Nagy levegőt... egy törölt facebook bejegyzés margójára

Szóval, olvasom a facen a Tarjányi bejegyzéseit, aztán most elfilóztam néhány dolgon... Tegnap ez a fickó írt egy bejegyzést, ami arról szólt, hogy a TEK-eseknek megemelnék a fizetésüket, és igen, még lehetne rajta emelni, mert életeket mentenek/kockáztatnak és külföldön ezt sokkal különbül díjazzák, ésatöbbisatöbbi... (de mi itthon vagyunk, tehát a helyi lehetőségekből garázdálkodjunk). Egy nagyon finoman megfogalmazott hozzászólás egy tűzoltótól azért elmondott mindent: nem csak ti vagytok hősök, és mások nem jajgatnak annyira a pénzért. Más hozzászólás kitért további lényeges momentumokra: aki kurvának ment, ne csodálkozzon ha megbasszák (kvázi katonaként lelövik), mert ez nem volt kötelező opció, nem odahajtották a melóba, hanem oda megy önként, aki ezt csinálja... Aztán elég vegyes, sőt alkalmanként elég durva hozzászólások is voltak arra tekintettel, hogy kinek a fizetését hová emelgessék (mert vannak még az orvosok, ápolónők és egyéb mindenfélék akik hasonlóan belerokkannak fizikailag és pszichésen is évtizedek alatt a melóban), szóval végül elment a dolog kőkeményen politikai irányba, hogy így az elit kormánykommandó meg úgy a priváthadsereg, végül inkább leszedte a bő lére eresztett bejegyzést, mert biza kapott hideget-meleget de legfőképp forrót. A fickó valamikor kék egyenruhát hordott és meg is értem, hogy próbálja védeni a mundér becsületét, hiszen ott neveltek belőle embert, világéletében katona volt (ki tudja, még akár ma is az lehet). De ma már hivatalosan író és üzletember, és a neten utánanézve különböző mszp kormányközeli bizniszei voltak miután kiugrott az egyenruhából tizenéve, és alkalmazottból vállalkozói szemléletbe csapott át az élete, ott kapargatja a gesztenyét, ahol lehet. Egy alkalmazotti szemléletből vállalkozói szemléletre lépett át, ráadásul páncéllal triplán vértezve a fenekén, mert a módszerváltásnál bizony jó helyen volt. És lett is mit sütögetni a gesztenyéből amit összekapargatott...

Szóval a gesztenyekapargatásra szeretnék rátérni pont.

Van a sikerorientált szemléletmódú ember, akinek minden sikerül, és mindenbe belefog, és egyébként olyan mint az elvetemült foxi, amíg lélegzik, vagy agyon nem ütik, addig csinálja azt, amit elhatározott. Ha százszor pofára esik, felkel, és százegyedszer is nekiáll. Végigcsinálja, ha vért izzad és hugyozik egyszerre, akkor is. Megtanul küzdeni. És küzdelem közben megtanulja a buktatókat amiket ki kell kerülni. Ennek a típusnak általában van elhatározása, az ilyen állandóan nyüzsög. Ez mindig meg akar valamit szerezni, legyen az tudásbéli vagy bármiféle dologi, megtesz elég sok mindent, hogy elérje a célját, és sokat feláldoz a kényelmi életéből. Az ilyenek között persze vannak a gátlástalanok és a kevésbé gátlásosak, meg a normálisan csak hajtósak, a spektrum elég széles, ugyanúgy mint a másik oldalé. Rendszerint ezek az emberek szerencsések, mert tudják mi az a meló, amivel egész életükben örömmel foglalkoznak, és teszik is azt teljes értékűen. Így viszont már öröm a meló, és ők nem a mindennapi kelletlen robotmalmot tapossák, hanem lendületből megy előre minden. Aztán vannak az átlagemberek, akik gyakorlatilag csak egyszerűen élni akarnak, semmi extra elképzelésük nincs, nem vágynak extra nagy plusszokra, csak szimplán nőjön fel békességben és tisztességben a gyerek, és még akár 50 éves koruk körül se tudják igazán, hogy mi az amivel szívesen foglalkoznának egy életen keresztül, mi az a meló, amiben úgy kiteljesednének, ahogy ezek a szerencsések. Ők azok akinek az életében előfordulhat, hogy biza valami nem úgy ketyeg, nem úgy megy, nem fut be a vállalkozás és jó nekem a 8 óra munka, 8 óra pihenés 8 óra szórakozás. Alkalmazottként van a munkaidő, aztán kaszát-kapát eldobunk, mert valójában nem is olyan fontos az a plusz hogy megfeszüljek... valójában elég is az ami van, jó lesz úgy ahogy van, kényelmesebb ha más megmondja mi legyen, hogy legyen és néhány adott lehetőségből könnyebben választanak, minthogy újabb variációkon gondolkoznának bármiben is. Ők másként gondolkoznak, nem úgy látják meg a lehetőségeket, és sose tudhatjuk azt sem hogy honnan, milyen környezetből jöttek, milyen szülői háttér, milyen iskolai lehetőségeik voltak, egyáltalán nem vagyunk tisztába a szellemi képességeikkel, az inspirációikkal, az anyagi lehetőségeikkel és ezerféle más dologgal, amitől ők azzá lettek amilyenek. Mert egyszerűen nem vagyunk egyformák, és nem lehet uniformizálni.

Keveseknek adatott meg a sikerorientált szemlélet, mert nálunk az utóbbi 60 évben az önállóságot nem díjazták. Konkrétan 40 éven keresztül az állam lenevelt erről 2-3 generációt. A tervgazdálkodás mindent megoldott, valaki kitalálta a csapásirányt, és mindenki arra ment. Ez van, a nulláról indulunk. A legutóbbi 20 évben meg csak kóstolgatja még az én korosztályom is a sikerorientált szemlélet témát, mert kevesek voltak jó időben jó helyen, és a legtöbb ember bérből és fizetésből garázdálkodik, mert a szüleitől is ezt látta, hogy ez így van rendjén, a bérből meg lehet élni, így nőtt fel. Nem volt honnan hozni a foxitermészetet, mert nem volt rá szükség. Ma az egyszerű embernek nincs könnyű dolga, valami olyasmi, a szitu, mint odafent a klipben... Kevés foxitermészetű van, mert ennek a szemléletmódnak bizony ára van. A sikerekért meg kell szenvedni, és most több generáció az, aki egyszerre adja meg ezt az árat, mert a többség most tanul egy új szemléletet... Fájni fog. Vége a hibernációnak.

Megtanulni újra élni egy egész országnak.