Nomen est omen?

Nomen est omen, avagy hogyan nem lett (eddig) 12V-os Jawám?

No csak azért, hogy be tudjátok azonosítani (Jawa 638.5, gyári belső használatú fotó):

Csatolás megtekintése 13395 ​

Az egész apám Czetkájával indult, aminek elég jó tulajdonságai voltak gyári dugattyúval. Ha most is ilyen lenne benne, Ő épülne át, vita nem lenne. (De valamiért egy ideje minden tapasztalatom és szakértelmem ellenére sem akar tisztességesen összejönni a dolog.) Mániása lettem, még az e-mail címemet és a jelszót is egy csomó helyre a CZ ihlette. Többek között a CSAM-ra is.
Motorépítési mániám egy 250-es Jawával indult, ennek folyománya volt több építés, és ennek nyomán több motorjavítás is (egy ideig Győrben Pintér Bala mellett engem tekintettek A Jawa-szakértőnek), ezek során kerültem közelebbi ismeretségbe a 350-es 12V-os 638 típussal. Fokozatosan megszerettem, egyre inkább gondoltam úgy, hogy ez a gép elégítené ki legjobban az igényeimet (kötelező biztosítási kategóriák a régi, most állítólag megszűnő rendszer szerint, típusismeret, fogyasztás, utazósebesség, fenntartási költségek, kezelhetőség, chopperesíthetőség stb.). Sőt, akár hosszú távon is. Elkezdtem vágyni egy ilyenre. Persze pénz nélkül. Hasonlóan nézett volna ki (ez a gyári 639 chopper):

Csatolás megtekintése 13396 ​

Több, nem igazán reális lehetőség után adódott egy nagyon jó. 2004-ben hozzájutottam egyhez 25000 Ft-ért. Ez akkor negyedár volt. Jó, volt mit dolgozni rajta, de megvolt a Nagy Álom! Mivel nagyon sok 350-essel volt ekkor már dolgom, valahogy meg kellett különböztetni őket, ezt a gépet PUMA névvel illettem. Nem azért, mert fekete volt, hanem mert Pont Ugyanilyen Motort Akartam.
Aztán az egyik építésem nem műszakizott le a csúszópénz ellenére sem. Azt mondták, nem merik bevállalni, olyan régen volt forgalomban már, hátha utánakotornak. Mivel KPM műszakit nem kaphatott, annyira durva építés volt, és a tulaj elkezdett fenyegetőzni, nem volt más út, vennem kellett saját pénzen egy másik 250-es Jawát, azt levizsgáztatni, és annak a számait belekopogtatni az átépített gépbe. Hogy meg tudjam venni a levizsgáztatható motort (mivel az átépített gép tulaja utasításba adta, hogy saját pénzen kell megoldanom a dolgot), el kellett adjam álmaim motorját, mely kb. két hete volt nálam, még átiratni se volt időm. Ez nagyon mély nyomot hagyott bennem, amit erősítenek az azóta történtek (többek között az átépített géppel kapcsolatosak is, de ez egy másik történet).
Nem hagytam abba a vadászatot, és több, általam kihasználhatatlan lehetőség után, már Kaposváron, ismét lett egy ilyen gépem. Bérelt garázsban építgettem (apám miatt nem mertem hazavinni). Ekkor egyik kedvesnek, pláne rendesnek igazán nem mondható „barátom” miatt az összes pénzem elfogyott, a garázs bérletét is fel kellett adnom, és az addig 80 rugóban benne levő gépet 20-ért el kellett adnom. Nem vitték el többért, és nagyon gyorsan kellett túladjak rajta. Pedig még neve is volt: „Kékmadár” (igen, a remény kék madara). Mivel Kékmadarat el kellett adnom, a reményem is mind odalett. Elkótyavetyélték alkatrésznek. Vázát egy, az eredeti típushoz képest silány 634-eshez használták föl, ami nagyon fölháborított. De hát legalább nem a MÉH-telepen végezte a papíros, rendszámos váz.
Nemrég megint ráéheztem egy ilyen gépre. (Pedig nagyon keveset tudtam motorozni az elmúlt szezonban.) Mint kiderült, az eltelt két évben, amíg jegeltem a dolgot, több jó lehetőség is elszállt. Most megint van egy, de nem merek semmit mondani, írni. Ugyanis időközben megint elintézték, hogy ne legyen se időm, se pénzem. És itt nemcsak arra a két bírságra gondolok, amiből csak az egyik volt jogos. Nem vették figyelembe az észérveimet, több alkalommal sem, emiatt talán sohasem lehet meg az a motor, amire vágytam már olyan régóta.
Azért van a dolognak spirituális vetülete is. A CSAM-on jelszóváltás kellett, hát beleöntöttem a vágyam a jelszóba: „Jawa638”. Meggabalyodott a rendszer, és NaNa kényszerből visszaváltoztatta a Czetkás jelszavamra. Ezért írtam: „nomen est omen”. Ha valami ennyire nem megy, akkor annak valami miatt nem szabad mennie. De amíg nem tudom meg, hogy miért, addig csak a végtelen keserűség marad. Úgy gondolom, dolgoztam életemben annyit, hogy megérdemeljek ennyit. Nem többet, csak egy szép épített motort szeretnék magamnak. A többi álmom, a könyveim befejezése, grafikáim megrajzolása már tényleg csak rajtam múlik. Nem tudom, miért nem érdemlem ezt meg, vagy miért nem szabad hozzájutnom. Ha valakinek súg a Nagyfőnök, ossza már meg velem!
Széles utat!