tetszett a nem Softail vázas Dyna Wide Glide is…
Ott szúrtam el az egész életemet, és nemcsak a motoros életemet, hanem az egészet, hogy nem hittem el, hogy nekem tényleg lehet pénzem egy saját chopperre. Apám 250-es Sport CZ-je túl szép állapotban volt ahhoz, hogy annak álljak neki, meg hiába használtam 17 éves koromtól rendszeresen, mégse az én motorom volt. Akkoriban még szép számmal futottak az utakon a 250-es csepptankos Jawák, mély hangjuk, döbbenet alacsony alapjárati fordulatuk, valamint a róluk hallott megbízhatóság és alacsony fogyasztás hozzájárult a küllemük által szinte követelt chopperesítéshez. Amikor Győrbe kerültem a Szent László Katolikus Kollégiumba, összeismerkedtem Vereczkei Gáborral (akit egy ismerőse keresztelt el Starskynak a göndör haja alapján), akivel hamarosan nagyon jó barátok lettünk. Látta, mennyire sóvárgok egy 250-es Jawa chopper megépítése után, és a beszámolóim alapján kedvet kapott hozzá. Úgy döntött, ha elvállalom, megfinanszírozza nekem ezt az építést, és beteljesülhet az álmom. Kapva kaptam a lehetőségen, hiszen fogalmam se volt, mekkora meló lesz. Előtte már összeraktam magamnak egy 175-ös Sport CZ-t egy 250-esből, azt gondoltam, ez se lesz sokkal nagyobb durranás, és nekiláttam. Nulla tapasztalattal. Álmaim, viszonylag gyakorlatias elképzeléseim voltak, de se hegeszteni, se esztergálni nem tudtam, ráadásul csak nagyon rövid időket áldozhattam a vasra, mert időm nagy részét elfoglalta a főiskola, elég ritkán jártam haza, akkor is kellett valamit segítenem, apám is dühös volt miatta, úgyhogy keserves melónak bizonyult.
Az alapanyagként kiválasztott vas elég ramaty volt, és a papírjai se voltak rendben, de ez akkor még nem zavart, mert a világ is más volt. Nem attól vettem, akinek a nevén volt, és nem tudták a közelben lakó, a típust nagyon jól ismerő ember segítségével sem beindítani, de semmi nem zavart. Nagyon beképzelt voltam. Kiderült, hogy akinek a nevén van, már rég halott, és az özvegy nem hajlandó pót-hagyatékit kérni, mert fasirtban voltak az öreggel. Az őutána való tulajdonos meg kijelentette, hogy ő nem ír alá semmit, mert neki azt mondták, börtönbe fogják csukni, ha bármit is aláír. Ugyanígy a többi 5 ember se, aki baxta átiratni a saját nevére.
Ki voltam segítve a sok idiótával.
Hozzájárult az is, hogy többször is 6-7 hónapig nem csinálták meg a cuccaimat, se az esztergályos, se a hegesztő. Akkor sajnos már más vasak is be voltak vállalva, kezdtem elkeseredni. Az első adandó alkalommal fölvitettem Győrbe a vasat (mindkettőt, hiszen ekkor már Bandita vasa is készült), és a Katolikus Kolesz kétoldalt nyitott biciklitárolójában küszködtem tovább, a kolesz silány szerszámkészletével. Egy szaros kalapácsom se volt. Ugyan folytathattam később a garázsban, de oda nem tudtam akármikor bemenni a nagyon goromba kutya miatt.
Starsky megelégelte, hogy csak nyeli a pénzt a projekt, és nem finanszírozta tovább az épülést. Kellett neki a vas, de azt mondta, innentől az én saram. Igaza volt, megértem. Ekkor még nehezebb helyzetbe kerültem, hiszen nem tudtam visszaadni a pénzét, tehát be kellett fejezzem a vasat. Nyilván saját pénzemen. Nem gondoltam volna, hogy a végére akkora összegbe kerül a befejezés, hogy jobban jártam volna, ha valahogy visszaadom a pénzét, és a vasat eladom alkatrészenként.
Szerencsére összeismerkedtem egy sráccal, akivel a tanítási gyakorlatok hoztak össze. Szabadi Attis nem messze lakott, és autószerelő lévén, nagyon sokban tudott és akart is segíteni. Faterjáék garázsában folytathattam motorépítő tevékenységemet. El is kereszteltük „Kertész utcai Choppergyár”-nak a helyet. Haladtunk. De mivel akkor már sok projekt futott, egy-egy vassal csak lassan. Starsky vasa valahogy mindig hátramaradt, mert pénz kellett volna rá, az meg nem volt. Két év múlva elkezdték Attis szülei rossz szemmel nézni az éjjelig tartó barkácsolást, így más helyet kellett keresni. Tánczi Tibi barátommal közösen béreltünk egy ideig egy garázst egy kétes környéken, de maga a garázs jó volt, jó helyen. Nemsokára lelépett, és egyedül kellett tovább bérelnem. Ekkor már kerestem, de annyit kellett húzni az igát a melóhelyen, hogy nem jutott időm a motorokra.
Közben beütött a ménkű: megszűnt a melóm, egy vas nélkül maradtam. Bedobtam a törülközőt, Starsky vasa egy ismert motorépítőhöz került, akit megkértem, fejezze be, részletekben kifizetem. Egy év múlva szólt, hogy vigyem el a vasakat, nem foglalkozik velük. Starsky vasához hozzá se nyúlt. Banditáéhoz igen, de azt a melót meg lehetett csinálni két nap alatt. Tiszta boldog voltam.
Hozzájárult a boldogsághoz, hogy elveszett egy garnitúra legyártott alkatrész, ráadásul a krómozottak. Újra kellett gyártani mindent. Ráadásul újrakrómozni is. Kezdett túl sokba jönni a vas. Más motorokkal szerzett rossz tapasztalat miatt nem az eredeti dinamót alakítottam át, hanem egy ETZ generátort varrtam föl a blokkra, mert mindenképp 12V-os rendszert akartam. A gyújtáskapcsoló is sok fejtörést okozott, végül egy Pannonia oldaldekni-zár lett egy Suzuki gyújtáskapcsolóval összekombinálva.
Nemsokára garázst kellett cserélnem, mert összebalhéztam a főbérlővel. Starsky vasa még mindig a nyakamon, annyira, hogy amikor újabb két év elteltével vissza kellett költözzek Kaposfőre, ott kellett hagyjam Kurucz Jácint barátomnál a vasat, megkértem, fejezze be nekem. A szándék megvolt, de a melója és a családi dolgai úgy alakultak, hogy négy évig alig-alig tudott valamit haladni vele.
Ezután melóhelyem, a kaposvári Gépész suli vezetőinek utasítására el kellett végezzek egy egyetemi szintű szakot, azt javasolták, ha lehet, ez legyen tanári. Nosza, irány Győr, vissza Vásárhelyi Zsuzsa néni szárnyai alá, de főként azért választottam a Széchenyi Egyetemet, mert be akartam fejezni Starsky vasát. Ezért Jácintéknál kértem szállást Nagybajcson. Új lendületet kapott a munka, Jácint megcsinálta a fényezést is.
Ekkor megint óriási gond lett. Kiderült, csak olyan adásvételi szerződést fogadnak el az ocsmányirodában, amin rajta van a személyi igazolvány száma is. Eredeti szándékomról, a hamisításról tehát le kellett tennem. Pontosabban, ajánlatos volt letennem róla. Vennem kellett egy másik, papíros, kopasz vázat. Ezt Bélafi Dávid barátomon keresztül tudtam megtenni. Újabb plusz kiadás, ami egyáltalán nem látszik, és plusz meló. Utolsó melóm Jácintnál az volt, hogy lekopasztottam a majdnem kész motort, és a váz átalakításait megcsináltam az új vázra is. Rengeteg pluszmunka volt. Ez is, mint annyi más. Ráadásul kiderült, hogy valamelyik ocsmányiroda hibája miatt kivonták a vasat a forgalomból. Hurrá. Az ügyintéző a haját tépte, különösen akkor, amikor megmondtam neki, hogy ez az egyszerűbb eset. Emiatt saját nevemre kell iratnom a vasat, Starsky üzembentartó lesz – pontosabban lett volna.
Jácintéktól is el kellett pakolnom, mert ott is volt egy komoly családi gond, és megszületett a picijük is. Ismét Attistól és faterjától kaptam segítséget. Attis úgy dolgozott nekem, mondhatni helyettem, mint a régi szép időkben. Nem tudtam, hogyan hálálhatnám ezt meg neki. Gyakorlatilag az utolsó félév végére készült el végre a műszakiztatható verzió, nagy megkönnyebbülésemre. Illetve azt hittem, hogy elkészült, az utolsó simításokat megint nekem kellett megcsinálni. Attis azt mondta, ez már túlmegy a barátságon. Őt is meg tudtam érteni, de nem voltam kisegítve a megértéssel. Ekkor a suli kazánházában igazgatói engedéllyel már épült Marci, a 350-es chopper. Ide kellett hoznom befejezni Starsky vasát. Mivel ez csak vasárnap sikerült egy baleset kíséretében (részleges bokaszalag-szakadás), a kollegám, aki még mindig a főnökömnek képzeli magát, kib.szott, úgyhogy garázst kellett bérelnem. Újabb plusz fölösleges kiadás. Sebaj, 2012 május 30-án végre meglett az áhított műszaki, hála Illés Tibi kollegámnak.
A technikai kialakítás sokat változott, és menet közben is alakult, a szabadkozás után íme a technikai leírás (perjel előtt a műszakiztatható, utána a végleges verzió megoldása):

Típus: Jawa 559 chopper
Váz, lengővilla: gyári (apró módosítások, menetek nagyobbra fúrása, oldalsztender konzol)
Hátsó futómű: gyári
Első futómű: CZ 472
Villanyak csapágyazás: szabványos kúpgörgős csapágyak, egyedi kormánnyak-tengely
Első fék: gyári dobfék
Kormány: gyári/hajlított Romet
Első lámpa: MTZ lámpafej, Lada foncsor
Hátsó lámpa: CZ 450 (csepptankos 175-ös), új, Rudolf Wolf boltjából
Indexek: Rudolf Wolf boltjából, valami katalógusdolog
Sebességmérő: Skoda/CatEye Velo5
Tank: gyári
Blokk: gyári módosítva, ETZ generátor felfogatás miatt
Oldaldekni: egyedi
Légszűrő: Trabant, módosítva
Ülések, háttámla, hátsó vázrész: egyedi
Hátsó sárvédő: gyári, módosítva
Első sárvédő: színre fújt, módosított CZ 472
Előretolt és gyárinak tűnő első lábtartó: egyedi
Fékpedál: Módosított CZ Sport
Hátsó lábtartó: módosított MZ
Kipufogódobok: egyedi alumínium (olyan hangja van, mint a gépágyú!!)
Féklámpa kapcsoló: hátsó: Yamaha RD125, első: ETZ
Kapcsolótömbök: bal: ETZ, jobb: MZ TS
Fék-és kupplungkar: Jawa 634
Feszültségszabályzó: utángyártott elektronikus (Ladába is ilyen kell)
Gyújtáskapcsoló: Hengerzár rész Pannonia oldaldekni-zár, elektromos rész Suzuki Alto
Ülészár: Simson kormányzár, egyedi kulccsal