Nemzetközi női motoros nap

Szóval baromi jó volt, hála Nanának és mindenkinek aki ott volt.

Rögtön délben Mologyeccel és egy aranyos Hondás csajszival késtünk, aztán befutottak Pacikóék is. A tréningen is tök jó sokan voltunk, BoncaDóri, Dóri1, Dane, Vik30 és még sokan mások, sajna nem tudom mindenkinek a nevét, elnézést kérek érte.
Már nagyon vártam ezt a biztonságtechnikai tréninget, kb. 2-3 éve küzdök az elemekkel, hogy végre eljussak egyre. A Lóóó úgy tűnt annyira nem várja ezt a dolgot, de ahhoz képest elég barátságosan viselkedett egész végig. Csak egyetlen egy olyan része volt a pályának ahol öt alkalomból háromszor leállt, és esküszöm, hogy ott nem az én bénázásom volt a tényező. Biztos tetszett ott neki valami tábla, vagy a százkerekű moci... Egyébkén egész szociális volt, nem kötött bele senkibe, sőt Paci Cicccével úgy tűnt nagy haverkodás van, valamint a többi motor között is nyugodtan elácsorgott, nem akart senkire se ráugrani(Nem úgy mint Zümire, akinek a karosszériáját megigazgatta parkolás közben).
Biztos ami biztos azért megetettem jó alaposan a nagy kanyargás előtt, lehet hogy ez is számított a lelkivilágának. Ahogy Kisvirág szavaival éljek, gáz lett volna végigtolni az útvonalon...

A tréning nagyon klassz volt, a kezdeti bevezető szöveg után már kint is voltunk a pályán és tekeregtünk. Elsőre haláli bénának éreztem magam, aztán egészen belejöttünk a kanyargásba. A szünetekben megnéztük a helyi oktatóknak hogy megy ez, kicsit folyattam a nyálam egy kicsit a százkerekű motorra, hogy ejj, dekipróbálnám, de végül is azt nem lehetett.

​

Addig-addig tekeregtünk, amíg sajnos Dana megismerkedett az előtte haladó motorjával is alaposabban, remélem már otthon van és jobban érzi magát mindenki. Lehet túl sokat emlegettük azt a motorborogatást előző nap...

Leállították a tréninget, és jöttek a motoros rendőrök, hogy majd jól felvezetnek minket. Pacikóval addig fakultatív tréninget tartottunk, kihasználtuk, hogy üres a pálya és a saját tempónkban vergődhetünk előre. Végre sikerült elsajátítanom a jobbrakörfogást meg a szűkebb nyolcasozást is. A kékruhások nagyon bátrak és vidámak voltak, tetszett nekik a motorokon tekergő nőbanda, hol jobbra, hol balra mosolyogtak. Mindaddig lelkesen vigyorogtak, míg agyamba nem villant, hogy nekem régi vágyálmom egy motoros rendőr motorját elcsaklizni. Le is rohantam az egyiket, majd a másikat is és kirángattam alóluk a vasakat. Az első rendőrbácsi nagyon barátságos volt, és igen keveset kellet rimánkodva-szuggerálni, jóformán elsőre odaadta a vasat. Azért kicsit aggódott, mert ahogy rápattantam a vasra, rögtön behajtogatta a tükröket. Később elmondták hogy a hajtogatós tükör a Yamaháikon nagyon szép meg jó, csak amikor bukóvasra kerül a motor, onnan megpattanva szokott rádőlni a saját tükrére, ami rendszerint nem bírja a terhelést, és azonnali -30 e Ft költséget akaszt az ember költségvetésére/oldal.
Na de megkaparintottam a vasat, és tekereghettem vele egy sort, nagyon jó volt. Sokkal nehezebbnek tűnt messziről mint a Lóóó, de mégis sokkal kezelhetőbb és könnyebb is volt. A második rendőr már nem állt olyan lelkesen kötélnek, hosszadalmas alkudozást kezdeményeztem a Lóóóra való ráülési lehetőségekről tárgyalva, de végül is erre nem került sor, lemondott róla sötét pillantásokkal, és "mindenki a maga lovát..." c. szöveggel kísérve. Ez nem hatott meg különösebben, mert a rendőrmotort valahol én tartom el, úgyhogy boldogan vigyorogva tekergettem az indítókulcsát. Ez a vas ugyanaz a Yamaha XJR volt, de teljesen más beállításokkal, sokkal harapósabb volt. Ez is tetszett. Na meg azok a naaagy titokzatos dobozok az oldalukon, legközelebb ki fogom pakoltatni egy yard dobozait, kíváncsi lettem mi lehet benne... Végül jutalomként körbeugráltam őket örömömben. Hiába, már öregszem, nem ölelgetek örömömben vadidegen fickókat, ha odaadják a motorjukat...

Végül felcihelődtünk és hogy teljesen nőies legyen a program, elmentünk Jázmint átpelusolni meg inni valami finom szörpöt (köszönjük), közben volt egy útlezárás munkagépekkel.

Az Andretti felé már nem volt rendőri felvezetésünk, de oda is eljutottunk felvéve Babulut, meg megetettünk még pár motort, mielőtt kitörne a nagy kollektív női motortologató találkozó.

Szóval odaértünk a fagyizóhelyre, és naaaagyonsok motoros csajszi volt már ott , és persze Zépé, valamint Senki...meg még egykét bámész hím. Száguldó Angyalok, Krapeknők, Motoros Szívek és ki tudja még honnan, minden korosztályból, volt egy nagyon fiatal kiscsaj is akinek csak 50-es jogsija volt még, próbáltam elcsalni utasnak, de nem merte vállalni pedig volt bukója, annyit mondott udvariasan, hogy talán jövőre. Remélem addigra már a saját vasával fog tekeregni. Csacska bemutatta a motoros párducát akivel fényképezkedni fog, Gyöngyusszal megbeszéltük hol látott a városban pötyögni.

Szocializálódtunk egy sort, aztán elindultunk falkában. Megszavaztuk kollektíven hogy jöhetnek a fiúk is, és lám, az elővéd leadta mobilon a drótot és megjelent még jó néhány srác, hogy kísérjék a csajbandát. Hiába no, ennyi motoros nősténynek nehéz lehet ellenálniuk. Senki hiába szervezett gerillahadműveletet a rózsaszín kendő megszerzésére, úgy tervezte, ha nem mehetnek a fiúk, akkor majd azzal nőnek álcázza magát. Erre tiszteletbeli nővé avattam, mire Zépé inkább lemondott a kendőről. Senki végül is csak lemaradt a Hősök teréről, mert a bukóját odaadta a tévéseknek.
Gyöngyusz előrébb parancsolt, mert valahogy útban voltam neki, aztán egyszer csak ott voltam a sor elején a rendőrautó után egy másik csajszival. Belenéztem a tükörbe, és valami oltári hosszan kanyarodott ki a sor a Váci útra. Jó érzés volt. Aztán mentünk tovább és azon filóztam, hogy hát ez nem semmi. Ennyi csaj motoron! Még emlékszem amikor vadásztuk egymást az elején, hogy végre összejöjjön egy kis motoroscsaj társaság. Felértünk a Váci úti felüljáróra, és amíg a tükörben láttam, a horizontig szép szabályosan két sorban, zippzárban haladt a társaság. Szóval nagyon klasszak voltatok, szuper volt! És mielőtt még túlságosan ellágyultam volna, jött egy felhőnyi muslica, rögtön eszembe jutott, hogy na most akkor lecsukom a bukót. Mire odaértünk a Hősök terére, addigra kiköpködtem az összes öngyilkost, meg kipislogtam a bal szememből a renitens nem oda tartozókat, a jány aki meg mellettem kanyargott, elhúzott előre a Dózsa György út magasságában. Mondtam a Lóóónak, most aztán kapkodja a kerekeit de szépen, mert ha a rendőrautót megstuccoljuk, balhé lesz a javából. A Hősök terén leraktuk szép sorban a vasakat, aztán fényképezkedtünk, szórólapoztunk (versenyt kergettük az autósokat gyakorlatilag), majdnem sikerült elérnem, hogy kipakolják a rendőrök a dobozaikat (aztán mégsem, talán majd legközelebb, hagyni kell későbbre is élményt), aztán visszaindultunk. Nanát megkértem, hogy vigye haza a bandát, remélem neki is tetszett ott elöl, végül is ő volt a vezérhangya. Volt interjú meg minden, és az M1 fél nyolcas híradójába 3 mondat erejéig be is tettek minket, vágóképnek pedig egy sorok között vágtató hímet is beraktak.... Az Echo TV-től is láttam operatőrt, meg még valamilyen internetes hírújságtól is voltak kint(nemtom a nevüket), de vagy még nem raktak fel semmit, vagy csak én nem találom hogy hová tették...
Nekiálltunk az Andretti ajándék nyalnivalóit elpusztítani, meg karaokizni, mire elkezdett kiürülni a hely, úgyhogy gyorsan abbahagytuk mielőtt még mindenki világnak szalad. Aztán sajna mennem kellett, felszedtem a gumipókjaimat meg a cókmókjaimat. Tanulság: falkamotorozás utánra nem szervezünk anyag fel és leadást, hanem szépen ottmaradunk bulizni.

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek!

A sál/kendő rugalmas, most jöttem rá!