Seggrakétázás

Eljövé a nap amikor Yama nosztalgiázni vágyik, és felpattan a Yamaha Jog nyergébe majd vadul vágtat vele keresztül a vidéken...

Szóval anno én robeszokon kezdtem: 47, 50, 70, 125 ccm-vel...Naaah, hát régen sose értettem, hogy a nagyobb motoron asszociálódottak miabélésért herótoznak a robogózásra... Na most megtudtam visszaülve a 750-ről az ötvenre... Felfelé haladva nem olyan rettentő a dolog, na de visszafeléééé! Felér egy gumikötélugrással.... Két év Lóóó után visszaülve hát a legszerényebb kifejezésem is az a témára, hogy vazeeeee....!

Most már értem. A seggrakéta kifejezés maximálisan találó. Olyan mintha finggal hajtanád magad, ilyen kis dinamikus lökdösődés, semmi folyamatosan adagolt erőviszonyok meg normális fékerő... súlypont mélyen fenék alatt, tolóerő ugyanott.
Na mindegy, túléltem (bár rájöttem én ezt azért már csak kinőttem) és ráadásul a végén megint ráéreztem az ízére. Kis ugrabugra jószág.

Már napok óta szemeztem a kicsivel, hogy mi lenne ha egyik nap vele mennék... Aztán ma az elhatározást tett követte, aztán végiggondoltam, mégis mi mindent kéne magammal vinni, és elkezdtem rámolni a sporttatyóba. Merthogy abba belefér minden napközbeni kacat, meg majd amit még veszek és a lábtartón meg elvan. No a gondolatmenet addig szép, amíg az ember nem kezd a sporttatyóba tovább belerámolni egyik boltból ki a másikba bemenet, és közben vonszolod magad után a tonnányi súlyt, hát azonnal visszavágyik az ember az oldaldobozaira... A sporttáska nem a kisebbik hanem a nagyobbik fajta (később tolmácsolták hogy szélesebb voltam vele mint hosszabb a robeszon ülve).

Reggel rögtön átkonvertáltam a Lóóólelkiállapot melegítős útvonalat kisköbcentihegymentesítő útvonallá. Az első lámpánál felrémlett régi szép emlékeim közül, hogy jéééé, a bal kar a robeszon nem kuplung hanem fék, jah és jobbra a lábam alatt se fék van, hanem csak a sporttáska... Röpke negyed óra alatt visszaszoktam, közben a féktávolságot elszámolva a következő lámpánál szép elegánsan besuhantam az előttem álló hátsó ajtajáig jobb oldalról az út szélén.... No, hát akkor finomabban is azzal a fékdobos bizbazzal...

Aztán ahogy jött a nagyobb sebességű forgalom, kezdett csöndesen kopni a parókám a bukó alatt... mert ugye csak fékezésfélébe menekülés van, előrefele nincs, hogy otthagyod a gyökeret kihajtani... sőt még a beszólásokkal is csínján kell bánni... (dugó nélkül utolérhető lévén az ember) és jöttek a nosztalgikus gondolatok. A "ménemtakarocctőlemegyajtónyiraköcsög" gondolatot idővel felváltotta a "sávközepénagresszívkismalac", majd jött az isteni szikra: aki a seggemben nyomul kétcentire, az előtt előadok valami robogóbillegtetős aknafedélkerülgetős halálpiruettet, és mindjárt békesség meg nyugalom meg tisztelettejes féktávolság tőlem. Aztán jött a belváros, a buszsáv és útmenti tavaszi felfagyós aszfalthiányok, lukak és tárnák, gödrök, akkora nyomvályúval kombinálva mint a robeszkerék kétszer, néhány csöndesen elmormolt köszönetima, felváltva szaftos bukó alól kihallatszó káromkodással, romantikus hátul lobogó szőke copffal... Aztán visszaasszimilálódtam robogós mivoltomba amint beértem a dugóba , és elővettem az elátsurranós technikát, élvezve a könnyen billenthető bigyókát a fenekem alatt. Erre első osztályúak ezek a kicsik, a Lóóval nem lehet ilyen folyamatosan kavirnyálni a dugóban. Viszont köszönni jóval kevesebben köszönnek vissza a robesznak mint a Lóóónak. De volt két kivétel is, úgy mentek el mellettem két sportvassal, hogy üresben odabődintettek
Leraktam volna a robeszkát a stúdió előtt, no akkor ki is derült, hogy a lánc nem kompatibilis a lakattal, áh, de nem vagyok én piskóta, felvonszolom a kapualjba a kicsit a bejárati lépcső ellenére, ott nem fogják bántani. Nem bántották hálég. Meló rész letudva közben szorgos ima a robogófelvigyázó őrangyalokhoz, aztán irány a boltos kanyar, na ekkor jött a dobozhiány tünetegyüttes, elég macerás a 15-20 kilós sporttatyóval körberohangálni, kezedben a bukóval és teljes felszereléssel... Aztán végre végére értem mindennek és elindulhattam hazafélé, erre lám kopog a kicsike mutatója az éhségtől. No, akkor tömjük is meg a kis belit, irány a benzinkút! Közben azon morfondíroztam, hogy a benzinárakat tekintve biztos lesz vagy 1500, aztán elképedtem a 841 Ft-ot látva. Erre ki volt írva, hogy minimum 5 liter... Ezen kicsit elgondolkoztam, hogy akkor a fennmaradót most szét kell locsoljam itt a kúton, vagy elég lesz végül is ennyit kifizessek... Majd békésen bebandukoltam és kifizettem a rettentő összeget, és nem kötöttek belém. Kicsit összekentem a pisztolyt, de hát végül is kifizettem...

Hazafelé már élveztem a kis nyüzügét, végül is tök jól elsertepertél, kapkodja a kis rollernyi kerekeit, és mást nem lehet várni a kétdiónyi erőforrástól. A fék lehetne határozottabb, de idővel az is megszokható. Felmászott lelkesen a hegyen és peckesen letett a kapuban. Tiszta heppi.