Karácsony

Karácsony. Sokaknak csak a rohanás, hajrá, bevásárlás jut eszébe róla. Honnan is indult ez az egész?
Az ünnepek a monotonitás megtörését szolgálják ősidők óta. A legkönnyebb csillagászati eseményekhez kötni az eseményeket: a téli napfordulóhoz, nyári napfordulóhoz, tavaszi és őszi napéjegyenlőséghez. A Nílus áradása stb. csillagászattal volt kiszámítható, és ettől függtek birodalmak létei. A kereszténység mintaként a római hozzáállást tekintette irányadónak: a pogány ünnepeket átkeresztelték, lényegüket megtartva. Számos pogány ünnepünk alakult át Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony ünnepévé, és lehetne sorolni a példákat sokáig.
Karácsonykor a keresztény és keresztyén hagyomány Jézus Krisztus születését ünnepli. Tulajdonképpen nem tudjuk, mikor született, de a téli napforduló után hosszabbodnak a nappalok, ez az új élet ígéretét hordozza magában, akárcsak a Megváltás. Ezért ünnepeljük Karácsonykor Jézus Krisztus születését.
A Karácsony többi jelképe is az örök élet hangsúlyozásáról szól. Az örökzöld fenyő ezért vált jelképpé.
Ezzel szemben angolszász nyelvterületeken a kis Jézus szinte meg sincs említve: Santa Claus hozza az ajándékot, a lényeg a minél több pénz költése és az ismerősök látogatása.
Pedig a Karácsonyt belül kell megünnepelni. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát küldte hozzánk, egy egyszerű ács gyermekeként. A lényeg a szeretet, az egyszerűség, és a világunk minél jobb állapotban megőrzése, ezzel tisztelve embertársaink és Isten munkáját.
Áldott, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánok mindannyiotoknak!