Lengyel turné - készülődés (5. rész)

Még mindig nem tudom, melyik nap induljak el. Kacérkodom a hétfői rajttal, annak ellenére, hogy az általam legmegbízhatóbbnak tartott két külföldi oldal szerint így sem úszom meg az ázást legalább az első két napon.

A motyómat már összepakoltam a hét közepén, de ahogy nézem a csomagokat, azon filózom, hogy talán ennél jobban is le lehetne könnyíteni a pakkot (bár a hajtogatás már elég jól megy, a képen 3 pulcsi és 4 póló van!). A legnagyobb dilemma a mindig bekészített, de soha nem használt váltónadrág (farmer) és váltócipő (ezúttal tornacsuka). A tervezett menetrend szerint most az esetek többségében a látnivaló közvetlen szomszédságában lenne a táborhelyem, így érkezésemkor először felverhetném a sátrat, majd kényelmes utcai viseletben járhatnám körbe a látványosságokat. Na majd kitalálom…

Tegnap váltottam valutát, még tavalyról megmaradt az összes zlotyim, hozzácsaptam még pár százat, de ahol lehet, úgyis kártyával fizetek, ez csak biztonsági tartaléknak kell.

A kesztyűm is megadta magát a sok markolászástól, szerencsére megtaláltam a nyári kesztyűm, amit feltunningoltam fekete cipőpasztával és impregnáló spray-vel. A védőruházatom sem mai darab, több, mint 13 éve vettem, de 40 évvel ezelőtt még ilyeneket sem viseltek, úgyhogy nem ezen múlik a boldogság.

Idén annyit javítottam a biztonságérzetemen, hogy beregisztráltam konzuli védelemre, megadtam nekik egy közelítő útvonaltervet, illetve egy tartózkodási intervallumot, ami baj esetén talán megkönnyíti az ügyintézést.

Utasbiztosítást az utolsó pillanatban fogok csak kötni, ha már tudom, mikor indulok. Hogy biztosra menjek, valószínűleg megfejelem még két nappal a lejártát.

A motorra eleve kötöttem 1 évre szóló, külföldön is érvényes assistance-ot, amit tavaly le is tesztelhettem volna a gatyára ment láncom miatt, de fogalmam nincs, hogy a gyakorlatban milyen gyorsan szállnak ki a helyszínre, úgyhogy kisebb műszaki hibák esetén majd megpróbálom magam kézbe venni a szervezést.

XXI. század… bizony, van navigációm, bár okostelóm továbbra sincs. Szóval ez lesz életem első olyan túrája, amikor nem írok itinert, nem mélyedek el a várostérképekben sem, tehát ha elszállna a navi, azt sem tudnám pl., hogy hol találom a poznań-i császári palotát. Ha bármi miatt csődöt mondana az eszköz, egy koncepcióváltást követően átcsapna a túra célok nélküli örömmotorozásba, amivel önmagában véve semmi bajom nincs, de ne legyen így!