Lassú búcsú az MZtől
Írta birge a Az Első tiszt Kapitány lesz blogban. Megtekintés: 505
Hajónapló 20 080 331,2/3 (nem hajózók kedvéért húszmilliónyolcvanezerháromszázharmincegyegész kétharmad, köznyelven 2008 március harmincegy, este nyolc óra. Tudom, hogy számokat betűvel nem így kell írni, de így most jobban esik, mert aki olvassa, többet szenved vele)
A nap süt, birge meg ment ma MZvel.
Ma már egész ügyes voltam, alig tettem le a lábam, lefulladni is kevesebbszer sikerült, viszont úgy néz ki, hogy az acélbetétes bakancs jól jön, ha be kell rúgni (a motort), igaz, váltásnál elég nehéz vele a bumfordi orra miatt. Arra is rájöttem, hogy én pszichologice félek a nyolcasnál a kanyarban, ugyanis ma amíg nem figyeltem oda, megfordultam egy zsebkendőnyi területen, majd beálltam a másik motoros és a padka közti szűk helyre, és csak akkor jutott eszembe, hogy jajj, én eddig kanyarodni sem tudtam. Ma először csuktam le a bukósisakot a pályán, akkor viszont felfedeztem, hogy fele látásomat királylányságommal együtt elvesztettem, úgyhogy az óra hátralévő részében újfent bénáztam, ennyi viszont kell, mert a későbbiekben is csukott sisakban akarok motorzani.
Következő alkalommal már felülhetek a nagy Kawasakira is! Igazából dilemmázok, mert a Zephyr nehezen fordul, és piros (igen, lányból vagyok, nálam számít a küllem is) de van ott egy szép kék Honda is, akivel könnyű forgolódni. Viszont a Hondácska kissé ugrabugra, és nem kizárt, hogy amolyan rajzfilmes módon kiugrabugrál alólam, és ott maradok szomorkodva két bólya között.
Szegecs kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
