Napnyugta - New York, 14. nap

Írta birge a Az Első tiszt Kapitány lesz blogban. Megtekintés: 400

A mai nap már kevésbé volt izgalmakban bővelkedő, érezzük már a hazamenés szelét, időnk egyre nagyobb részét teszi ki a szuvenírvásárlás (és a kétségbeesés, hogy úristen, mennyi pénzt költöttem el). A város és a forgalom is egyre zajosabb és kaotikusabb, köszönhetően az ENSZ közgyálésnek: 192 ország képviselője van a városban, Barack Obamát és Scmitt Pált is beleértve. Emiatt a város egy része le van zárva, különös tekintettel a Waldorf=Astoria környékére, mert ezek a piszkok ott laknak. Az útikönyv szerint bárki ingyen beülhet egy közgyűlésre, ha regisztrálja magát a megfelelő helyen, és nekem ez marhára izgatja a fantáziám, mert szerintem izgalmas, és pláne tanulságos lenne. De sajnos az ENSZ honlapján ilyen lehetőségről egy szó sincs, úgyhogy ez valószínűleg kimarad az életemből.

Ebédügyben ma a nagypapa volt a felelős, elvitt minket az egyik kedvenc éttermébe. Sajnos kaja tekintetében a nagypapának elég sajátos ízlése van, így ez az étterem egy All-you-can-eat-Grand-Chinese-Buffet volt, én meg részemről nem rajongok túlzottan a megismert kínai ételekért (persze lehet, hogy Kínában kevésbé csöpögnek olajtól a dolgok...), így elég kevés fogamra valót találtam. Nem vagyok túl kifizetődő egyél-amennyit-bírsz szempontból.

Ebéd után megint kimetróztunk Coney Islandra, mert ezt az élményt meg kellett ismételni. Péntek délután teljesen más képet mutat a dolog, mint szerda reggel: itt gyülekezett a Coney Island Dancers, ami nem egy profi csoportot, hanem egy rakás lelkes amatőrt takar, és hát inkább lelkesek, mint táncosok, úgyhogy nem hagyott maradandó élményt. Úgy kell az egészet elképzelni, mint egy kilencvenes évekbeli gettófilmet: mindenhol egykor harsogó, de mára megfakult színek, fehér ember csak az a három turista volt, akik ugye mi voltunk, és még a zene is az ilyen típusú filmek hip-hop-rap-dance-mittoménmilyenstílusát idézte, úgyhogy tiszta időutazás az egész, még ha nem is túl szép. Nagyon sajnálom Coney Islandben, hogy így lepukkant, és hogy ennyire nem ügyelnek a tisztaságára. A strand homokja tele van üvegcserepekkel, a parti padok között pedig érezhetően laknak, de legalábbis időnként ürítkeznek és közösülnek az emberek. A partmenti házakról pedig Angyalföld vagy Békásmegyer jut eszembe, nem értem, miért nem tisztelik jobban ezt a gyönyörű helyet. Vagy a természeti szépség a New Yorkiaknak már smafu?

Ettől függetlenül sikeresen lőttem néhány naplementés képet, amin midnez nem látszik, csak azok a szépségek, amikre emlékezni akarok. Hiszen ha az ember nem a part, hanem az óceán felé fordítja az ő orcáját, akkor a naplemente pont olyan szép, amilyennek az óceánparton lennie kell. Hoztunk is haza kagylókat. Utána bementünk a Times Square-re (mily meglepő), és - dobpergést kérek - észrevettük, hogy megnyitott a Wonka-bolt! Meg is rohamoztuk.

[​IMG]

[​IMG]

[​IMG]
Találtunk is rögtön Wonka-csokoládét, méghozzá aranybilétát ígérőt, amivel ezúttal világkörüli utat lehet nyerni. A bolt színes, az eladókra pedig nagy a köpeny, és túl magasan van nekik a pult, így tényleg umpa-lumpának látszanak, de a hasonlóságoknak sajnos itt vége is van: a könyvből és a filmből ismert édességeket nem igazán lehet kapni, a csokik csomagolása másmilyen, nyomokban sincs tejszínpompás mártott mokka, az aranybilétával pedig kizárólag amerikai állampolgárok nyerhetnek. Azért vettem három táblával, hátha.
Voltunk az M&M's boltban is, hát itt mindenből igyekeznek szeretetmárkát csinálni. Ez nem újdonság, mert egy csomó olyan boltban jártunk már, ahol egy adott márkával ellátott bármit lehetett venni (Forrest Gumpos póló, Empire State Buildinges felespohár, estébé-estébé), de azért megmutatom, hogy mekkora tárolókból állíthatja össze az ember saját magának a cukorkaadagot:

[​IMG]

(És ez csak a töredéke a teljes készletnek).
  • Bikerheart
  • birge
  • Bikerheart
  • birge
Hozzászólnál? Jelentkezz be...