Megfelelési kényszer?

Írta Vidék a Elmélkedések blogban. Megtekintés: 324

Segítségeteket, véleményeteket szeretném kérni. Majd a pszichológust is megkérdezem, csak a pszichológus hölgy nem motorozik, ezért kérdezlek Titeket. Nagy részeteknek van gyerkőc otthon, nemcsak fiúk, akikből tényleg kinézi az ember, hogy természetes állapotában, külső ráhatás nélkül izgatja minden, ami börrög, meg emlékeztek arra is, Ti hogyan indultatok. Fölmerült valami, és most tanácstalan vagyok. Igen, kettő, köztük egy egyetemi szintű pedagógusi diplomával, 16 év gyakorlattal (mondjuk csak középiskolás korosztályban). De hát szülő még nem voltam ezelőtt, és élesben megy minden. Ráadásul egy elég szar helyzetben, mert ugye beadtam tegnapelőtt a válást (az érintett még nem tudja, az ügyvéd szerint rá is ér még megtudni).

Két lányom van, Jázmin 9, Panna 7 éves. Mindig mondtam, hogy azért jó, hogy lányos apuka lettem, mert így kevesebb a talán minden szülőben benne motoszkáló hajlam, hogy arra terelje a gyereket, amerre ő akart menni, vagy ment is egy darabig, csak becsúszott ez a „család” nevű, nagyon szar játék (azért a grafika többnyire ott van a szeren). Jázmin alig-alig, de Panna nagyon érdeklődik a motorok iránt. (Viszont Jázi rohadt irigy Pannára.) Szeretek motoros videókat nézni a neten, és rábukkantam az onroad.hu motoros vezetéstechnikai videóira. Szerintem baromi jók, közérthető, szakszerű, nemcsak beszél róla, meg is mutatja, és tényleg működik. Motoroztam 20 évet, de nekem is nagyon sok új és hasznos tanács volt benne. Le fogom tölteni. Azt mondtam magamnak, hogy elsősorban Pannának. Erre fölmerült, hogy Pannát nem csak a felém való megfelelési kényszer hajtja-e a motorok felé? Mindegy, mondtam magamnak, ha az is, legalább csinálja rendesen, és engedhessem el viszonylag nyugodtan, ha egyszer meglesz a jogsija. Azt gondolom, hogy egy apának az a kötelessége, hogy ha a gyereke valamit akar csinálni, és az nem ütközik írott vagy íratlan törvényekbe, nem veszélyezteti vele a saját és környezete testi, szellemi, lelki épségét, akkor kötelessége támogatni. Ha szalvétákat akar gyűjteni, akkor abban. Ha diplomákat ;) , akkor abban. Ha motorozni akar, akkor abban.

Viszont. Ad-e majd neki akkora örömöt a motorozás, hogy megérje neki kibírni mindazt, ami evvel jár? Amikor először rakja lapjára a vasat, vagy lesz balesete (már épül neki egy kis vas Babettából, és mondta, hogy már most nagyon fél, hogy elesik vele és összetöri). Amikor az anyja – vagy az öregapja - hisztijét fogja hallgatni miatta. Amikor a korabelieket, hogy milyen ciki, hogy CSAK ilyen motorja van, bezzeg az Ő apjának ilyen meg ilyen (sajnos Panna egy kicsit túltolja a környezete véleményével való foglalkozást). Amikor először ázik majd szarrá, és fázik meg vagy föl emiatt. Amikor először áll meg alatta a vas. Vajon motorozik-e tovább majd? Vajon, ha nem, hogyan fogja ezt nekem elmondani (ha még élek majd addig, mert sok kedvem az nincs hozzá)? Ha tényleg csak megfelelési kényszer, hogyan hatnak majd ezek a dolgok vissza a kettőnk kapcsolatára?

Vagy csak én spirázom túl ezeket a dolgokat?

Szeretem olvasni, hogyan kezdődött a motorozás a különböző embereknél. Jól tudom, hogy Ti mindannyian, akik itt vagytok, komolyan gondoljátok, és sikeresek vagytok benne, tehát Ti vagytok a pozitív példák. De hány olyannal találkoztam, aki megázott háromszor, megállt a vas alatta kétszer, aztán lerúgta a sarokba és ott rohadt el szegény vas!

Szóval kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről motorosként, anyaként, nagymamaként. Várom kommentjeiteket szeretettel! Üdv szevatok, széles utat!
MoncA, bocsi és Szegecs kedveli ezt.
  • Szegecs
  • Szegecs
  • Vidék
  • Vidék
  • Vidék
  • Szegecs
  • Szegecs
  • Vidék
  • EniAnyu
  • MoncA
  • Yamina
  • Szegecs
Hozzászólnál? Jelentkezz be...