Könnyű prédák és a borús felhők

Mostanság egyre több az idióta, vagy én kezdek repülő lenni, öregszem vagy nem tudom... Annyira bosszant ha valaki egy gazszálat nem tesz keresztbe önmagáért, de rinyálni bír, hogy őszegényhújaj. Süt belőle a rosszindulatú irigység amikor a másik a munkája végén kaszálja az eredményt, és habzik a pofája a hülyeségtől folyamatosan.

Az ilyenek általában baromi lusta és kényelmes egyéniségek, rendszerint elkényeztetett kis hülyegyerekek voltak kicsinek. Most ejjráérünkarramég, a másnakmiértmegyjobban, a nemértem, nekem miértnemműködikmagától, annakabuzinakmér, deénjobbanértekhozzá, neugassálbele, leszarommitugacc, csakmostakülsőkörülményeknemazigaziak, és a jöttapistajóskaéselbaszta, hamegmondtadezleszegyköcsögvagy, mármegintamásfaszágamiattszívok, hülyeálomvilágbaélszteittenénmegszívok, és a satöbbik.
Mindig a más hibája, sose az övé. Ő mindent megtesz, csak a körülmények, az ország, a rokonok, a kollégák, ki tudja ki, na azok aztán...! Azok állandóan szopatják. És ő tényleg, de mindent megtesz, a lelkét kiteszi. Úgy érzi, ha megmozdította a kisujját, annál több sose kell, már az is világszám.

Az ilyen nem hallgat a jó szóra, nem tudsz hatni rá, akkor sem ha kibújsz a bőrödből, csak megy a feje ütán és veri bele a falba századszorra is, ahogy a Nagyim mondaná: "neeem tanuuúl, hülye eeez". Csak tekeri a saját kis mókuskerekét, nem bír egy pillanatra se kiszakadni belőle. Jó ott neki, élvezi hogy szenvedhet, jó mártírkodni, olcsóbb, kevesebb energia, mert egy csomóan megsajnálják és segítenek, ápolgatják a kis lelkivilágát. Akik még nem ismerik.
Rögtön a könnyű megoldásra hajt, a könnyebbik végét fogja meg a dolognak és lelkesen ücsörögve, nagy pofával és habos körítéssel várja a busás végeredményt, legyen az bármi: munka/párkapcsolat/pénz/hobbi/sporteredmény/stb. Megmarketingeljük a semmit, beszélünk hozzá egy kazal szép színes szappanbuborékot és várjuk az eredményt! Hát várhatatja a jószág... egy életen keresztül.

És ez várja nyugodt lélekkel. Elképesztő türelemmel! A környezetük pedig lassan megunja őket állandóan pesztrálgatni és csöndesen lelépnek...
Szép lassan elfordulnak tőle, elfáradnak az emberek. Megunja a hülyeséget a partnerük, kihalnak a szüleik akik eddig eltartották, a főnök kirúgja, a kolléga ott tesz keresztbe ahol bír, a boltos a legutóbbi beszólásért tuti a rosszabbat adja, és úgy kompletten az egész környezetük szép lassan eltávolodik. A 35-45.-dik éve felé magányos lesz, befordul magába és embergyűlölő, rosszindulatú féreg válik belőle. Aki már nem tud adni, csak magának marni, és eszébe se jut, hogy ha süt a nap felnézzen az égre és megmelegedjen a fényénél.
Nem érti miért borult be a világ, már nem képes mosolyogni senkire, morog és szúrós még a lelke is, végül elhanyagolja magát és az emberek tudatosan kerülni kezdik az ellenséges magatartásáért.

Elhiszem hogy nehéz meg nem könnyű az élet, nekem se volt habos lányszobám, mégis létezem, és ha süt a nap, akkor élvezem... Jah, képes vagyok örülni minden baromságnak: amikor felásom a kuplerájos kertet és ültetek két szál árvácskát a kövek mellé, még örülök is végeredménynek, mekkora egy faszság! Én bolond, csak a meló lesz vele mindig, igaz amikor majd virágzik, de rohadt egy büdös kapitalista leszek, akinek ilyen szép kertre telik... Lassan én szégyellem ha valami összejött, és inkább nem mondom már mit sikerült megint megcsinálni, mert nem biztos hogy pozitív a fogadtatás. Normális ez a világ?

Francba a hülyékkel akik csak beleülnének a jóba meg a készbe. Biztos néhánynak sikerül, de az a tapasztalatom általában ki is borítják őket a húsosfazékból, amint kiderül, hogy csak a zabálás megy, hozzátenni meg inkább semmit se...

Februárban egy dizsi megnyitón dolgoztunk. Előtte helyszínbejárás, szaladgáltam a diszkóssal kb. egy fél napot mert nem a közelben volt. Közben hallgatom, ahogy a barátnője pöröl a telefonban vele. Végtelen türelmes volt az ürge, én a harmadik hívásnál már biztos baltával indultam volna haza, de minimum egy ásóval, amivel alaposan agyonverhetem és aztán eláshatom. A nyomorult eltartott picsa folyamatosan hisztizett, elképesztő volt. A megnyitó buli végén látom melyik az, rajtam és rajta kívül nőnemű lény, már csak a technikus helyes barátnője volt ott, aki még két nappal ezelőtt lelkesen blankolta a vezetékeket a lámpákhoz, hogy segítsen, hozzátegyen valamit. Ritkán látok ilyet, ezért a buli végén örültem amikor megláttam, kiderült nem volt végig ott, de reggelre hozott a pasijának valami harapnivalót. Nagyon kis normális, és úgy tűnik jól megtalálták egymást, mert a fickója is szépen beszélt róla amikor nem volt ott. No de visszatérve a tulaj csajára, a helyes kis huszonéveske pofi durcás arcszerkezettel jön-megy, láthatóan épp nem foglalkoznak vele, téblábol. Rámolunk kifelé hajnalban, a pultos és a kajás, a tulaj, együtt ücsörögnek a sarokban, és láthatóan elégedett arcal számolgatják a végeredményt. Kiosztják végül a melósoknak is a pénzt, mindenki nyugiban zsebrevágja a lóvét és kik-ki dolga szerint végzi a maradék takarítást a vendégek után. Egyszer csak ordenáré üvöltözés támad, a helyes pofijú pöröl a fickóval, hogy mi az hogy csak ennyi lett az eredmény, és miafrancért nem lehetett ezt jobban csinálni, és ő megmondta hogy ez el lesz baszva, és a hülye pultosok meg a hülye mindenki biztos lenyúlta, üvöltés ezerrel, fejhangon, amire amúgy is gerjedek. Rögtön lapátkereső lelkiállapotba kerültem.
Megfagyott a levegő, tíz másodpercen belül a pultos és a kajarészleges kisfőnökök szeme már fennakadt, lila vált habzó fejjel rámolták el a maradék göngyöleget, közben megbeszélték egymással, hogy ide többet soha, ha ezt már a tulaj is így látja.

Aztán újabb rövid üvöltözés után tulaj előkerült, és a csajt tolta maga előtt. Kidobta a diszkóból és utána üvöltötte, hogy majd az utcán megtalálja két nap múlva a cuccait, amikor kipihente magát. Az ott ácsorgó biztonsági embernek meg közölte, hogy soha többé ide ne eresszék be, és aki ezt mégis megteszi, azt kirúgja a csajjal együtt.

Pedig tökjó buli volt, dolgoztak rajta egy csomót és még jól is sikerült. Mindenki elégedett volt, a közönség meg a melósok is, de a hülye picsa csak összehozta a rossz szájízt végeredményül.

Rámoltunk tovább. A csaj ácsorgott a diszkó előtt és tényleg nem értette, most mi van. Végül sírva fakadt és elkullogott hüppögve, hogy neki a mamája 20 km-re lakik, és most mennyire hajnali félhét van, és ő mártírként végigücsörögte az egész bulit (semmi meló!), és de rohadt szemét minden pasi...
Az említett falu épp útirányban volt. Nem vettük fel. Franc akarja hallgatni a nyavajgását egy átdolgozott éjszaka után. Meg legfőképp az élethez való hozzáállása miatt, ahogy Nana mondaná, hulljon csak a férgese!




Noh, máról kipuffogtam magam...