"Hú, ez egy bitang jószág" - okítás helyett szerelgetés

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 1343

Tegnap este még a reggeli indulás előtt körbenyalifaliztam a jószágot, csurgattam rá egy kis nyálat, simizgettem, majd sikerült felfedezni a csacsi lefekvésének eredményét: a törött kuplungkart. Sumák módon tört el, pont úgy, hogy ne látsszon, az ív mentén, a bovden meg bent tartotta stabilan. Örültem, enyhén elkezdett habzani a szám széle, a motor megcsöndesen figyelt a sarokban, és úgy éreztem mintha egy kicsit szégyellte volna a dolgot. Csúnyán néztem rá nagyon, vazzeg legalább szólhattál volna...! Esküszöm megtanítom beszélni, úgyis annyit foglalkoztam már vele...

Egyébként az is csoda volt hogy az utóbbi 30 évben ez működött így, és még nem törött el, mert egy baromi nagy légbuborék figyelt az anyagban a törésvonal mentén. No mindegy, fussunk neki így este, vadásszunk kuplungkart holnapra a 29 éves jószágra. Kínomban eszembe jutott, hogy este 8-ig akár a Bárdiban is lehet találok, (igen a Bárdi Autónál, mert már kb egy éve motoralkatrészeket is forgalmaznak - jót és normális áron), de ott közölték, hogy lánckerék, komolyabb alkatrészek vannak, de ilyesmiket nem tartanak. Hajhullás, demiértneeem? - Kérdezzem a főnököt, jött a talpraesett válasz. Köszi!

A közel passzentos kuplungkar kergetésével ment el este fél 10-ig az idő, boltok már zárva, haveroknál mindenféle, csak épp olyan nem, heftölni meg nem kéne, ami másnak jó azt legalább ne baszuk szét használhatatlanra.

Aztán mégis heftöltem, próba-cseresznye alapon. Már csak egy lehetőség maradt, a fémragasztás, kétkomponensű Araldittal. Egyszer már ragasztottam azzal lézerscannert, azon kb 1 tonnányi terhelés lép fel, ha odacsavarnak neki egy durvábbat. Próbáljuk meg azzal, bár ez itt most nem fém-üveg átmenet hanem fém-fém de a papír azt írja, hogy ez arra is jó... Nekiestem, kibányásztam a masinából a darabokat, kb 10 percet agyaltam azon, hogy a picsbe bírnám kiszedni azt a kis csődarabot amivel a kuplungkart a tartólukhoz passzintják és a csavar átmegy rajta - franc tudja hogy hívják szaknevén, nem ér röhögni, mert nincs ráírva! Aztán kiagyaltam, hogy a nálam lévő szerszámokkal mit tudok kezdeni. A szomszéd kiscsaládnak meg a másik szomszéd pasinak még csavarhúzójuk sincs, úgyhogy őket most hiába zaklatom - most vagy én vagyok nagyon fura, vagy a szomszédok, na mindegy. Valahogy óvatosan kiütögettem a csövecskét, kijött a törött darab, hajrá gyorsszorító és Araldit, éjjel 11-re már stabilan ragadtak egymáshoz a részek. Az előszoba a végére úgy nézett ki mint egy műhely, a kéznél lévő kicsi szerszámosláda tartalma széthajigálva: forrasztópáka, ón, gyanta, kulcsok, műszer, csavarhúzók, kalapács, stb., ragasztóspapír erre, gyorszorítós darabok arra... Az okoska minimum 6 órás száradási időt írt, akkor 7 felé el bírok majd indulni, összerámoltam, ágybaborulás.

Reggel 6-kor feltápászkodás, nagy lesés a csipákon túlra: hogy áll a ragasztás. Működött, nem esett szét, feszegettem, nem hullott szét. Na jó, akkor beteszem a vasba, aztán majd meglátjuk, majd csak óvatosan. Végül is vittem én már haza motort 20 km-ről kuplung nélkül, nem olyan nagy cucc, csak a rutinozás nem menne így túlzottan a tanfolyamon. Az kissé kényelmetlen lenne, meg gyilkolná is a szerencsétlent.
Beraktam az addig használt szerszámokat "biztosamibiztos" felkiáltással a tanktatyóba, próbálgattam a renovált kart, bírta, majd melegítés, indulás. Nem voltam túl lelkes, pedig már napok óta vártam ezt a tanfolyamot.

No, a harmadik nekifutásra már ki bírtam jutni a mélygarázsból - hiába no, ezt még gyakorolni kell, szokni kell egymást. Túljutottam a közeli sulin, a lámpán, na és és akkor éreztem, hogy a kezembe maradt a kuplungkar. Eddig tartott a 300 kg/négyzetcm -el terhelhető ragasztás. Lehet hogy terhelni lehet 300 kilóval azt a rohadtat, de hogy húzóerőre az 10 kilót nem bírja az tuti. Pedig esküszöm nem téptem neki annyira...

Belenyugodtam: na akkor ma se megyünk biztonságtechnikára, irány vissza a ház elé, lelakatol, kivetkőzik a motoros cuccból, gondol-gondol. Első körben felhívtam a szervező embert, ha találok értelmes időben még belevaló passzentos kart, hová menjek utánuk. Mondta Turára, mondtam igyekszem, de nem igérek semmit, mondta oké, ha később jövök, az se gond. Jó fej volt.

Vártam 10-ig mire magához tér mindenki - vagy legalábbis a boltok, és nekiálltam a kuplunkart hajkurászni. Amargoék csak nézegették a számítógépes adatbázist a Podmaniczky úton, és közölték ilyen nincs, ne is keressek ehhez semmit, nem gyártják már. No ezt már tudjuk, néztem rájuk várakozóan, valami hasonló esetleg, csak nézzük össze a lukakat és jó lesz. Vállvonogatás, sajnos nem tudják. Impotens banda, csak a zsírúj motor, de ha feldobják a labdát egy szar kuplungkarral, már megáll a számítógépes adatbázis. Mondtak a közelben 50 m-nyire motoralkatrészes boltot, próbáljam meg ott, utángyártottban. Megnéztem, zárva volt, mentem tovább, a futárboltban a Zichy utcában már rugalmasak voltak, megmondták a tipust és hogy berendelnék péntekre. Nekem ma kell, még gurulhatnékom van, mentem tovább, telefonálgatás, nyomozás útközben. Motorbázisnál délben már találtak is egy közel hasonlót, luk ugyanakkora, kb ugyanott, kicsi, minimális eltérések. A srác vagy negyed órát kotort a raktárban hátul mire megtalálta, baromi lelkes volt, értékeltem. Mondja biztos vagy benne, hogy ez jó lesz? Mondom biztos, a kar formája nem érdekel (kicsit más a hajlat, valamelyik 1000-es GS-hez való), de az anyag vastagsága ugyanaz az beillesztésnél, a formája meg kb 1 mm különbséget mutatott. Az meg belefér, van ott annyi hely, emlékszem.
Vágtattam haza a friss szerzeménnyel a város másik végébe, persze tőgyhalálszopáskurvanagydugó mindenütt, egész délelőtt, kb fél kettő felé tudtam nekiállni belerakni a kart. Passzentos volt, működik rendesen, semmi reszelés, nyeszetelés, minden a helyén, átmenő luk okés, betét paszentos, ez a jószág elég kompatis sok mindennel, azért csak odafigyelt valamire az öreg Suzuki apánk. :)

Kettő óra. Mire átverekszem a városon, plusz a tekergés míg odatalálok, fél 4 lesz mire odaérek, és ezek 4-ig okítanak. Elqrtam, no majd legközelebb, a francba. Néztem a vasat, szomorúan ácsorgott és kellette magát, mehetnékje volt. Üsse kő, akkor menjünk a közeli lebetonozott utas kiserdős részhez tekeregni, legalább guruljak már egy jót, ha megszereltem. Mondtam a megszerelt csacsinak: akkor megnézzük a lovakat, eltekerünk a lovardához is. Szerintem tetszett neki az a pár paci akik kint voltak, bárnem nyihogtak, meg nem brümmögtek egymáshoz.

Körülnéztünk a környéken, ismerkedtünk egymással. Érdekes, az alacsonyabb tartományokban tatásan reagál, háromezer felett meg mintha seggbe rugták volna. Néha szusszan egyet, máskor meg mintha a gázt jobban húznám neki - pedig nem is - , kicsit jobban pörög, hangosabban morog. Olyan érzésem van mintha élne, és időnként tetszését vagy nem tetszését nyilvánítaná a dolgokhoz. Visszafelé megálltunk a ház előtt, van itt egy kávézó. Kijött az egyik törzsvendég és megállt bámulni:
- Hú, de bitang nagy jószág, mekkora ez? Mondtam mekkora, megbeszéltük a paramétereket, meg az élet nagy dolgait, közben leült a motor elé és bámulta a lépcsőről.
- Nagy bitang vas ez, szép, de vigyázz vele.

Az egyik szerelő azt mondta, hogy aki ezt a motort szépnek találja az perverz.

Úgy tűnik sok perverz van :DAz élükön velem.:D
Szegecs kedveli ezt.
  • Pacikó
  • Yamina
  • NaNa
  • Zöld Piszok
  • Yamina
  • bupu
Hozzászólnál? Jelentkezz be...