Kihajózás

Bár lassan egy hete volt, múlt hétvégén, azért 8 napon belül gyógyulóként még ide teszem

Háztartásunk szebbik fele kitalálta, hogy nézzünk már meg Nettetalban egy görög éttermet, állítólag sem oltási igazolványt, sem maszkot nem kérnek... Mivel könnyű a békát tónak ugrasztani, nem igazán tiltakoztam, aztán meg az időjárás is addigra már felettébb motorosbarátként viselkedett (azóta kezdi már túlzásba is vinni...), így lelkesen támogattam az indítványt, hogy guruljunk kifelé, de rögvest Az odaútról nem készültek képek, és nem is nagyon van mit róla mondani. Két kerék, jó idő, jó volt.

Maga Nettetal, Kaldenkirchen, stb. "szórványtelepülések" Itt 6-8 ház, amott 10-12, köztük erdős ligetes részek, szántók, gazdaságok.

Maga az étterem is egy ilyen erdősziget sarkába települt, még némi domborzat is mutatkozik. Ilyen közel a holland határhoz ez bizony nagy szó.
Az étterem valóban a híreknek megfelelően működött, és olyan fekvése van, hogy arrafelé akár szívesen laknék is. Hatalmas udvar, hatalmas fák alatt, ahol a jó időben kifejezetten ígéretesnek tűnt az ebéd.














Az étteremnek saját játszótere van, mint ahogy az a képeken is látszik, szóval az igen apró nép is jól érezheti magát, amíg a nagyok a lényegre koncentrálnak.

Sajnos a kiszolgálás elég latinosra (inkább déliesre) sikerült. Volt egy pincér, aki vitte az egészet a vállán, és majd belefeszült, egy tanuló, akinek vagy tehetsége nincs a dologhoz, vagy még tényleg az első napját töltötte, egy fizetőpincér, akivel inkább csak a létszám bővült, mert sokadik nekifutásra sem bírt odajönni (máshoz sem), és végül én mentem be kasszához fizetni, valamint egy csapos, aki a kasznárral összemérhető agilitással végezte dolgát. Ahogy a konyhába beláttam, ott sem pörgött az adrenalin vödörszám, pedig kicsivel az érkezésünk után már nem volt üres asztal...
Legalább az adagok nem voltak szűkösek, bár maga az étel erős átlagosnak volt csak sajnos mondható.
Mindegy, végre, hosszú hónapok után először megejthettünk egy ilyent is.

Az étteremmel szemben a következő a helyzet: kiserdő tóval. Egyébként az épület hátsó felén szintén van egy kis tó, de az magánterületen. Ez viszont a nagyközönség számára pihenőhelyként üzemel, sőt, a környék lovasai oda is kérhetnek kiszolgálást, ugyanúgy kipányvázhatják a hátasokat, mint ahogy a hátsó részen lévő külön fedett állásokba a kavicsos parkoló felől. Kívánságra széna és víz is jut...



Tehát szemközt ez a látvány fogad:













Ezután, ha már úgyis elég közel voltunk, enyhe nosztalgiából elporoszkáltunk Straelen felé (ott is laktam egy évet)

Arcennél átléptük a holland határt, az a kis átvezető fasor ilyen időben nagyon szép látvány, nem akartam kihagyni. Ott felmentünk északnak, és Kevelaer felé tértünk vissza, ahol viszont kénytelen voltam megállni
egy újabb fénykép erejéig. Irrland van kitáblázva, amerre lehajtottam, amin először felnyerítettem, de hamar elakadt a szavam... Amikor odaértünk a cég előtti körforgalomhoz. Ugyanis marha látványos szobrokat gyártanak. És az egyik a körforgalom közepében felettébb monumentális látványt nyújt, számomra mindenképp meggyőzőbbet, mint pl. a taszári MIG, pedig az sem elhanyagolható. Sajnos nappal szemben nem igazán lettek jók a képek, nekem meg már csak otthon volt annyi eszem, hogy vissza kellett volna menni, főleg mert srégen szemből a leghatásosabb az összeállítás, meglepően részletgazdag kidolgozással, de talán így is sejtet valamit:







És innen már hazafelé vitt az út, ami szerencsére kellemesen eseménytelenül telt. Egyszer kellett csak belöknöm a navit, mert Krefeldben sikeresen eltévedtem, meg előtte volt egy kisebb megállás enyhe, múló fejfájás miatt, de a 8-ból 5 órát úton töltöttünk, kerek 250 km-t begyűjtve, és összességében megérte aznap elindulni.
Még csak március végén voltam szervizben 48800-as óraállással, de mehetek újra, elkerültük az 54000-et...