Női szerepek - a család rabszolgája

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 804

Nemrégiben Anyák napja volt, hallgattam a rádióban a jókívánságokat, és megakadt a fülem egy férfi hangú üzeneten: "Drága Édesanyámnak küldöm ezt a dalt aki az Életre nevelt minket a testvéreimmel, csodálatos türelemmel és szeretettel. Üzenjük neki Nagyvázsonyba, hogy nemsokára Nagymama lesz." A férfi telefonon/rádióadón megszűrt hangjából is sütött a szeretet. Hát valamit tudhatott az öreglány, ha ilyen gyerekei vannak, manapság ritkán hallok ilyen szépen beszélni gyereket szülőről...!

Nemrégiben beszélgettem néhány távolabbi nőnemű ismerősömmel, a családról, ki hogyan rendezi otthon a dolgokat. Az egyiknek a kiskölke nemrégiben azzal szórakozott, hogy felvette a papucsot a lábára majd elrugta (6 év körüli), és "anya hozd vissza!" felkiáltással szórakoztatta nőnemű felmenőjét. Hát agyilag rögtön kész voltam...! Szerintem kb. így lehet renyhe, lusta és később negyvenévesen is szülei nyakán élő "férfit" nevelni, nekem erről csak ez a véleményem...

Időnként hallom a nőket, hogy rabszolgának érzik magukat a saját családjukban. A dolog azzal kezdődik, hogy a csaj elkezdi kényeztetni az általa imádott lényt, örömmel kiszolgálja, majd a dolog még jobban fixálódik az utód megjelenésével. A kellemes, önként és örömmel vállalt feladat kötelező napi programmá válik, és rendszerint fárasztó kötelesség lesz belőle, főleg ha a dolog természetessé és egyirányúvá válik (hú, ezt már én is elbasztam egyszer, borzalmas volt :) ). Igen, a nők elfelejtenek szólni amikor segítség kell, és vannak, akik nem is veszik észre ha a másik meggebed mellettük, részükről ez a természetes, mert anyukája ezt csinálta, így nevelte, ezt látta, csinálja hát a nője is, hiszen ez így természetes - másként ez sose volt az ő világában. Igen, aláírom, a nők feladata nagymértékben megváltozott - már nem csak a család van -, és nem akkor amikor jött az elbaszott feminizmus, hanem amikor a középkor családias céhrendszere után a gépsor mellé álltak még a gyerekek is a kezdődő iparosodás idején, mert másként nem élt meg a család.

No igen, elég sok rabszolgatartót látok manapság is, de elég sok önkéntes rabszolgát is! A nők is felelősek ezért, hiszen mindenki önmagáért tud leginkább felelni, közhely, utálatos, de igaz: magad sorsát magad kovácsolod. Leállhatunk egy rabszolgatartó mellé és húzhatjuk az igát, de megkérhetjük azt is hogy segítsenek - ha nem működik, időben lehet lépni. A kölköket is kiszolgálhatjuk egy életen keresztül, de be is foghatjuk őket a koruknak megfelelően, szokjon rá, hogy önálló legyen és kiszolgálja önmagát, ne az anyja nyakán üljön még harmincvalahányévesen is... A nőknek is baromi nagy a felelősségük, hogy teszetosza faszikkal van teli a világ, hiszen ők nevelték ilyennek a fiaikat - a későbbi "férfiakat". Na igen, a magának hajtó hörcsöghozzáállású szingli tökéletes párja... A két véglet mindjárt meg is van.

És még egy, amolyan saját tapasztalat: a család idősebb nőnemű tagja alapvetően meghatározza a család alaphangulatát. Teremthet poklot és békességet is, annak megfelelően, hogyan kezeli a dolgokat. A nő ősi szerepe nem változott, az idő akárhogy és akármerre is megy: ő az otthon melegének megteremtője, ez az ő feladata. Ez elől nincs kibújás, és ha összebútorozik valakivel, övé a felelősség nagy része hogy merre megy el a kapcsolat. Ez van. Talán ezért mondják, hogy minden nő istennő. Mert az övé a teremtés (otthon/család/gyerek) felelőssége.
2009 Május 5
Szegecs kedveli ezt.
  • Kataaa
    Kataaa 2009 Május 5
    dejó lett Yama!!!!
    Szegecs kedveli ezt.
  • Cynti
    Cynti 2009 Május 6
    Mostanában igencsak megváltoztak a nézetek! A gyerekek is máshogy gondolkodnak a szülőkről, (tisztelet a kivételnek) Annyit dolgoznak a szülők, hogy nem jut elég idő a gyereknevelésre, így a gyerekek nevelik egymást....azt viszont tudjuk,hogy hova vezet! Egy mai fiatal, simán leköpi az anyját! Sajnos nem panaszkodnak a nők, mert azt mondják nekik ,hogy ne panaszkodj, mert neked ez a dolgod... Szóval, nem jó úton haladunk!!!
    Szegecs kedveli ezt.
  • Zöld Piszok
    Zöld Piszok 2009 Május 6
    Még van 4 évem, hogy befejezzem a lakást?! :D
    Szegecs kedveli ezt.
  • Yamina
    Yamina 2009 Május 6
    ZP biztos! Addigra a te fejed lágya is benő, és megtalálod akit keresel. :)
    Cynti, sajna láttam már olyan htb luxuanyukát normális munkarendbe szervezett apukával aki a jólétben is sikeresen elbaszta a csemetéjét... Itt az ok-okozat elég hosszú visszafelé nézve, már a csajoknak sincs meg a minta, hogy mit hogyan kéne. Régen kihaltak már azok a vaskezű Nagymamák akik anno felneveltek akár tíz gyereket is a boldog békeidőkben... És már a társadalom se nevelheti a kallódó gyerekeket, a tanár nem keverhet le egy pofont a diáknak időben, hogy ne rugdossa majd meg őt vagy iskolatársát az iskola után a sötét sikátorban...

    Egy urban legend jut eszembe:
    Anyuka ül a buszon neveletlen csemetéjével, a kiskölök rugdalódzik, nem bír magával. Anyuka nem szól rá, a gyerek előtt ülő idős néni mocorog, próbálja elhúzni a fájós térdét a kalimpáló kis lábak elől. Végül nem bírja tovább szó nélkül, és rászól az anyukára, hogy valamit kezdjen a gyerekkel. Az felháborodottan reagál, miszerint az ő gyerekének az egóját ne korlátozza senki! A beszélgetést végignézi a fejük felett egy punk fickó, aki idáig lazán kérődzött a rágóján. A szóváltás után döbbent csend, a buszban senki se szól, majd a punk fogja a rágóját és anyuka hajába nyomja az alábbi kommenttel:
    - Engem se korlátoztak...
    Szegecs kedveli ezt.
  • Yamina
    Yamina 2009 Május 6
    Na igen, mindent a megfelelő helyen, megfelelő időben és megfelelő mértékkel. Ezt se én mondtam, hanem az előző valamelyik blogjában a Suzu. :)
    Szegecs kedveli ezt.
  • Zöld Piszok
    Zöld Piszok 2009 Május 6
    Sokat segítene ha kevesebb sz@r menne a tévében szeritem!
    Szegecs kedveli ezt.
  • Lizi
    Lizi 2009 Május 6
    A gyerekeim 16 és 14 évesek...pont most vannak abban a korban, mikor már lázadniuk kellene...Van 1-2 megmozdulásuk, de eddig mindig meg tudtuk beszélni, hogy ki mit akar...Önállóak, önellátóak...Vannak bizonyos szabályaink, ami mindkét félnek megfelelő és működik...Ja, és soha nem akartam a lányom barátnője lenni, a férjem sem a fiunk barátja, de azt jól tudják, hogy bármikor, bármivel fordulhatnak hozzánk...és fordulnak is.Nagyon jó érzés, ha látod a gyerekeden, hogy megfogad valamit abból amit elmondasz neki, hátha még utána közli is, hogy de jó, hogy mondtátok, igazatok volt...:D Hát persze, hogy az volt...:jo
    Szegecs kedveli ezt.
  • Ancsipancsi
    Ancsipancsi 2009 Május 6
    Nagyon jókat írtál (megint). Valóban, a nők hajlamosak túl önfeláldozóak lenni, aztán csodálkoznak, hogy egy rabszolgának, gyerekeik által (is) leköpött tenyészállatnak érzik magukat. Pedig egy család sorsa nyomja a vállukat, ők a gomb az ingen... Onnantól kezdve pedig, hogy még munkába is kell járniuk, végleg mélységesen felháborítónak tartom, hogy egy cselédlányként bánjanak velük. Pedig épp elég lenne az is, hogy az otthont rendben kell tartani, a problémákat kezelni, észben tartani, a családot ellátni, tiszta ruha-kaja és még lelki támogatást nyújtani, csemeték problémáit kezelni-megoldani. Aztán arra ébredsz, hogy magadra nem is jutott időd. Ez munka mellett pedig piszok nehéz, mert gyakorlatilag non-stop nincs megállás, egyik kötelező munkából a másikba csöppensz. Aztán a bárgyúagyú tuskó hímek papolnak, hogy mert ők a kurv*nagy családfenntartók (tisztelet a kivételnek). Lóf*szt.
    Fel sem fogják, milyen nyomás alatt van egy nő, és mennyi mindent tűr, és képes végigcsinálni, míg ő csak a fizetését számolgatja, és azt hiszi, annak köszönhető minden. Főleg, hogy már sok nő is elég jól keres, tökéletesen megélnek a saját lábukon, akárhány gyerekkel. Anyám piszok sz*rul keresett, de négy gyerekkel pikk-pakk elvált, segítséget sehonnan nem kaptunk, anyagiakban sem. Felnőttünk.
    Egy barátnőm jutott eszembe, aki azért dobta a barátját, mert beszólt neki, hogy "adj innom asszony"!:) Ha a férjem csak egyszer szólna így be, a poharat is lenyomnám a torkán:D
    De azt hiszem, ilyen veszély nem fenyeget, akárkivel nem kötném össze az életemet.
    Csak olyannal, aki 100%osan részt vesz a családi dolgokban, akire lehet támaszkodni, aki partnerként és nőként bánik velem, és apja a gyerekeinek.
    Ne legyen "erőfitogtatás"...de legyen férfi a talpán, akire felnézhetek és ő is felnéz rám.
    Tündérmese vége:D
    Szegecs kedveli ezt.
  • suzu
    suzu 2009 Május 6
    nekem megadatott az a"szerencse",hogy 5-en voltunk,ebböl én voltam a legidösebb.a két szülö reggeltöl-estig melózott,a mostohafater a meló után még vad vizet is nyelt ,nem is ritkán.így aztán azon kaptam magam,hogy 13 évesen vályúnyi kaját fözök,takarítok,pluszban még állatokat tartottunk,azokat elláttam,stb.14 évesen elkezdeni melózni,este suliba járni,hétvégén a maszek kömüves mellett robizni,mindezt azért,mert pénz mint a tenger.na,nem olyan sok ,hanem olyan messze...de mégsem érzem magam úgy,hogy ki lettem zsákmányolva,vagy hogy elvették a gyerekkorom.csórók voltunk,de boldogok,meg volt mindenkiben az a fajta"falkaszellem",ami minden körülmények között összfogta a családot.ha berugott a mostoha fater,közösen vertük,ha megvette a menö fekete-fehér,inter favorit tv-t,együtt puszilgattuk nyálasra.lehet,hogy mai szemmel,másként látom a dolgokat,de tény,hogy anno nem rohangáltak velünk minden kis iskolai balhé miatt a pszihológushoz,vagy egy perec után nem vittek mindjárt a traumatológiára.sok szülö ott bassza el,hogy abból indul ki,"ha nekem nem volt,akkor legalább nekik legyen meg minden".ez szerintem hibás.nem azt mondom,hogy úgy kell egy gyereket felnevelni,mint egy aszkétát,de azért tisztába kell tenni elötte,hogy semmi sincs csak úgy puszira...
    amúgy nagyon jól megírtad,Yama,megér egy ötöst..
    Szegecs kedveli ezt.
  • Yamina
    Yamina 2009 Május 6
    Köszönöm-köszönöm.:love: Húha Suzu, ilyen "legyenmegmindenakölöknekmertnekemnemvolt" szülő van a környezetemben, hát állandó a probléma a 16 éves tini körül...
    Szegecs kedveli ezt.
  • csacskamacs
    csacskamacs 2009 Május 7
    Yama, szeretem az írásaid... :)
    Szegecs kedveli ezt.
  • NaNa
    NaNa 2009 Május 7
    Nagyon jól megfogalmaztad megint. :)
    Szegecs kedveli ezt.
  • BoncaDóri
    BoncaDóri 2009 Május 7
    Yama én is szeretem az irásaid ! :)
    Nekem is van egy 13 éves kölköm, ezért kicsit " belülről " nézem a család dolgait. És meg lehet találni a középutat ! Nem könnyű, de nem is lehetetlen !
    A Csernus könyvei jutottak eszembe, lényegében ugyanazt fogalmaztad meg amit ő !
    Nagyon tetszett !
    Szegecs kedveli ezt.
  • Vidék
    Vidék 2009 Augusztus 28
    Üdv szeva Cynti!
    Látod Yamával együtt a lényeget. Ezér nem tudok optimista lenni (egy kicsit többet is látok enné, nincsen benne egy csöpp örömem se). :((
    Szegecs kedveli ezt.
  • Vidék
    Vidék 2009 Augusztus 28
    Ancsi! Egyedű fogsz maradni.:mad:
    Szegecs kedveli ezt.
  • motorosnagyi
    motorosnagyi 2011 Február 5
    Mindketten nagyon jót írtatok!De,Ancsipancsi jól látja!Kettőn áll a vásár!A nő,az asszony,az anya,kiteheti a lelkét,szervezheti a családi ünnepeket,nevelhet életre,az ő melegsége kevés,ha a társ,az apa elrontja,vagy nem segít,vagy közömbös,stb.Fontos,hogy a szülők,párok,társak,barátok,partnerek legyenek a gyereknevelésben,a példaadásban,és a hangulat megteremtésében,a családi munkamegosztásban.ÍGY!nem lesz a nő "RABSZOLGA!"Megmaradhat,életvidám,nevetős,társnak,anyának,nem pedig megfáradt,kiürült,magát mártírnak érző rabszolgának.Örömmel tálalja az ételt,nem látszik rajta,hogy az utolsó erejével főzte,és a család nem érzi úgy,hogy a vacsora helyett,őt magát eszik meg.







    UOTE=Ancsipancsi;bt4792]Nagyon jókat írtál (megint). Valóban, a nők hajlamosak túl önfeláldozóak lenni, aztán csodálkoznak, hogy egy rabszolgának, gyerekeik által (is) leköpött tenyészállatnak érzik magukat. Pedig egy család sorsa nyomja a vállukat, ők a gomb az ingen... Onnantól kezdve pedig, hogy még munkába is kell járniuk, végleg mélységesen felháborítónak tartom, hogy egy cselédlányként bánjanak velük. Pedig épp elég lenne az is, hogy az otthont rendben kell tartani, a problémákat kezelni, észben tartani, a családot ellátni, tiszta ruha-kaja és még lelki támogatást nyújtani, csemeték problémáit kezelni-megoldani. Aztán arra ébredsz, hogy magadra nem is jutott időd. Ez munka mellett pedig piszok nehéz, mert gyakorlatilag non-stop nincs megállás, egyik kötelező munkából a másikba csöppensz. Aztán a bárgyúagyú tuskó hímek papolnak, hogy mert ők a kurv*nagy családfenntartók (tisztelet a kivételnek). Lóf*szt.
    Fel sem fogják, milyen nyomás alatt van egy nő, és mennyi mindent tűr, és képes végigcsinálni, míg ő csak a fizetését számolgatja, és azt hiszi, annak köszönhető minden. Főleg, hogy már sok nő is elég jól keres, tökéletesen megélnek a saját lábukon, akárhány gyerekkel. Anyám piszok sz*rul keresett, de négy gyerekkel pikk-pakk elvált, segítséget sehonnan nem kaptunk, anyagiakban sem. Felnőttünk.
    Egy barátnőm jutott eszembe, aki azért dobta a barátját, mert beszólt neki, hogy "adj innom asszony"!:) Ha a férjem csak egyszer szólna így be, a poharat is lenyomnám a torkán:D
    De azt hiszem, ilyen veszély nem fenyeget, akárkivel nem kötném össze az életemet.
    Csak olyannal, aki 100%osan részt vesz a családi dolgokban, akire lehet támaszkodni, aki partnerként és nőként bánik velem, és apja a gyerekeinek.
    Ne legyen "erőfitogtatás"...de legyen férfi a talpán, akire felnézhetek és ő is felnéz rám.
    Tündérmese vége:D[/QUOTE]
    Szegecs kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
Bejelentkezés