Shoppingoljunk? - Az első nap

A bejegyzés kezdődött a Fifth Avenue egyik kávéházában, majd este a nagypapánál fejeződött be, miközben a szomszéd wifijét próbáltuk lopni.
​

Random utcakép

​

A nagypapa Queens-ben lakik, ez az a része a városnak, amit nem szoktak mutogatni a filmekben. Inkább lakónegyed, nem túl látványos. Vannak kis, két-háromszintes, egymáshoz bújó varna téglaházak, zöld parkok, széles utak, ahol lehet sétafikálni. Meg egy pár tízemeletes - mint például amilyenben a nagypapa is lakik. Egyszóval lakótelep. A "fő"utcán fut a magasvasút, ami a belvárosban már metrónak álcázza magát. Tériszonyosoknak nem ajánlott, elvonási tünetekkel küzdő motorosoknak, mint például én, viszont nagyon is megfelel: az állványzat csak egy picit szélesebb, mint a sínpár, a vasút pedig bedől a kanyarban. Nem gyengén! Szívbajosoknak ijesztő látvány​

Szóval reggel bemetróztunk a városba, megreggeliztünk a Grand Central Stationon, ami egy hatalmas pályaudvar, csak sokkal tisztább, mint mondjuk a Keleti. Van egy egész étteremszintje, itt bőven lehet válogatni mindenféle reggelikből. Miután bendőnket megtömtük, sétafikálásba kezdtünk a városban, de idővel ránk tört a coffee-time, és beültünk egy kávézóba a Fifth Avenue-n, és láss csodát! wifit is adnak a kávé mellé (ezúton is köszönet a szomszédban elhelyezett Starbucks-nak, hogy elég erős jelet küldenek, itt is működik). Szóval most épp a családot örvendeztetjük meg néhány e-maillel New Yorkból, illetve _egyesek_ blogot írnak.
Szóval Fifth Avenue (Ötödik Sugárút): a beszámolók szerint a világ legdrágább bevásárlóutcája, számtalan film színhelye, bár most hirtelen egy sem jut eszembe. Lehet, hogy túlzottan magasak voltak az elvárásaim, de szerintem a filmek hazudnak, a kamera csal. Sokkal nagyobbnak, grandiózusabbnak képzeltem az egészet, a valóságban alig tűnik szélesebbnek az Andrássy útnál, árai a Váci utcánál. Oké, persze, a Dior boltban mondjuk nem jártunk, de a H&M például itt is ugyanazokat adja, kábé ugyanannyiért, mint otthon. Köszi globalizáció!

Nem mellesleg ezúton megjegyezném, hogy végre volt alkalmam megpillantani szívszerelmem, a Chrysler Buildinget. Szerény véleményem szerint New York legszebb felhőkarcolójával van dolgunk, az Empire State Building elbújhatna mögötte, ha nem lenne magasabb vagy hetven méterrel. De erről majd még később.




Chysler - ugye, hogy ugye?


A sétafikálás végeztével a Rockefeller Center előtti kis téren pihentünk meg, itt egy hosszú sétálóutcában mókás szökőkutak vannak: különféle halakat, delfineket és mitológiai lényeket lovagolnak meg a nudista legények és a leányok. A Center előtti, aranyszoborral díszített terület pedig a téli korcsolyapálya, valamint a marha magas karácsonyfa színhelye szokott lenni, amikor ez épp aktuális (ez is egy csomó filmben benne volt már).

​

Rockefeller Center, Prométheus a Center előtt, valamint a halon halagoló amazon.​

Amikor kiücsörögtük magunkat, megebédeltünk, és szeptember 11 lévén meglátogattuk a WTC hűlt helyét, és a félkész épületet, ami majd egyszer a helyén lesz. Ahhoz képest, hogy 2009-re akarták befejezni... Volt egy kis megemlékezés is, de a nagy tömegre való tekintettel az emlékmúzeum kiállítását kihagytuk, inkább visszamentünk Rockefeller bácsiékhoz, ahol én rendőrökkel ismerkedtem. Ez úgy történt, hogy gondoltam milyen jópofa lenne lecsúszni a korláton, de négy fakabát bácsi ebben a pillanatban lépett be a képbe, én meg ilyedten leugrottam a korlátról, nehogy már az első napomon börtönbe zárjanak, vagy megbírságoljanak, vagy bármi. Ám ők ehelyett nevetni és biztatni kezdtek, mondván hogy "It's okay, you can do it, it's not illegal. Just don't hurt yourself." Hát nem jópofák? Ezekután naná, hogy lecsúsztam.

​

Ground Zero: itt tart az építkezés az ikertornyok helyén. Elég sok van még hátra:S​

"Haza"felé útba esett a Times Square, meg a Broadway, és ez volt a pillanat, amire vártam: végre New Yorkban éreztem magam. Igen, ez _pont_ olyan, mint a filmekben. Minden csalódásom elszállt egy pillanat alatt: épp szürkült, így elég látványos volt az a rengeteg kivetítő, ami nem csak fényárba borítja az alatta bolyongó tömeget, de legalább öt fokot dob is a tér hőmérsékletén. Egyetlen hang jött ki belőlem: wow! (mindennek környezetvédelmi okai miatt csak később kezdtem szomorkodni, az első benyomás letaglózó volt.)