Kosarasok (C,C+,D…)

Nahát ugye ebből már gondolhatjátok is, mi lesz a téma. Szóval van ez a Dodor srác. Egyre több videóját nézem. Van egy stílusa na, de talán pont ettől érzi az ember őszintének. Írt neki egy motoros csaj, aki panaszkodott, hogy a barátja azért dobta, mert neki nem volt elég nagy a mellbősége. Khm.



Na mondjuk a szövegből az jött le nekem, önjelölt agyturkásznak, hogy Dodor együttérzése, hát hogy is írjam, szóval nem tűnik 100%-osnak, és valószínűleg ő is a, hát, bővebb kosárméretű cicifixet hordó hölgyeket preferálja (elég diszkrét voltam?). Na ezen megint kattogtam egy sort éjjel, mert persze sose tudok aludni (eleget).

Előszöris, azt üzenem a hölgynek, ha olvassa ezeket a sorokat, hogy én nem intéztem volna el egy egyszerű „Így jártál”-lal. Azért hozzátettem volna egy szót: „jobban”. Hozzátettem volna, hogy ha a volt barátod annyira egysejtű, hogy a mellbőségeden kattog, akkor ne sajnáld, hogy kidobott, akármennyire is szeretted, mert nem érdemelt meg Téged. Tudod mit, nem akarlak én fölszedni (hidd el, jobban jár úgy mindenki), nem akarok Neked hízelegni, de szerintem egy olyan pasi, akivel érdemes foglalkozni, nem küllemi dolgokkal van elakadva. A jó nő (és igen, a jó pasi is) ott kezdődik, hogy rend van a fejében és rend van a szívében. Nem kupleráj, nem vákuum, hanem REND, így csupa nagybetűvel. Kőkonzervatív családban nőttem föl (ami ettől függetlenül nem volt éppen mentes a mentális erőszaktól), konzervatív értékrendet örököltem, azon kívül meg a memóriám pöppet hosszabb, mint egy aranyhalé, és pillanatig se felejtem, mit látok a tükörben. Lehet, hogy többek között azért gondolom úgy, hogy ha egy nőnek rendben vannak a dolgok az emeleten és a szívében, akkor a többi csak kellemes ráadás. Vannak dolgok, amik jó, ha vannak, például szorgalom, főzni tudás, türelem és következetesség, intelligencia, de utóbbi a fejben levő rendhez elengedhetetlen. Tudod, az a pasi, aki mellbőségben meg motor/kocsi árban fejezi ki az értékeket, az egy prokarióta. (Az annyira primitív egysejtű, hogy még sejtmagja sincs.) Ne hibáztasd magadat, hogy kidobott, mert így jártál JÓL.

Különben is, aki egy pöppet tapasztaltabb, meg nemcsak az orbitális csöcsöket hajlandó észrevenni, az például azt is tudja, hogy a nagy mellméret okozhat, hogy is írjam, nehézségeket. Például, hogy az ilyen prokarióták nem látnak be mögé. Nem tudják, hogy a nő az nem pusztán a teste, nem egy szextárgy, egy nőnek lelke is van. És az a lényege. Meg nem érzik azt a derékfájdalmat, ami ezzel járhat (az én derekam is fáj, mert nekem meg a hasam húzza előre). És azt se tudják, hogy nagy átlagban egy nagymellű nőnek kevesebb teje van, mint egy kismellűnek, aki nem mellesleg emiatt hülyére keresi magát a szülés után. Az ilyen idióta meg se próbált ilyet bepréselni motoros ruhába. Ne félj, eljön majd nála is a változó kor, aztán akkor látja majd azt, amije van (vagy akkor se), amikor előrehajol. És nem fogja tudni belepréselni semmilyen motoros ruhába. Akkor meg majd lenézően elmosolyodsz (ehhez Ti nők mindenkinél jobban értetek), és nem szólsz semmit, rajta meg majd fetrengve röhögnek a haverjai.

Nem azt mondom, az egyelőremég feleségemnek is olyan méretei vannak, hogy az a húbammeg kategória. Nem is lóg neki (az előrébb lógó hasa megtámasztja). De én nem erre buktam. Mondhatnád, akkor ő hogy lett nekem. Hát ez nem egy szép történet, maradjunk annyiban, hogy a mellbőségnek köze nem volt hozzá.

Vannak sajnos olyanok, akik mondván, hogy a motorozás meg a szabadság, és azt hiszik, mindent megengedhetnek maguknak erre hivatkozva. Láttam családokat, gyerekeket tönkremenni emiatt. Amikor az egész család motorozott, és a férj azt hitte, a motoros szabadság miatt belefér pár félrek.rás. A feleség meg bosszúból lelépett a férje legjobb motoros haverjával. A fiuk meg azért gyűlölte a motorokat, mert azt vette le az egészből, hogy a motorozáshoz „tartozó” szabadosság vágta paffra a családját. (Kezet foghat a két idióta, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.)

Igen, a motorosok többségében van egy jó adag exhibicionizmus. Ennek azért nemcsak előnyei, meg egészséges mértékű megnyilvánulásai vannak. De Te ne add föl, motorozz továbbra is, és amikor majd nem akarod túlságosan, akkor meg fog jönni az, aki értékel majd Téged, és olyannak fogad el, amilyen vagy. Aki nem fogad el így, azzal hosszabb távon nem is lennél boldog. Felejtsd el a farkuk után koslató prokariótákat, nem tudják, mit vesztenek. Én szurkolok Neked, így ismeretlenül is, hogy boldog légy.

Persze szent én se vagyok. Időnként, ha valaki kirakja, megnézem (a „don’t rush challenge” videó nézése közben is helyenként majd’ kiestek a szemeim, szerencsére a vákuum bent tartotta). Illetve már csak nézném, nem elsősorban azért, mert az antenna –hm - nem veszi az adást, hanem mert egy ártatlannak vélt szokásom miatt (pólófeliratok olvasása, nemcsak lányok pólóin) úgy megkaptam a magamét, hogy azóta valahogy nincs kedvem élőben dekoltázsokat bámulgatni. De a lényeg bent van. Ne keseredj el, így jártál jobban.


Vidék, változó korban levő középiskolai tanár, elhagyott apa