Rabok legyünk vagy szabadok?

Azért egy-egy ilyen, eredetileg nemzeti, ma politikai "ünnepen" fejéhez kap az ember. Én vén csoroszlya vagyok, 77-es... amikor serdültem, a családi gondok és a hormonok hatására is nagyon vágytam a szabadságra, és ezt akkor az agyonistenített Nyugatról kontrollálatlanul beáradó dolgok testesítették meg a számunkra a legjobban. Engem megfogott a metálzene, és az egyértelműen amerikai származású chopperek. Mit tudtuk még akkor, mit jelképez, mi az ára (nem forintban vagy dollárban!), mi is valójában ez az egész. Én gyakran siratok egy letűnt világot, amikor még nem volt mindenki még a budin is megfigyelve, amikor még sokkal kevesebbeket kebelezett be valamiféle ideológia, ami miatt önszántukból vágják el egymás torkát az emberek, és ezt még élvezik is, sőt, szent kötelességüknek tartják. Amikor lehetett élni, és cserébe élni hagyta az ember a másikat is. Elmúlt, nincs sehol. Halálos veszélyben vagyunk, a hippikorszak által jelképezett féktelen liberalizmus halomra fog minket ölni. Legalábbis ezt látjuk a hírekben: amit akarnak, hogy lássunk. Nem tudjuk, a valóság jobb-e vagy rosszabb (vagy hogy kinek milyen).
Ennek tükrében elég furcsa, mi több, ijesztő, hogy chopperekről álmodozok (sőt csinálok is), "képernyővédő", sisak felújítás közbeni háttérzene Steppenwolf (ugye amerikai), és közben klasszikus chopperek képeit vetítem ki. Vagy ha el akarom terelni a saját figyelmemet, hogy motorok tekintetében mennyire el vagyok lehetetlenítve, akkor szintén tipikus amerikai dologgal, sci-fi novellák írásával, Star Trek csillaghajók rajzolásával, tervezgetésével teszem azt. Nem jó érzés, hogy bekebelezni látszik egy hazug propaganda. Persze közben nem vagyok liberális, szeretem a hazámat, nem idegen fejjel gondolkozok. De túlzásnak tartom mondjuk a Kárpátiát, nincs és nem is lesz díszmagyarom, nem vagyok kopasz (még!) és a jobb kezemet se lengetem. Már ebben is bizonytalan vagyok, és ez azért szar érzés, mert régen sokkal határozottabb voltam. Tisztában vagyok vele, mi az érték, de a békességet (vagy legalább a látszatát) már ennél is többre becsülöm, és sokszor nem látom értelmét, hogy kinyissam a pofámat, mert értetlen személyek vesznek körbe, és kifárasztott a tehetetlenség, meg a demagógia. Ki a szabad ember? Aki maga választhatja meg, minek lesz a rabja. A szabadság ára a védtelenség.