Spanyolországban motorral egy délután alatt

Végre összeállt minden, és motorra pattantunk. A nagyszülők nálunk töltötték a délutánt, mi meg a lovak közé csaptunk.

Nagyon kellett már, hogy kifújja kicsit a fejemet a szél, és ez most egész jól sikerült is. Olyannyira, hogy visszajöttek a két évvel ezelőtti emlékek, és újra Spanyolországban voltam egy kis időre.

​

Az M0-ás végülis bárhol lehet... kétoldalt kiszáradt mezők, a szélső sávban kamionok. Esküszöm, a táblára felnézve még azt is láttam kiírva, hogy Jerez. Csak mentünk és mentünk, faltuk a kilométereket... még jó, hogy a könyvelőnk az M0-ásról közelítve vagy harminc kilométerre lakik tőlünk.

A "városhoz közeledve" sűrűsödött a forgalom, mint anno Milánónál. Na annyira szerencsére nem volt durva a helyzet, de lelki szemeim előtt láttam a Lamporáma reklámját, ahol el kellett kanyarodni a szállásunk fele.

Túl hamar végeztünk a kötelező tennivalókkal, és este hétig még volt pár óra kimenőnk, úgyhogy ezúttal az M0-ásról letértünk Nagytarcsa fele. Hogy ott milyen jó utat építettek... Szlovénia ez vagy Ausztria lehet?

Kanyarogtunk még erre-arra egy keveset, és mire hazafele fordítottuk a kormányokat és a közeli étteremben hat órakor elfogyasztottuk a jól megérdemelt hekket, már 160 kilométert tekertünk a gépekbe. Három óra alatt nem is olyan rossz...

Az élmény is egész valóságos volt. Jó volt ez a rövid európai körút. Főképp ha közben az aláfestő zene nem az a pár angol gyerekdal lenne, ami egész nap a zenélő kutyából szól otthon.