Ki-be, ki-be

Hosszú nap volt. Csak nemrég fejeztem be a sütit a holnapi vendégségre, pedig előző éjjel csak négy órát sikerült aludnom. Napközben volt pár óra, amikor jól esett volna egy kis pihi, de már nem én döntök, mikor fekszem le.

Ezekkel a szavakkal búcsúztam a férjemtől, mielőtt bevonultam volna a kisszobába, hogy addig bámuljak a fejemből kifele a tévére, amíg üresre nem suvickolódik az elmém, és végre tudok aludni egyet:

- "Kivagyok, bemegyek..."

Mire beértem a pár lépésre lévő kisszobába, már meg is született egy remek kis vers.

"Kivagyok, bemegyek,
De milyen jóóóóól bemegyek, ha kivagyok."​

​

Azt hiszem, tényleg rám férne egy kis pihenés...