Megfelelési kényszer?

Nem csak a lányod tolja túl a környezet véleményével való foglalkozást, ráadásul szerintem túl is kombinálsz dolgokat. Pedig gépész ember lennél, vagy mi, szóval, csak a racionális eszedet kéne elővenni.
Először is: nem javaslom, hogy kezdésnek épített motort tegyél a pici alá. Más a vezethetősége, a karbantartási lehetőségek, stb. Keríts valahol egy Pony-t, amit még nem buheráltak rommá, az arra jó lesz, hogy a kezelési alapokat elsajátítsa, és 2-esben félgázon még bőven tudsz mellette futni, hogy elkapd, ha akkora az aggodalom. (tudom, ezt velem is így csinálták ) Eleinte még amúgy sem mertem neki a 2- kapcsolni És én is kb ennyi idős lehettem... Sosem voltam magas növésű, és ezért a kiskerekű Romet nekem ideális volt, a nagy, vagy a Komár ekkor még nem játszott, nem ért le a lábam. Lehet még opció egy mini Riga, csak amennyire tudom, azt többet szerelnéd, mint amennyit a lány hajthatná. Szóval: koncentrálj a feladatra! Felmérni, hogy a lányodnak van-e tényleges érdeklődése a motorozáshoz, és van-e hozzá alapvető érzéke a gépesített 2 kerékhez. Addig ne verd magad kalandokba, ne kezdj el építeni, mert ha nem a reményeidnek megfelelően alakul a dolog, akkor megint csak kivágtál egy rakás munkát és agyalást a kukába. És majd ahogy nő, (amennyiben tényleg motorozni akar) látszani fog, melyik géppel szeretne hosszabb ideig gurulni, majd ott szóba jöhet némi csinosítás/alakítás, de ott se told túl. Azt pedig ennyi idősen tudhatnád, hogy motoron egy megfázás-tüdőgyuszi-zakó kombó bármikor játszhat, különösen az első időkben. Bizonyos dolgokat az ember csak a saját bőrén tud megtanulni Még akkor is, ha a te lányod. Az embereket nem védheted meg a saját életüktől, de segíthetsz minimalizálni a káros következményeket. Taníts meg neki, amit csak lehet, de ne féltsd túl. Így lesz később erős, ellenálló, egészséges veszélytudattal, egészségtelen túlparázás és (mint a fiam volt) egészségtelen halhatatlanságérzet nélkül. Ha valóban motorozni akar, ezzel segíthetsz neki szerintem a legtöbbet. Amit az első métereken tehetsz érte, hogy egy füves udvarban tolhassa, ha jön mégis a zakó, mégse viszi róla a beton - aszfalt a zománcot.

A többi irány szerintem túl rizikós.

ugyan sem anya, sem nagymama nem vagyok, de talán szabad nekem is hozzászólni...

Pont Rád gondoltam, ezért írtam hozzá a Motoros kategóriát
Egyébként nem írtam hozzá pár dolgot, de pótolom, korábban már máshova írtam ezeket. 12 éves kora előtt nem akarom aláadni a vasat, tehát még van 5 évem. Mindenképpen egy automata váltós vasat akarok elsőnek alátolni, aminek nem túl pici a kereke és így nem talál meg minden úthibát, és még rendes tankja is van, hogy megtanulhassa a nagyon fontos térdkontaktot. Na ilyet találj elérhető áron gyáriban, ha tudsz!
Azért is építek, mert meg van bolondulva Életem Pici Párjának fotói láttán. Azt mondogatja már egy ideje, hogy neki PONT OLYAN kell (ezért is merült föl a gyanú, hogy csak megfelelni akar szegényke). Élőben persze sajnos már nem láthatta, milyen ménkű nagy vas az neki, pláne elsőre és az lenne neki 5 év múlva is, most se egy égimeszelő, nem is várható, hogy az lesz. Meg a másik, hogy ha nem kell neki, akkor eljárok vele én. Legalább nosztalgiázhatok egy kicsit...
A megbízhatóságról: egy frissen felújított Babetta 210 blokk lesz benne, robogó karburátorral (az automata szívató miatt, meg amúgyis ez volt raktáron), Babetta 207 erősített vázban, Simson S51 elejével, CZ Sport tankkal, Honda Dio üléssel. Ezek voltak raktáron. Mielőtt a popója alá tolnám, ne félj, rendesen ki lesz próbálva, két év múlva azzal akarok indulni a Babettás Balaton-kerülő túrán is. És a blokk gyári lesz. A megbízhatóságba nagyon sokat számít.
Ennek a blognak főleg a lélektani része lett volna szándékom szerint a lényege egyébként. A műszaki meg oktatási részét bízzátok ide, azzal nem lesz gond. A lélektani részéhez meg jobban értenek azok, akik már voltak ilyenben, és kívülállóként tudják magukat érzelmileg függetleníteni a dologtól.

Íme ahogy most áll, és a látványterv

Ja, épül egy Pony is, szíjjel van vágva de kegyetlenül. Váltós, zöld és nem bordó, nem naked jellegű, úgyhogy Pannánál kilőve

Ha még 5 évet ezzel kivársz, azzal szerintem nem teszel jót a dolognak. Emlékeztetnélek az "addig üsd a vasat, amíg meleg" magyar nyelvi alkalmazványra. Mert addig is csak azt látja, hogy "apa folyton buherál, és métert sem halad". Hát, ez annyira nem vágygerjesztő dolog. Olyan szinten, hogy én pl ezen okból nem tervezek még egyszer szoci vasat venni, még egy szép 559-est sem (nem dicsekedésképpen, csak most akár végre meg is tehetném), mert nekem az maradt meg, hogy a bátyámék állandóan csesztették a lovakat, itt kicsit bütyköl, ott átköt, amott forraszt, és ahhoz képest rohadtul keveset fut! Hát egy LÓFÜTTYÖT! Elég. Menni akarok vele, nem szerelni. (majd szépen elviszem szervizbe, ha kell, a számla sokszor nagy segítség: ha valami nem rigó, lehet reklamálni) Műszaki hajlamaimat maximálisan kielégíti a napi 8-10-12 órás műszak, amiből a holnapi, azaz vasárnapi napra is kijut egy.

Na, most képzeld el, hogy én műszaki 40+-os ember vagyok, és így sem érzek hozzá kedvet. Szerinted a lányod mennyit fog?

Van még egy fontos lélektani hatása a dolognak. A bátyám két lányánál megfigyelhető volt, de főleg a kisebbiknél, hogy botrányosan apásak voltak, a sógornőm majdnem a haját tépte, hogy állandóan az apjuk után visítottak. Viki 7-8 évesen már lőni tanult... Ő határozottan nem az a szende nagyestélyis dáma lesz.
Ez számodra azért fontos, mert most még mindkettő abban a korban van, ahol meg tudod alapozni a köztetek levő későbbi kapcsolatot. Erre ez a dolog MOST, de semmiképpen sem 2 éves időtartamon túl húzva alkalmas. Mert addigra a nagyobbik már 14 lesz, az meg, mint tudjuk, már problémás kor tud lenni, és szerinted milyen hatása lesz a kisebbre? Nem akarok vészmadárkodni (pedig mindenhonnan megkapom), de ha annyit vársz, el fogod szalasztani az esélyt. Ha most elszalasztod a "fertőzést", és 5 év múlva már nem érdekli, csak magad okolhatod majd, mert nem fogja tudni, hogy mit veszített.

Az automata váltósról az jut eszembe, hogy tudat alatt is alábecsülöd a gyereked: nem hiszed, hogy boldogulna váltóssal az elején. Ismét: szerintem elveszed tőle a sikerélmény lehetőségét. Vagy csak túlfélted?

Még mielőtt a hölgyek itt vérem vennék: biztos van köztük is, akik szeretik bütykölni a paripát, maguk cserélnek olajat, fékbetétet-tárcsát, stb... Tudom, hogy van, ma is láttam egy ilyen videót... De azért mindenki tegye a szívére a kezét: nem ők a többség.

Igazad van sok mindenben, többek között Vikit illetően isigazi belevaló csajazért jött ám ő hozzám tanácsért, amikor mélyen volt. De aztán rendeződött a dolog (remélem, volt egy kis részem benne), megjött a határozottság, az önbizalom, azért is választottam őt, hogy indítsam egy tanulmányi versenyen egy nagyon frankó kis témával, és nem hazudtolta meg a reményeimet, van kiállása na. Ha most nem venné ki szarul magát, még azt is mondanám, hogy tetszik a csaj... nem mintha Laurával baj lenne, sőt! Nagyon jó csajok mind a ketten. Jól sikerültek na.

Visszatérve Pannára: a 12 évet azért mondom, mert ugye nekem az állásom függ attól, hogy van-e jogsim, mert gépjármű-szakoktató csak az lehet, akinek van, és közlekedési ismereteket csak az taníthat, aki gépjármű-szakoktató. Nem biztos, hogy így van, lehet megint én spirázom túl, de ha a kisasszon lelép a vassal, és megfogják, az én jogsim ugrik, és őszintén szólva, 4 diploma ide, 4 diploma oda, versenyszférába nemigen fogok kelleni, mert ugye azt mondják, nincs gyakorlat, más suli meg itt a környéken kilőve. Ugye kisgyerekként már látszik, milyen lesz, és Panna szökős kisgyerek volt. Várhatóan ilyen lesz kamaszon is. Megpróbálom fenntartani az érdeklődést, de óvatosnak kell lennem. Ugye apám gyűlöli a motorokat és a motorosokat (pedig ő is az volt), és a 7 épülő vasból csak egyről tud. (Nem is tudjátok, mennyire szerettem volna vele megosztani a motorépítéssel kapcsolatos örömeimet, gondjaimat! Csak hát van, aki nem hagyja, hogy őszinték legyenek vele, és innentől hiába követeli az őszinteséget...) Pannáéról sem tud, ki is csapna otthonról, és akkor nem lesz hova, meg pláne miből mennem. A műhelyemet is azzal a feltétellel kaptam, hogy titokban tartom. Sajnos páran már tudnak róla. De Pannának végképp nem szabad, mert nem tudja tartani a kis csőrét. Úgyhogy egyszerre kell nagyon óvatosnak is lennem, és fenntartanom az érdeklődést is. Ilyenek a körülmények, nem lehet rajtuk változtatni, ilyen falak között kell lavírozni.

Namost a félreértések elkerülése végett: nem akarok én mindenáron motorost faragni belőle, de nyilván örülnék neki. De nem akarom, hogy nekilásson valaminek csak és kizárólag azért, hogy nekem tessen. Vagy ha nekiáll, ne csalódjon benne akkorát, hogy ez rontsa meg a kapcsolatunkat, mert rám fogja, hogy én akartam, hogy motorozzon, és most tessék, ezek és ezek a hátrányok meg rossz élmények érik emiatt. Az automata váltót is a fokozatosság elve miatt gondoltam. Ugyan biciklizni azt tud, nem is akárhogy, tehát az egyensúly az már nem lesz gond. De ha egyszerre sokat kell megtanulnia, nem biztos, hogy lesz ideje megszeretni azt a dolgot. Ha úgy dönt, hogy motorozni akar, és kicsi lesz neki a vasa, 2 év múlva léphet tovább először, és akkor úgyis váltós motorja kell, hogy legyen. Nekem meg akkor már bőven elég lesz a Babetta, legföljebb átveszem tőle. Látva apám állapotát, nem valószínű, hogy addigra még meglesz, tehát a legfőbb akadály elhárul. Addig meg csak ellavírozunk valahogy.

Na írtam egy szép hosszú hozzászólást, de rossz helyre és jól eltűnt az egész... Most kezdhetem az elejéről...
3 fiú gyerekes anyukaként 2 részről tudom megközelíteni a dolgoz.
Egyrészt voltam én is kislány. Akkor is tetszettek a motorok. És nagyon menőnek gondoltam, hogy apukám fiatal korában szintén motorozott. Mindig is irigykedve néztem őket, és nagyon halovány ábránd volt, hogy de jó lenne, ha én is motoroznék. Nekünk nem voltak ilyen lehetőségeink. Apámnak újra motorja akkor lett amikor 19-20 éves voltam. Akkor egy 80 -as honda mtx-et szerzett be, amit ki is próbálhattam, és akkor jött az érzés, hogy akarom én is. Viszont, a B-s jogsim is akkor lett amikor magamnak ki tudtam fizenti, motorral meg 33 évesen jutottam el. Mai fejemmel ott tartok, hogy biztos jobb lett volna szülések előtt, talán nem lennék ennyire mazsola és félős, de ez már más tészta.
Másrészről nálunk, ahogy mondtad is, a fiúkkal szinte evidens, hogy érdekli őket. Mi párommal mind ketten, és apukám is motorozunk. Persze, hogy nagy a lelkesedés. Beszéltünk is erről sokszor, hogy mikortól engedjük, hogyan engedjük nekik. Míg végül arra jutottunk, hogy maradjon teljesen legális keretek között, 16+ évesen, amikor már tud jogsit csinálni. Mert, ha érdekli akkor is, állunk elébe, intézzük a jogsit is meg a motort is, aztán tőlem járhat suliba is azzal. A busz járatok egyébként is borzalmasak. Nem kell semmit elkapkodni.
Támogatni persze kell a gyereket abban ami érdeklni, de nem feltétlenül azonnal. Részemről teljesen okés, hogy kivárjátok azt a néhány évet, és aztán igazából apa motorjával kipróbálhatja magát. Addigra úgyis előkerül 100 másik dolog, és kibukik, hogy valóban azért érdekli-e mert tényleg érdekli. Várni is meg kell tanulni.
Addig is bele vonhatod a folyamatba. Azzal sincs semmi gond, hogy azért csinálja mert veled akar lenni. A lényeg, hogy erősítse meg, hogy ezt ő is szeretné, ha pedig valamikor azt mondja most nincs kedve, érezze, hogy ez nem gond. Itt úgy is az a lényeg, hogy apa ott van, és lehet rá számítani akkor is amikor épp nem közös dolgot csináltok.
Nekünk a beszélgetésen kívül nem volt más közös programunk. Viszont ez a mai napig meg van. Arról meg nem is beszélve, hogy baromi büszke, hogy én is elkezdtem motorozni.

Se gyerekem, se Babettám... :-D
Fene se tudja előre, hogy hogyan lett volna jó utólag. A motorépítéssel és a 12 éves indítással az a probléma, hogy ha tényleg ennyire meg akar felelni a környezetének, akkor simán lehet, hogy csak azért erőlteti majd a motorozást évek múltán, mert látja, hogy mennyi energiát öltél bele, hogy neki jó legyen, miközben őt már urambocsá' rég a makramézás érdekli.
Azzal én nem foglalkoznék, hogy mi lesz, ha borul és többet nem akar majd felülni, már most tudatosítani kell benne, hogy semmit ne azért csináljon, mert Te azt szeretnéd (kivételt képez a szobája kitakarítása és szemetes kiürítése), valamint bármikor abbahagyhatja, ha már nem érdekli, vagy nem érzi magát biztonságban.

Ne lihegd agyon. Toljál valamit alá, ami épp még mozog, aztán ha ötödszörre is lelkesen hazatolja, meg leül melléd szerelgetni, akkor toljál a segge alá egy jobbat, hogy élvezze is igazán. Az exlízingelt lányaim addig lelkesedtek a motorozásért amíg az közös családi kaland volt, mentünk-jöttünk erre-arra. Aztán megkisfölnőttesedtek, apjuk alájuk tolt egy autót, és elfelejtették a motorozást, pláne hogy már én se vagyok ott hogy menjünk csavarogni motorral...
Nem hinném, hogy megfelelési kényszer, csak látja rajtad, hogy ez valami nagyon jó és apa úgy mesél róla mint valami csodáról, és tök természetes, hogy csinálná ő is. Mert neki te vagy a minta.

Yamina, köszönöm, ezért volt hiányérzetem. Tudtam, hogy valamire ki akarok lyukadni még, és körül is táncoltam, aztán nem jött össze, de ezt az utolsó mondatodat szedhetted volna vastag betűvel. Mert EZ a lényeg.