Nyaralásunk története 1. rész

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amióta bejött a hideg és a téli idő azóta egyre gyakrabban gondolok a motorozásra.. a nyárra....a nyaralásra. Mivel a nyár során ritkán adtam itt jelét annak, hogy élek. Ezért úgy gondoltam, hogy végre megosztom veletek nyaralásom történetét.

2012 május környékén döntöttünk úgy, hogy júniusban kiveszünk 2 hét szabit és elindulunk hazafelé (Magyarországnak), de útba ejtjük az Oszták Alpokat is. Azt már tuduk, hogy kempingezni szeretnénk, mert tény hogy sátrunk van már egy ideje de még sose használtuk( kivéve azt az alkalmat amikor felépítettük a hálószobában, hogy kiderítsük, megvan-e minden alkatrész hozzá) és sajnos igazán belevaló kellékünk sincs...dehát a mai világban minden megoldható. Tehát nekiálltunk kempinget, hálózsákot, valami főző alkalmatosságot és valami szivacsot keresni a neten. Ahogy teltek múltak a napok pár dolgot össze is vásároltunk(kivéve főzéshez cuccot). A kemping már fix volt. Felvettem velük a kapcsolatot neten, hogy ekkor és ekkor várjanak minket mert jövünk( Südufer Camping Zell am See). Mint utólag kiderült szuper helyet találtam. A motorokkal viszont nem feltétlen akartunk pluszba ennyit menni ezért úgy döntöttünk utánfutóval visszük el őket odáig. Ami poén, hogy nem volt vonóhorgunk....de azt is rendeltünk és felszereltük .Egy kedves idősebb ex- motoros pedig nagyon kedvezményesen bérbe adott egy utánfutót amire mind a két moci felér. Szóval eddig minden összejött...egészen eddig a pillanatig.

És akkor most jönnek a bonyodalmak:

Párom úgy döntött, hogy még megbütyköli kicsit a gépét. Tank le, karbisor ki, karbisor teljesen atomjaira szedve és takarítás következik.(Ez 3 nappal indulás előtt volt, csütörtökön). Csütörtökön este 19-20 óra körül a nagy takarítás közepette elhagyott egy mini csavart a karbisorból...természetesen olyan csavart ami FONTOS a karbi működéséhez( mondjuk szerintem mindegyik alkatrésze fontos..de mindegy.) Természetesen kerestük mi mágneses végű csavarhúzóval...dehát ugye a karburátor aluminium...Szóval halott ügy. Na ekkor én életemben először annyira mérges volt a páromra, hogy nem álltam vele szóba...Jobbnak véltem, mint hogy valami nagyon csúnyát mondjak. Maradt még a péntek és a szombatból pár óra(nyitvatartási idők miatt), hogy Valaki a segítségünkre legyen.Pénteken sajnos dolgozni kellett mennünk és mire vége volt a melónak addigra minden olyan hely, ahol alkatrészhez juthattunk volna zárva volt. Szombaton első utunk egy Suzuki márakakereskedésbe vezetett. Mint kiderült ez a mini csavarféle kb 20 euroba kerül és sajnos nincs raktáron, de tudnak rendelni. Mondtuk, hogy nekünk az már késő. Szombat éjjel indulnánk Ausztriába. A fazon nagyon rendes volt, azt mondta mindjárt jön és elkezdett széttelefonálni. Pár perc elteltével visszajött és kezünkbe nyomott egy címet. Mondta menjünk el ide és ott megkapjuk amit keresünk. Hát jó...mit volt mit tenni NYOMÁS. Mint kiderült az úticélunk egy motorbontó, ahol van egy komplett karbisor pont a Bandithoz(még az évjárat is megegyezett). Szupi megvesszük. Na dehát ez a karbisor is elég koszosnak tűnt. Mondtam páromnak ha szét meri szedni kinyírom. Halgatott rám... Szétszedés nélkül beépítette. Indít....jár jár jár...lefullad, állítás....indít....jár jár jár lefullad. Valami nem kóser. Motor újra szétszed( ez szombat éjjel volt). Mondja párom, hát ez igy nem fog működni..szét kell hogy szedje...de nem szedi szét teljesen csak azt az egy alkatrészt operálja ki belőle ami az övéből hiányzik. Mondom neki OKÉ..de óvatosan. Megtörtént a nagy műtét ééééss....Indítás.....jár jár....jár....jár...ÉÉÉÉS JÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR!!!!!!!! Kicsi precíziós állítás és MŰKÖDIK!!!!! Életemben szerintem még sose éreztem akkora boldogságot hogy működik valami mint abban a pillanatban. Jó akkor irány a lakásba és pakolás. Gyorsan bedobáltam a csomagjainkat és higgadtam nyugovóra térhettünk. Motorok rendben voltak, utánfutó ott állt már a ház előtt, csomagok bepakolva. Mivel hosszabban nem lett kipróbálva a Párom mocija, ezért nem lehettünk biztosak benne, hogy Ausztriában működni fog.
Mivel éjjel még szereltünk, ezért megbeszéltük, hogy nem hajnalban indulunk. Hanem majd amikor felébredünk magunktól. Ez meg is történt vasárnap délelőtt olyan 9 körül. Mivel még soha életünkben nem pakoltunk mocikat utánfutóra és nem kötöztük ki őket ezért nem tuduk hogy kell...Minden új volt. Youtube-on több videót is megnéztünk! Arra nagyon sok példa van, hogy hogy NE csináld, de hogy hogy CSINÁLD arról igazán egyet sem találtunk. Na nem volt annyira bonyolult, de azért mégis bennünk motoszkált, hogy jól kell csinálni...nemám aztán félúton elhagyjuk őket..az azért GÁZ lenne. Olyan dél körül sikerült is elindulni.

Az út során minden rendben volt. Többször megálltunk ellenőrizni a kötegeket. De nem lazult ki egysem. Az esti órák felé közeledve kezdett számunkra egyértelművé válni, hogy nem érünk oda a kemping zárása előtt..ez azt hiszem 22 órakor történik. München környékén jártunk még csak és már 20 óra volt. Hát mit volt mit tenni felhívtam a kempinget, hogy mi a szitu és hogy mit tudnánk csinálni. Egy idősebb nővel beszéltem, aki természetesen nem volt feldobódva a hírektől és mondta, hogy hát akkor tudunk a kemping parkolójában aludni az autóban. Na mondon f@sza..jó kis kempinget fogtunk ki. De mikor odaértünk kellemes meglepetés fogadott...A kapu nyitva volt! Egy fiatal srác( a tulaj) bóbiskolva ült a recepción és ránk várt! Még akkor este megmutatta a helyünket, kicsit körbevezetett(zseblámpás körbevezetés) és mondta, hogy jó lenne ha sikerülne csendben felépíteni a sátrunkat. Ez úgy elég viccesre sikeredet, szerencsére zseblámpánk volt..dehát nem mentünk túl sokra vele. A szomszédunkban egy fiatal holland pár jókat kuncogott rajtunk aztán felkapcsolta az autójuk fényszóróit..és így sikeresen felépítettük a "várunkat".