Lovacska - a bödös csökönyös szamár hazafelé sántikál...

Naszóval felvirradt a nagy nap, amire a szerelő azt mondta a Motorcentrumban, elvihetem! De persze semmi se kerek, a kalandok folytatódnak... Kezdem magam folytatásos teleregényben érezni...

Szerencsétleneket már jó ideje kerülgetem, először jeladó vadászatba fogtam be őket, majd mikor kinyögték, hogy amit szereztem, be bírják rakni, és ráadásul működőképesen is - ellentétben a csökkentképességű szakistenkirályszerelővel - már meg volt pecsételve a sorsuk. Ezek után odavonszoltuk a lovat a Doktorokhoz, (Sándordoki és Andrásdoki) majd amikor meglátták a vasat, az a kifejezés hogy felhős tekintet, háááát, szerény és enyhe meghatározás ahhoz képest ami az arcokon megjelent. Kb ez volt a homlokukra írva: "Úúúristen de borzalmas vas ez..."

Aznap amikor el akartam hozni a vasat Sándor Doki leültetett és nekiállt beszélni a fejemmel/hez. Aszonta naaagy, öreeeeg vas, eeeelbaszott féligátépített konstrukció, hülye ötletekkel mint a rövid kormány a nagy súlyhoz, idióta telószög, régi vas, sok alkatrészprobléma, csak a nyűg lesz, kicsi vagyok, ehhez valami combosabb, erősebb vezető kéne, lebeszélne. Szóval ahogy elnéztem, legszívesebben elvette volna... De azért láthatóan értékelte a lelkesedésemet, mert csak megcsinálta a kis szamarat. Mert az egy büdös dög, egy hisztérikus csökönyös áááááálllaaat, amelyik imádja vitetni a seggét.

No mindegy, tehát ezek után berakták a világot járt jeladót, kijavították a másik szerelő baromságait, új gyertyapipákat tettek bele és beállították az alapjáratot. Mentek vele egy kört és az alapjárat elmászott. Mentem vele én is egy kört. Az alapjárat megmaradt valamennyire, vigyorogtam mint a vadkörte, viszem a jószágot, juhéééj, nekem hagyja magát! Marha jó volt megint rajta ülni és érezni a szívdobbanásait. Leragasztottuk a deknifedél helyét, most marha jól néz ki a mosószeres doboz rátépezve a jószágra. Ha valaki nem tudná, a deknifedél helyett lehet motorozni ultradermes dobozzal is! No majd a jövő héten lesz rá rendes deknifedél...

Mondták, nem fog úgymaradni az alapjárat, el kéne vinni másik szakdokihoz is, mert a szívműködés okés - már csak a keringéssel vannak gondok.... Sándor doki felhívta barátságos és sűrű bazmegolások meg egyebek kíséretében doktortársát, és megegyengette a szamár útját. Ezerdánke.

Ezek után elindultam hazafelé. Még közölték velem, hogy féltenek a jószágtól, de hát az élet kegyetlen és nekem egyre jobban motorozhatnékom van... Hajrá Hungária krt, be a dugóba! Elbillegtem a kamionok között, aztán az aluljáró magasságában már nem volt kóser a kicsike. Ajjdejó volt a villamosmegállónál inditózgatni és nyélgázzal elindulni... Ezt így csináltuk a dugóban, lámpától lámpáig 6x inditózás, aztán a második lámpánál már hullott a hajam és lefordítottam az eddig lónak nevezett büdös makacs dög szamarat az egyik legforgalmasabb pösti csapásról.
Elindultunk egy kisebb forgalmú kerülőúton hazafelé. No erre aztán végképp megsértődött, és a gázadásoknál elkezdett visszadurrogni, aztán elveszett belőle az erő és egyre büdösebb, benzinszagúbb lett, bedúsult mint az állat. Kínomban betoltam egy éjjel-nappali gumiszervízbe, a srácok együtérző/derülő tekinteteinek közepén. Merthogyugye közben már időre vissza kellett menjek melózni, de ez a hisztérikus dög még nekiáll raplizni... Lezavartam a napot, és reménykedtem, hogy majd este hazamegyünk. Odamentünk, és nem, a jó atyaúristennek se indult volna el. Csak a kutyákat sikerült felidegesíteni a környéken, de ez a makacs dög szerintem arra vár, hogy ácsorgás közben valami négylábú oldalba hugyozza, hogy végre magához térjen...
Szóval teherautó, négy ember megfog, felvonszol, viszi a seggét megint - ahelyett hogy a saját lábán közlekedne már végre - aztán megint lerámol, és dokibácsi megintkibelezi.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!