Megélhetési motoros
Írta BoncaDóri a BoncaDóri blogja blogban. Megtekintés: 836
Nessayanak. Talán könnyebben megérti miért húzódozom a hangosabb kipufogótól ... is ...
Kocsival járok dolgozni. A város déli csücskéből kis híján az északiba. Hosszú évek óta, türelmesen ülök a reggeli és a délutáni dugóban. Olvasva, rejtvényfejtve, telefonálgatva. Szép lassan kezd elszakadni a cérna. Mert lenne jobb dolgom is. ( Gyerek, miegymás. ) Ábrándozva nézegetem a motorosokat. Külvárosi gyerekként rengeteget bringáztam, később jöttek a fiúk motorokkal ( Romet, Simson ).
És döntöttem. (Másban is. Kicsit kifordítottam az életem.) Beiratkozom egy motoros suliba. Nem nagy örömmel fogadták az otthoniak, kivéve a fiamat, aki szerint menő dolog a motorozás. (Imádott Apukám két hónapig nem beszélt velem.) Kresz vizsga nem ellenfél ( stréber vagyok ), a rutin pályán viszont ember annyit nem fetreng a betonon mint én. De sebaj, legyőzöm magam és a rutin is elsőre sikerül.
Nahát nagy szükség mutatkozott egy motorra ! Nézegetem a neten a használt motorokat. Fogalmam sincs melyik, milyen, hány méter, meddig, mitől, hogyan. Na ez nem megy. Jónéhány autót elhasználtam már, eleinte mindig használtakat vettem, volt is köztük jó nagy befürdés. Sőt az újak között is. Szóval a használtat hagyom a fenébe. Legyen új. De milyen ? A kollegám szerint autót csak a németek meg a japcsik gyártanak. Ez nekem bejött. Egy kis japcsi kocsi. Hát legyen a moci ugyanolyan. Megint a neten lógok. Hopp találok egy kereskedést. Nincs ugyan közel, de pont előtte megyek el, ha áttolom a képem a barátnőmhöz. Na beugrunk a kölykömmel. Kereskedőnek mondom, hogy tulajdonképpen egy 125-öst szeretnék, de a burkoltat, mert az tetszik. Ajánlgat egy robogót. Nem tetszik. Kabátot se olyat vesz az ember ami pusztán meleg, jól is akar kinézni benne. Mondom neki, hogy én megélhetési motoros szeretnék lenni. Leesik az álla. Mer’ ilyet még nem hallott. Megfordulnak ott mindenféle arcok, a versenyzőktől a szupermenekig, de ez olyan új, hogy csak néz. Kifejtem. Város, dugó, elegem van, motorral akarok menni, munkálkodni muszáj. Emelgeti az állát, vigyorog, látom, hogy csípi a búrám. Na jó, mondja van itt egy CBF <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-comffice:smarttags" /><st1:metricconverter w:st="on" ProductID="250, a">250, a</st1:metricconverter> jogsi úgyis korlátlan lesz, belefér. Nézegetem. Hát nem pont álmaim kabátja. Kék. Én pirosat szeretnék. Naked. Van nagy doboza, meg plexije. Igazi városi motornak néz ki. Barátkozom vele. Mondja, hogy úgyse ez lesz a végső, de elsőre nagyon jó lesz, majd egy év múlva, ha kimotorozom lecseréljük. Nem nagyon hiszem. Még ez is nagynak látszik. Előkerül széles vállú szerelő, mérgesen keresi Tysont. Gyereket féltem, felnyomom egy motor tetejére, nehogy már megharapja valami harci dög. Nna előkerül Tyson. Édes kis copfija van, fele akkora mint egy macska és boldogan belecsücsül gazdija markába. Jót kacagok, döntök, megveszem a motort.
Forgalomban gyakorolunk. Nekem nagyon kell figyelnem, sok a beidegződés. Eszembe sem jut kétszer indexelni, tizenkétszer kell szólni. A Tanulós Rozi is Honda, 400-as. Már összeszoktunk, szeretjük egymást. Elsőre megy a forgalom is.
Hurrá ! Megyek dolgozni motorkával. Imádom ! Fantasztikusan érzem magam ! Majdnem letarol egy kőműves-szobafestő-leharcolt-rönyó-trafic. Egy Suzukis srác látja, végigdöngeti az oldalát, leordítja a fejüket. Nem is ismerem. De köszikösziköszi ! Imádom, hogy köszöngetnek. Boldog vagyok ! Nekem csiripelnek a madarak ! Kezdenek megismerni akikkel egy útvonalon járok. Már nem csodálkoznak, hogy mindenkit elengedek, már nem mutatják, hogy kövess bébi ( eleinte gyakran végigvittek a rakparton pl. ), egyszerűen csak intenek. Legfeljebb köszönnek a lámpánál, rámszólnak, hogy tegnap nem láttalak, merre jártál. Ezen a nyáron jónéhányszor rapatyra ázom. De nem ülök vissza a kocsiba. Ha elegánsba kell mennem, akkor is inkább megtömöm a cuccommal a dobozom és átöltözöm. Ott úgyis van céges kocsi.
Megváltozott az életem. Amíg a fagy nem töri le az orrom, motorozom. Aztán várom a tavaszt. Csak elviszi a kánya a telet és megint mehetek motorral. Már mindenhova. Sőt idén már viszem a gyerekem is. Persze ez egy kicsit sok neki. Hamar elfogy belőle a kréta.
Le kéne cserélni. A Tanulós Rozi nagyon tetszett. Olyan 400-as kellene. De nincs ! Már nem gyártják ! Csak 600-as van. De ez 4x annyit tud mint a Moncsi. Viszont gyönyörű ! És speed ! És PIROS ! Beleszeretek. Kicsit azért tartok tőle. Vagyis inkább magamtól. De döntök. Nagylány vagyok már. Én irányítom az életem és nem a motoron, hanem magamon kell tudni uralkodni. Ez megy.
Hazaviszem. Lujzi lesz a neve. Érzem, hogy még béna vagyok vele. Nem ismernek meg a régi ismerősök. Megint végigvisznek a rakparton. De néhány nap és már megszokjuk egymást.
Nagyon boldog vagyok Lujzimmal. Még sokszor megázunk majd, és leugrunk Velencére vagy Zamárdiba a haverokhoz a gyerekemmel. Már biztos, hogy ő is motorozni fog. Nem baj. Az a lényeg, hogy boldog legyen.
Szóval, ha szembe jössz holnap a rakparton : boldogan fog inteni egy piros bukós, piros gúnyás, piros motoros csajszi, aki tudja, hogy egy kicsit nagyképű, hogy ilyen motoron lovagol, de nézd el neki légyszi, mert egyébként nem fog feltartani és nem fog akarni versenyezni sem. Egyszerűen csak boldogabb lett az élete !
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
