Marosvásárhely
Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 599
Hétvégén ott volt melóm, biztos ami biztos alapon elindultam péntek délután, mégiscsak 500 km... Sajna motorral nem ment a dolog mert sok volt a cumó, és hála a roszhírű román zsaruknak, a pénteki forgalomnak és a csodálatos E60-as útnak, kb. 8 óra alatt értem oda... A szerpentineken óvatoskodtam, meg nézelődtem, de Kolozsvár után már sötét volt, és úgy voltam vele, ha az a kamion be tud kanyarodni azon a szerpentinen annyival, akkor én is... A fenyőillatú rész gyanús volt, aztán hazafelé megnéztem merrefelé is raliztam...Jobb is hogy nem láttam. Na szóval felért egy vezetéstechnikai tréninggel...
Érdekesség a lámpánál, hogy náluk a piros elkezd villogni, aztán rögtön zöld lesz, és amikor sárgát látsz, akkor lesz utána a piros. Rendőrautó sok helyen van ácsorgós, keveset láttam olyat ami haladt is, viszont mélyen relaxáló yardokat láttam kétszer is a leállított járgányban. Viszont jól látható helyeken parkolnak, olyankor le is lassul a sor rendesen. Az E60-as egész jó minőségű volt Nagyvárad után, a városokban sok helyen van útépítés, fejlődnek. A körforgalmi megoldásaik valami eklektikusan balkáni... a használata is.
A helyiek baromi jó fejek és maximálisan segítőkészek, le a kalappal előttük. A videós kolléga körbevitt a városban, hogy hol lehet jó képeket csinálni, körbe idegenvezetett, nagyon rendes volt. Nagyon sok helyen beszélnek magyarul, gyakorlatilag minden boltban van valaki aki legalább pár szót tud. Semmiféle magyarutálattal nem találkoztam, a szállodában volt egy román aki nem beszélt magyarul, de ő is lelkesen magyarázta a légkondi működését kézzel lábbal, hogy megértsem, mert sikerült aznap az utóbbi 10 év helyi melegrekordját megdönteni. Angolul kevesen beszélnek, nem igazán tudtam használni.
Van motoros kultúra is ám!Amikor szóba került a ráérős időkben kinek mi a hobbija, nagy lelkesedéssel mutogattak Ovidiora (nemes egyszerűséggel Ovi -nak becézik), aki ugyan román, de folyékonyan beszél magyarul és bizonyítéka van róla hogy 310 km/h-val szaladgál a szerpentines részen az ezres Hondájával. Ott ahol 50-es táblák vannak kibiggyesztve, a szalagkorlát és a középső betonperem meg végigcsiszatolva...
Ovi meg is hallotta hogy róla van szó, lelkesen el is mesélte a sztorit. Látta a rendőrt ahogy lefotózza őket, aztán a következő faluban már integetett a rendőr, hogy meg kéne állni, végül a második faluban megálltak, mert ott is integetett a rendőr, és hát mégiscsakna... El is vették ott helyben a jogsiját a következő kommenttel: ma már 14 (!)olyan motorost mértek aki 300 felett ment itt, de mivel ők voltak az egyetlenek akik megálltak, akkor most elveszik a jogsit... (ezek az anyatejjel szívják magukba a szerpentinezést) Tanulság Ovi szerint: nem szabad nekik megállni, de sajna már kaptak egy-két nagyon jó autót a zsaruk, azokra figyelni kell mert utolérhetik az embert... Meg most hiába van az egyik legkomolyabb trafizavarója, megint fejlesztettek valamit a zsaruk, mert már hiába van a kütyü a gépen... Másnap nyugodt lélekkel visszaült a gépre, merthogy már úgyse tudnak mit elvenni...
De mostanság ő már nem jár ennyivel persze, mert feleség meg család van, de régebben igen, sajna abból a társaságból már meg is haltak néhányan... ezért nem is mászkál már velük, csak olyan tatásan 200 körül szaladgál... a szerpentinen, meg Brassó felé, mert arra jó az út.
Aztán megmutogattuk egymásnak a mobiltelefonjainkban a motorjainkat (mint más a gyerekéről a képeket), megbeszéltük hogy az itteni és ottani rendőrökkel hogy kell bánni, ellátott hazafelére néhány helyi közlekedési jótanáccsal. Komment a magyar rendszámú autókról: azok olyan lassan mennek, meg minden szabályt betartanak, nézelődnek a hegyekben. Hát ja, csöndesen vigyorogtam, bólogattam és megmutattam neki a videót amit útközben csináltam vezetés közben. Komment: na tessék, ezért haladtok olyan lassan....
A büntetésekre nem igazán érzékenyek, az egyik kolléga lejárt jogsival szalagál március óta, azt mondja nem azzal megy az autó... Végül is télleg, a benyának ehhez több köze van...
Visszafelé már 5 óra alatt sikerült megjárni ugyanazt az utat, hála a péntek esti tréningnek és jótanácsoknak. Baromi lelkesen csavarodok lefelé az szerpentinen az 50-es táblánál hetvennel, felfelé dupla sáv, kaptatóval. Büszkén veszem a kanyart az optimális íven (mennyire ügyes is vagyok ám), mire a mögöttem jövő ledudálta a hajamat és elhúzott mellettem a szembesávban úgy 100-al... Ez kicsit lelombozott, de néhány kanyar után már majdnem 80-al megint kezdtem magam a nyeregben érezni, mire egy motoros ugyanezzel a módszerrel megelőzött olyan Ovi-s sebességgel. Gyakorlatilag csak hallottam hogy megelőznek, mire észleltem a hangját már el is ment...
Szóval van még mit gyakorolni....
Szegecs kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...