Sirok- Balassagyarmat

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 451

Petinél jót reggeliztünk, aztán szép lassan felcihelődtünk.
Peti még szerelt GPS tartót Tagama motorjára (a hiányzó alkatrészt amit otthon hagyott, azt pótolta), mondtam is, ha így folytatjuk megyünk még két kört az országban és meglesz mindkét motoron a a full motorgenerál... :D
Végül elindultunk Balassagyarmatra Csemán Katához.
Útközben megálltunk Lillafüreden, aztán a tekergős részen Tagamát megkérdeztem jó-e így a tempó, mondta ok, de felrakná a kamerát végre. Kicsit bíbelt 15 percet,hogy a tartót felrakja a bukóra, aztán mondta lemerült az akksi, buksi le, kamera ki a tartóból. Megint bíbelt 10 percet, mondta most meg memóriakártya... :D Buksi le, kamera tokból ki... Áldottam az eszemet, hogy nem egy kanyarban álltam meg... :D :D :D Végül aztán nem tudom, hogy sikerült-e neki valami felvételt összeszedni, de jót tekeregtünk Felsőtárkányig. Aztán beugrottunk Sirokra ebédelni, mert régi vágyálmom volt, hogy a vár alatti kajáldában faljak egy jót. Tagama dödöllézett, én meg gyömbéres-almás csirkét toltam. Miután megrendeltük a kaját, akkor szúrtam ki a táblát, hogy a gombás kaját előre kell kifizetni :D Szerencsére egyikőnk se gombásat rendelt. :D
Miközben ettünk a teraszon, az időjárás is eldöntötte, hogy végül is nem fog esni. Jó ez a túra, idáig ahol mindig csak jártam, de sose volt idő megállni, most végre most volt rá alkalom.
Aztán tekeregtünk tovább a hegyi utakon, mire Balassagyarmatra értünk, már alig éreztük a seggünket...

Katát is úgy nyertem, hogy csúsztam 2 napot, és lepasszolódtam neki, mert az eredeti vendéglátó jóféle vezetéstechnikai tréningre ment. :D Aztán még Tagamát is beszuszakoltam a vendéglátásba, ő pedig tök cukorborsó volt, és mindenestül befogadott minket.
Isteni sztrapacskával fogadott minket, és végtelen szeretettel, mintha ezer éve ismertük volna. :D Jót beszélgettünk vele is, neki a szíve csücske az adományozás rászorultaknak. Baromi sok helyre gyűjtött már a csapatával, és olyan örömmel mesélt, hogy milyen jó adni, ami szíven ütött. Ez a picike nő iszonyú mennyiségű energiával, ötlettel, jópofasággal van megáldva és végtelenül talpraesett, humoros... ám neki is van keresztje.
A motor amivel jár, még a férjéé volt. Mikor elvitte a betegség, a motor még hiteles volt, de sikerült megtartani, és két év múlva lerakta a jogsit rá. Most azzal motorozik, amin régen a kedvessel volt együtt utas...
Ahogy Kata ránéz az 5 éve kint hagyott képeire, még most is könnybe lábad a szeme... hát édes JóIstenem add, hogy így tudjak szeretni... egy élőt. Mert így, nagyon de nagyon nehéz lehet....

Éjszakába nyúlóan beszélgettünk meg boroztunk megint, mesélt a migráns befogadó állomásuk működése után elharapódzó bűnözésről, kidumáltuk megint az élet nagy dolgait, aztán Kata még le is takargatta a motorokat éjszakára, mintha a gyerekeit takargatta volna be... IMG_20190419_092256 IMG_20190419_113822
Hozzászólnál? Jelentkezz be...