Miért ilyenek a férfiak?

Én erre csak annyit reagáltam volna, hogy adott esetben, ha a gyerek szedi szét a motorod az édes, ha én akkor meg ne is menjek a közelébe
Ez egy nagyon jó bölcsesség, megpróbálom megjegyezni, hogy majd egyszer adandó alkalommal eszembe jusson. Amúgy rengeteg felnőttnek a fejére nől a gyerek és konkrétan a szülő csak a pénztárca meg a szolga, aki rendet rak körülött, ellátja kajával, ide hordja oda hordja. És nem kell ehhez kamasznak lenni, elég ha már mondjuk tud beszélni.

Nyugi fogsz tudni nemet is mondani és bizony lesz olyan is, hogy elfogy a türelem.
De mindez pont kell majd ahhoz, hogy amikor eljön az idő, akkor megfogja a porszívót és magától kitakarítja a szobáját és meglep azzal, hogy elmosogat mire hazaérsz a melóból...
"Minden korban van valami, ami attól és ott jó, és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható"

A legfontosabb a következetesség.Ezt elmondani a legkönnyebb,végrehajtani a legnehezebb.Nálam egy dolog van amit nem tűrök,a hiszti! Bennem majd mindennap felmerül a kérdés,hogy jól csinálom-e vagy rossz anya vagyok,de azért még szeretnek és nem hajintottak az utcára se. Én próbálom bevonni a lányokat a házimunkába,de játékosan,hogy élvezzék is,ezért volt már,hogy a nagylányom,Apa felügyelete mellett 8 évesen tejbegrízt főzött nekem vacsira.

Szoktam azon agyalni, jó anya leszek-e. Való nekem egyáltalán gyerek?
Csak a macskákból tudok kiindulni, mert nekem most ők a fiaim. És mindent elnézek nekik, képtelen vagyok haragudni rájuk, bármit is tesznek. Ha komolyan nézem, nincsenek szabályok. Ma történt, hogy mint mindig, kiengedtem őket az udvarra én meg bejöttem. Szoktam ilyet csinálni, órákig is elvannak felügyelet nélkül, nem történik semmi gond. Ma amikor kimentem megnézni őket, Manó rohant befelé, de Simba sehol! Keresem, semmi, szólítgatom, semmi! Aztán észrevettem, a macskagyűlölő szomszéd ajtaja mellett van egy szekrény, annak a tetején ücsörög! Átcsalogattam a fürdőszoba ablakomba, onnan a kerítésre és már le tudtam venni. Anyukám kérdezte, hogy lekevertem-e neki egyet a fenekére, hogy megtanulja, nem szabad, de nem, annyira örültem, hogy előkerült, hogy eszembe se jutott.
Nem tudom, ezek után, hogy fogom nevelni a gyerekemet, ha lesz egyszer. Őt se fogom leszidni, ha veszélyeset tesz? Neki is mindent szabad lesz? Hol van a határ, hogy engedem, hogy a saját tapasztalataiból tanuljon, de mégse sodródjon veszélybe?

mindenesetre alapvető szabály, hogy akkor, amikor (végre)visszajött, nem szabad leszidni. akkor meg kell dicsérni.

Hát az én tapasztalatom is az, hogy attól nehéz gyereket nevelni, hogy csak jóval később látod meg, hogy jót csináltál-e, vagy rosszat, azzal, hogy leszidtad/nem szidtad le ezért/azért... és persze, akkor már nem lehet kijavítani... De, ahogy Ildó mondja, a következetesség nagyon fontos, hogy megtanulja mit szabad és mit nem, ha nem vagy következetes, összezavarodik... és persze az, hogy apával lehetőleg egy helyzet megítélésénél (hogy jó vagy rossz) egy véleményen legyetek. Határoknak lenni kell. Később - amikor már kamaszodik - nekem az is segített, hogy visszaemlékeztem, nekem mi esett jól, vagy rosszul anyáméktól és igyekeztem eszerint csinálni... Ja, és mivel nekem is fiam van: igyekeztem, hogy ne váljon "anya kicsi fiává"..., hogy legyen önálló, érett, okos ember, aki - ha itt az ideje - képes legyen élni a saját életét... Szerintem ilyen lett... Bár az örömöm így sem maradéktalan, hiszen megesz a penész, amikor hallom, hogy más a majdnem felnőtt fiával jár moziba, ide-oda... Nálunk ez ritka... és szeretném azt hinni, hogy nem azért, mert szégyell, vagy nem szeret, inkább azért, mert a barátok-barátnők társasága mégis vonzóbb...

Én nem értek hozzá, de NaNa amíg lent voltunk Megyeren, hát csak ámultam és bámultam, hogy milyen intelligensen neveled Lőrit. Azóta mindig elmesélem ha olyan alkalom van, hogy mennyire tetszett, hogy amikor pofára esett szerencsétlen a hátadról, akkor nem kezdted el tutujgatni, hanem mondtad, hogy "Nem fájt, nem fáj" Anyám mondta erre, hogy ha látja a gyerek, hogy beszartál, akkor ő is megijed. Ráérsz majd utána idegrohamot kapni, hogy az a pukli ugye elmúlik és nem lesz degenerált? Engem azt hiszem nem tutujgattak

Azért ehhez ismerni kell a gyereket, hogy mikor komoly a baj, és mikor csak hiszti.

Nyilván a gyerekneveléshez is szükséges az intelligencia. De akkor is jól csinálod, ne szerénykedj