Jupiteri kiteljesedés, avagy az asszonyi feladat egy része

Bölcsnek lenni a legnehezebb.

Nekem mondod? Látom a tükörben, hogy mennyire.
De akkor most tanuljuk, vagy tanuljuk?

Aszongyák a türelem is segít. De valahogy nem bírtam azt a sort se kivárni, hogy eleget kapjak belőle... Meg hallottam már olyat is, hogy nem kell mindent annyira véresen komolyan venni, lazuljunk.... Bár akik ezeket mondják, nem a mi helyünkön állnak az aktuális percben és pillanatban...

Mostanában én is két mondatot mantrázgatok, hátha megszokom:
Nőnek születni annyit jelent, mint befogadóbbá, elasztikusabbá, lágyabbá válni (mondjuk én ezt külsőleg tettem meg - sajna.). Gyakorolni az önzetlenséget, a lemondást, megtapasztalni a szolgálás örömét. (Az én eszemmel, erőmmel?)
A másik, hogy életünk MINDEN eseménye azért történik, hogy az embert az általa el nem fogadott valóságrésszel megbarátkoztassa.

Mit mondjak, nehezen megy!

Egyetértek.

Nálam a jófeleség-opció csődöt mondott, aztán jött az én-jövök-opció, és ez működik. Nálam a konklúzió : nem megfelelni kell akarni, hanem elvárni, hogy nekem megfeleljenek. Bármilyen nagyképűen is hangzik ez.

Szerintem nem hangzik nagyképűen, ha valaki ismeri a körülményeid...

Egyébként meg furcsa dolog, mert igaznak érzem, amit Brigó ír, de azt is, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy hagyd magad hülyére venni...

A mérték csajok, azt a kbasz nehéz eltalálni mindenből....mindenkihez.

Értem én Brigó,amit írsz,én is igyekszem így viselkedni,de még mindig nem értem:
MITŐL NŐTT MEG A SEGGÜNK?

Ja, ez volt a második, ami felötlött bennem is az olvasáskor..., hogy a végére érve sem tudtam meg... Vagy benne van, csak MI NEM ÉRTJÜK???

Lenyeltük a feszültséget, és ott fúvódik fel...

Akkor azért van az,hogy minden csaj bulin úgy benyalok.Így eresztem ki a gőzt.
De még jó hogy nem úgy,mint a Szaffiba a kapitány.

Óh, én úgy szeretnék egy olyan szelepet, de nem kompatibilis a bukóval...!

Asztrológiai megfeleltetésben azt az energia fajtát, amit Jupiternek hívunk, úgy jellemzi az írás, hogy befogadó, elasztikus, lágy (erről írtam az előző blogot). A sűrű fizikai testünkben ennek az energiának a csípő és a combok feleltethetőek meg. Tehát, ha a Jupiter lágy, befogadó energiáit nem a lelkedben éled meg a mindennapi élethelyzetek által, akkor kívül kell megjelennie, azon a testrészen, vagyis, hogy idézzek ma élő klasszikustól: nő a seggünk.
És amitől nehéz megélni ezt a Jó feleség kézikönyve-ízű idézetben taglalt feladatot, az leginkább az, hogy bizony a párunk sokszor visszaél ezzel a lágysággal, engedékenységgel, kedvkereséssel, és arra használ, hogy ne a kutyát/macskát kelljen rúgni. A nagy kérdés: megbocsájtod-e neki, hogy még nem tökéletes grál lovag, hanem csetlik-botlik a maga útján? Felülemelkedsz-e a - sokszor jogos - sérelmeiden, vagy nyalogatod a sebed és mindketten szívtok tovább? Külső elismerésért teszed - bármelyik - dolgod az életben, vagy a lelked üdvéért? Még akkor is, ha állati jól esne, ha időnként minket is pátyolgatnának?! Persze ez rögtön felveti a következő kérdést is: kötelességtudatból jobb-e tenni a dolgod, vagy megkeresed benne az örömet, és elhiszed, hogy előre visz (és veled együtt mást is)? És igazad van Csacska, szerintem sem azt jelenti, hogy légy lábtörlő, és hagyd magad hülyének nézni. Bizony, bennünk is van Mars, nekünk is meg kell élni az önérvényesítést. Csak józan, okos női mérlegelés után, hogy érdemes-e kardoskodni, vagy kerekedjen felül a szolgálat?

Ja, és arról, hogy a "szolgálat" szó és szerep rossz ízű a számunkra, a sok gyarló, kifacsarodott emberi elme tehet, aki eddig visszaélt vele. Ha Teréz anyára gondolsz, egy símogató kézre, egy vigasztaló ölelésre, akkor is megalázó? Ugye, hogy ugye!

Nem vagyok igazán jó "feleségalapanyag" ezek szerint. Bennem túl sok a dac, a büszkeség és a lázadó szellem. Ezért is égetem meg magam mindig. Inkább török, mint hajlok. Bár van, aki okosan tud velem bánni. Meglepően ügyes. A fent említett tulajdonságokat játsza ki egymás ellen, és mégsem tudok rá haragudni... Aki okosan kezel egy nőt, az szerintem már megérdemel egy díjat. Aki meg engem kezel okosan, az előtt én tisztelgek. Tehát nem mindig a nőnek kell okosnak lenni. A türelmes ffi felbecsülhetetlen.

Dettó így voltam én is még jánykoromban.Aztán jött a JOCÓ!

Valaki egyszer privátban okítson már ki a kérem-megkapom-bevonzom dolgokról, mert én bármit óhajtok a nagybecsű univerzumtól, az ellenkezőjével szolgál. Nem kérem elég szépen? fordítva vagyok bekötve? (mert ha az utóbbi: NEM szeretném megnyerni a hatoslottót.)

Kevés várni a jót, tenni is kell érte... megtenni az első lépést, észrevenni az adódó lehetőségeket, a segítő kezet, stb. A sültgalamb a mesében röpköd csak, és különben is csak azt becsüli a legtöbb ember, amiért megküzdött. Szerintem a bevonzás olyan, hogy elhatározol valamit fejben, hogy azt megcsinálod, teszel érte és adódnak rögtön a lehetőségek, amit illik észrevenni és ráugrani ezerrel. Van ez a segíts magadon Isten is megsegít mondás, a mit egyik haver úgy fogalmazott át, hogy Isten se élhet/csinálhat mindent helyetted...

Ahá! lottót kéne venni?
Viccen kívül: ha "csak" ennyi az egész (ez mondjuk józan paraszti ésszel is kilogikázható) akkor meg nem értem a hajcihőt meg a misztikusságot körülötte. De nem nyitunk inkább egy topicot ennek a beszélgetésnek, ahelyett, hogy itt szétoffoljuk a blogot?

Gondolat ébresztőnek szántam, tehát részemről nyugodtan térj el a tárgytól - már, ha ezt jelenti a szétoffolás. És, ha már olyan szerencsés vagy, hogy magyar az anyanyelved, használd bátran az "én blogomban", főleg, ha épp' életed dilemmáját oldod meg!
A mentális teremtéshez lehet, hogy "csak" egy paradigma váltás szükségeltetik, azt hiszem, nem fog menni egy levélkében. Esetleg, ha szégyenszemre teázol-szörpözöl velem a pite party elején, beszélgethetünk erről is.

Köszi Brigó, így már érthetőbb a "seggnövekedés"
De én is szeretnék majd beszélgetni veled némi tea-szörp mellett..., szóval majd húzok sorszámot...

Azt mondanám, hogy bármikor, de csak azt tudom, hogy bárhol, ahol összefutunk!

Valahogy úgy kéne ezt összehozni, hogy ne bulizásba fojtsuk azonnal a bánatainkat!

Akkor szörppel kezdünk

Ismét csak azt tudom mondani milyen kicsi vagyok Bár a fenekem nekem is nagy, tény hogy zsenge korom ellenére sok keserűséget nyeltem már le, mert így gondoltam jobbnak, vagy kerültem a konfliktust? De vallom, hogy a kommunikáció biza aranyat ér! Látom a saját kapcsolatom, ahol kommunikálunk, és látom magunkat szépen megöregedni (lehet, hogy csöpögős, de én így érzem) és látom a drága szüleim, akik nem hogy nem kommunikálnak, de ha anyám véletlen megkérdi, hogy milyen napja volt apámnak, az egyből valami mögöttest feltételez és felkapja a vizet, hogy minek kérded úgyse érdekel. Én meg felteszem a kérdést, hogy ti hogy tudtatok összehozni egy gyereket (engem) és ne mondjátok hogy valaha szerettétek egymást. És kórusba jön a válasz (ebbe persze ott az egységes, erős, egyetértés) "NEM VOLT MINDIG ILYEN" és többnyire így folytatódik "mióta te vagy, azóta változott meg"... Most akkor kezdjem el magamat okolni? Inkább megpróbálok túllépni a "rossz" példán és a magam normái szerint építkezni!

A pitepartyn (előtt/után) én is csatlakoznék az eszmecsérhez, tanulási szándékkal

Nekem csak egy apró kérdésem lenne: soros olvasmány címe, elérhetősége?

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de engem lenyűgőz, ha egy pasi intelligens (ez alatt nem a lexikális tudást értem, amit jó kisiskolás módjára bemagol). Ahhoz is IQ kell, hogy megértsed a másik álláspontját, mérlegeld a sajátod és eldöntsed, hogy valójában kinek van igaza (nem részrehajlóan a saját nézőpontodat előtérbe helyezve). A nehezebbik része,ha úgy látod neki nincs igaza, és meg akarod győzni. Nos! Itt jön be a képbe az a bizonyos IQ (ami sajnos nekem nincs, ezért csodálattal adózok az előtt ffiember előtt, akinek ez megadatott), úgy győz meg téged, hogy ne érezd magad vesztes félnek, ill. rájössz, hogy felesleges vitázni (ez nálam nagy szó, főleg, hogy dacból is szoktam ellenkezni). A másik fele, amikor nincs igazad és értelmesen hallgatsz vagy elismered, hogy most nem neked volt igazad. (Ez utóbbiba sokan belepusztulnak szinte. )

Ha elegáns vagy, nem várod meg, amíg elismeri, hogy neked van igazad. Te is tudod, ő is tudja, ne félj! Ennél "rosszabb" pedig nincs egy pasinak, mint, hogy beleverik az orrát ebbe. Minek?
A győzködésnél pedig a magam igazáról - figyelj, megint magamnak beszélek! - az segíthet, ha tudatosítod rögtön a szituáció elején, hogy ez nem több, mint az aktuális hatalmi játszma! Biztos bele akarsz menni? Biztos, hogy neked van igazad? Már a magad szempontjából. Mert az ő világa egy más világ, miért kéne ott a te igazadnak érvényesülnie. Ha a világok közös szegmenséről van szó, akkor viszont te tudod, hogy igazad van, nincs egyéb dolgod, mint kivárni, amíg ez kiderül. Ja, és Mina! Megóvni a saját úttól és a vele járó csalódásoktól, fájdalmaktól senkit nem tudunk. Van erre egy jó kis kínai mondás, csak nem tudom pontosan már.
Valami olyan, hogy csak akkor dönthetsz helyettem, ha az én utamat az én cipőmben járod - vagyis soha!

Brigó! Ezért kell az, hogy a pasi legyen az okosabb a kapcsolatban. Túl nünüke vagyok és hevesen reagálom le a dolgokat. Kettőnk közül Ő legyen az értelmesebb, hamár a rágógumiba a fejemben nem szorult semmi értelem, hogy csendbe maradjak.

Na most végre végigolvastam, és én is szeretnék hallgatóságnak jelentkezni ! ( Zsenge már nem vagyok. Korban, de az összes többiben nagyon ! ) Viszek szörpikét !