Karanténkörök - Újraértékelődik a motorozás

Két hónappal ezelőtt eskü alatt vallottam volna, hogy nem telik el hétvége motorozás nélkül ebben a szezonban sem. Most azonban egy 100 km-es kerülésnek is eszeveszettül tudok örülni!

Motorosként én is tapasztalom, hogy a gőz kiengedéséhez és a heti feszültség levezetéséhez nem kell más, csak egy-egy hétvégi kirándulás a kedvenc gépemmel. Általában kinézem a környék csendesebb helyszíneit, de olykor csak úgy cél nélkül is, a motorozás élvezetéért ülök nyeregbe. Ezt a szezont sem terveztem másként.

Felénk, Erdélyben két hónapja ütötte fel a fejét a vírus, majd rögvest jött a kijárási tilalmak sorozata. Elviekben motorozhatunk...munkaügy vagy betegellátás céljából, esetleg önkéntesség miatt. Az első hetekben azonban hevesen tiltakoztam ez ellen, hiszen a motorunk nem haszonjármű! "Amúgy is, hamar lecseng ez a vírushelyzet" – gondoltam. Mostanra azonban átértékelődött a motorozás fogalma a fejemben. Bizony 50, vagy akár 100 kilométernyi táv is óriási élmény, ha az ember vashiánnyal küszködik (márpedig szezon elején így szokott ez lenni). Az utak szabadabbak, az itthon töltött napok alatt pedig van idő csinosítani a gépeket. Ha pedig akad egy jó indok a kerülésre, egy-egy rövid kör könnyebben elviselhetővé teszi a jelenlegi helyzetet.

Szezon elején még külföldi utakat terveztem, egymás után pörögtek a fejemben a jobbnál jobb útitervek. Az elv az volt, hogy minél messzebb, minél hosszabb időre túrázhassak. Most pedig a napokat számolom arra várva, hogy nyilatkozat nélkül átléphessem a megyehatárt.
Hosszúak a karanténkörök, de közeledünk a végéhez!