Megérni a jóra

Biztos szoktatok ti is csak úgy összeröffenni másokkal egy kávé erejéig, kifejezetten csak úgy kettesben dumálni emberekkel, lógatni a lábatokat és csak lenni, kibeszélni a dolgokat...
Bosival múltkor épp arról beszélgettünk, hogy most kezd összeállni egy olyan társasága, akikkel tökjól megérti magát, nincs fúrás-farigcsálás a kiaszontamiaszontaésméraszonta témakörökben. Szimplán csak tökjó barátságok vannak, aki ahol tud segít a másiknak. Időnként összejárogatnak, megy az egymásnál alvás csapatosan, a nagy röhögések és filmnézések, egymás jószándékú vérszívása, és úgy jó az egész. Bosi úgy mondta, annyira jó hogy most már TÉNYLEG vannak barátaim, és nem csak úgy hiszem hogy vannak, akiknek jó vagyok amikor meg kell csinálni valamit. Úgy mondta: TUDOM, hogy vannak barátaim. Bosi nem mai csirke, idősebb nálam.
Elgondolkodtam azon amit mondott. Igen, a jóra is meg kell érni. Hogy az ember tudja értékelni az egyszerű dolgokat, és legfőképp felismerni az egyszerűen jó dolgokat. Ami nemcsak azért jó mert szépen csillog. Ahogy a két legutóbbi blogban leírtam a gyökereket, akik a pénz szagára meg a könnyű meggazdagodásra hajtanak, valahogy összességében sosem jutnak különösebben előre. Ideig-óráig egy-egy környezetben jól elvannak (amíg meg nem ismerik valódi lényüket), sőt egész sikeresnek tűnően törnek a babérok felé, de valójában az ő királyságuk mindig pünkösdi: előbb-utóbb utoléri őket egy náluk is rafináltabb haszonszőrű akivel aztán darabokra szedik egymást - nekik mindig van ellenségük valahol! A kis egyszerű jóindulatúak meg persze első körben mínuszról indulnak az ilyenekkel szemben, de valójában mégis ők járnak jól, hosszú távon: mert nekik van hátterük. Akikkel le lehet ülni kávézni, baj esetén van kihez fordulniuk, a családjuk egyben van, és a barátság létező dolog. Számtalanszor belefuthatunk gyökerekbe, de egy idő után azért ha van az emberben némi tanulási készség, ezek a lények felismerhetők és elkerülhetők időben. Innentől kezdve pedig a jó szemetet is összefújja a szél alapon a hasonszőrűek elkezdik egymást baromira értékelni és óvni egymást a külvilágtól, ott segíteni ahol csak lehet - pont azért mert tudja mit jelent az a kis odanyújtott szalmaszál.
Ekkor áll össze az egész, ekkor érik meg az ember a jóra. A JÓ életre.
-