Jásszentlászló-Kiskunmajsa-Nagykőrös

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 118

A szombat eltelt melóval, kedden este jön ki elvileg a Kasza Tibi videóklipje, "Olyan kis hülye vagy" címmel, na abban a lézeres felvételeknél láthatjátok mit műveltünk aznap. ement a meló, kipakoltunk, telepítettünk 5 lézert, áttelepítettük 4-5 variációban, leforgatták miközben a Tibi énekelt, majd lebontottuk, aztán hazaájultam fáradtan.

Érdekes volt szombat hajnalban landolni, akkora nagy fikcsört nem okoztam.Sőt, inkább mintha megakasztottam volna a napi rutint.

Konstatáltam, hogy megy a tévé ahogy szokott, 3 családtag dermedten ül előtte, semmi sem változott. Elő is vettem a Vidéktől kapott jóféle húsos füstölt szalonnát, kiraktam az asztalra, majd rögtön képződött rárepülés, amit kevésbé barátságos módon elhessentettem. Meg lehetett kóstolni, aztán császeva, még volt medvehagyma amit még múlt héten eltettem, istenkirály volt vele....Vidék, isten áldja meg ezt a füstölős szokásotokat! :) Volt másik szalonna is a hűtőben, de hát az ugyibár nem olyaaaan... :D

A kutyát este alig tudtam magamról lepajszerolni, úgy dörgölődzött, mint akit egy hétig nem simogattak. A háztáji szalonnát nagyon komálta ő is, de a bőrét megkapta, volt is ájtatos rágódás rajta...
Vasárnap felkeltem, reflexszerűen elkezdtem takarítani a héten képződött romokat, beindítottam a mosógépet, aztán rájöttem, hogy a kutyának sincs kajája, akkor ezért tűnik soványabbnak, így még kutyakajáért is elmentem. Sándor közben magához tért, közölte ő is ma csatlakozna motorozni, mondtam okés, kb egy óra csúszással már el is tudtunk indulni, mert még ezt az autót ide, azt meg oda...
Annyira megvolt az érzés, hogy itt semmi se változott... De miért is változott volna bármi...

Rita közben mondta ott szemerkél az eső, alternatíva lehetne a Kiskunmajsai fürdő, pakoljunk fürdőruhát. Imádom a termálfürdőket, és valamikor a túra elején még filóztam rajta, hogy akár termálokat is körbejárhatnék, de akkora hedonista nem lehetek... azt majd legközelebb :D
Sándor nem akart pályán haladósban menni (nem is értem, na mindegy), így az ötösön döngettem lefele. Szerencsénk volt útközben, csak az utolsó 10 km-en esett, addig meg csak borongóskodott. Kecskeméten megálltunk, én behajtogattam az esőruhát szélfogó mellénynek a kabát alá, Sándornak meg ennie kellett, így a kedvenc pékségemnél (mert szokott Kecsón dolgom lenni)parkoltunk le.
Jásszentlászlón Ritáék úgy fogadtak, mint a régi rokonokat. Annyira tündériek, valahol itt kéne most tartani ahol ők. Szép kert a falu végén, kutya, gyerek, motorok. Olyan sült kacsát csinált a Rita, hogy a fülemet is megnyaltam. A párja vadászik a motorozás mellett, a tüneményes kicsi lányuk meg rögtön bevonszolt szobát nézni :D Frankó egylóerős szobája van, egy klassz festett paci figyel a falon. Kiderült már ő is motorozik, még jó hogy nem hagyják ki a jóból. :)
A kacsapusztítás után a titkos termálos vágyálmomat váltottuk valóra, lebegtünk a bugyborékolóban, aztán áztunk a sötétzöld termálvízben és oldódtak a feszkók... Kölcsönösen kikérdezgettük egymást miként, hogyan élünk, mik a napi rutinok. Munkahelyváltás, a gyerekes feladatok, vadászat, motorozás, építkezés, lézerezés.
Zoéval feltérképeztük a nasikat a büfében, aztán megszáradtunk, és hazaindultunk.
Láthatóan lefárasztotta őket a meleg víz, aztán integettek a garázsnál ahogy elgurultunk. Ők is olyan szépen, klasszul élnek, és már van egy csodaszép kis cserfes-okos kislányuk. :) Jó lesz az a puska, nem kell azt nagyon elrakni. :D Mondtam a kúton a tankolásnál, milyen szépen élnek ők, látszik, hogy mennyire egy rugóra jár az eszük. :) Jó volt hallgatni ahogy beszélnek a közös dolgaikról, és fura volt magamat hallani mellette, ahogy én beszélek az építkezésemről, és mennyire fura a külön kassza intézménye egy családon belül. Hát ez itt így alakult, de most már tán jobb is így.
Átgurultunk Nagykőrösre, Sándor barátjához,Laciékhoz. A fiúnak amputálták mindkét lábvégét, egy elhanyagolt cukorbetegség miatt, közben vesedialízises is, szóval nem egyszerű ott az élet. Az elektromos automata kapu náluk nagy kincs, és most elromlott, Sándor meg megjavította. Amíg ő odakint bütykölt, kérdeztem, hogyan alakul a járógépes buli, hát nem sok jót mondtak. Lacit kivették a rehabilitációból, sajnos elfogyott vele kapcsolatban a rendszerben a türelem. Nem volt túl kedves se az orvosaival, se a gyógytornászaival, meg úgy mindenféle egészségügyi dolgozóval így végül berakták egy olyan eü csoportba, ahonnan már csak tolókocsit tud igényelni, járógépet, műlábat nem, vagy csak fizetősben. Horrorisztikusan cseng a kassza a járógépek körül... Most egy pesti dokinénihez járnak, aki küzdött némi átsorolásért és valamit sikerült is összehoznia. Nem semmi kitartó felesége van Lacinak, le a kalappal előtte, ahogy ápolja, gondozza és lökdösi tovább a Lacit. Nem könnyű egyikőjüknek sem, és Laci lelki rehabilitációja se lesz így könnyebb, hogy kiírta magát a bürokrácia jóindulatából az átsorolással. Végül fél 10-re készen is lett a kapu, elbúcsúztunk, és nekivágtunk visszafele. Még akartam szólni Sándornak, hogy visszafele óvatosan, mert sok a vad, de nem maradt időm, olyan sietősre fogta, aztán meg hiába integettem utána, az sose néz a tükörbe...

Nagykőröstől Lajosmizse felé végig erdős-szántásos az út, ott Sándor elöl ment, mint később kiderült látott őzeket sok gidával, szarvast, rókát és nyulat. Ahogy kiértünk a településről, a bambikon morfondíroztam még mindig, így 60-nál jobban én biza nem húztam neki. Aztán néztem a távolodó piros lámpa után magam előtt, ahogy egyre kisebbedik. Dudáltam, hátha meghallja, de semmi, ez csak ment a maga feje után.... Aztán hirtelen féklámpafelvillanás pumpálva, majd egy szarvas suhant el a motor lámpájának a fényében, igen közel volt ahogy láttam... de végül semmi nem történt, hálisten elkerülték egymást. Olyat káromkodtam zsigerből, ami egyheti sípszónak felel meg a Magyar Rádió stúdiójában, pláne hogy Ritáéknál épp azt beszéltük ki, hogy hogyan ütött el motorral egy őzet és miként törte magát össze... Utána valahogy bevárt, és már nem volt olyan sürgős. Miért kell megvárni, hogy leintsenek odafentről...
Aztán ahogy elértük az 5-öst Sándor megállt az egyik körforgalomnál és kérdezte akarok-e elöl menni... Ó, hát persze, annyira akarok... aztán meghúztam a vállam és azt mondtam mindegy, majd elindultam előre. Hatvannál gyorsabban így se voltam hajlandó menni, de legalább Sándor mögöttem szorosan tartotta az 5 méteres féktávolságot, amitől a tükörben visszaverődő fénytől kb előre se láttam sokat. Kicsit elmorfondíroztam azon, hogy az autópályamatrica intézménye most milyen fasza lenne, mert éjszaka is döngethetnénk visszafele, de nem, itt basszuk a rezet a bambikkal, vadszámlálok éjjel az ötös úton, igen, ott lakik borz meg róka is... Aztán hajolgattam előre a tükör miatt, hogy ne kelljen vakoskodni, ettől elzsibbadt a hátam és a fura póztól a ruhába is befújt a menetszél a nyakamnál. Mondhatni hogy kezdtem fázni, de végre elértük a nullást és végre haladósabbra lehetett venni a tempót egy normális üléspozícióval...
Mire hazaértünk még jobban lefagyott az isteni kacsazsír a tanktáskámban, amit a Rita adott, és vacsira éjjel fél 12-kor még faltam egy kiadós lilahagymás zsíros kenyeret. (El köll dugjam a szajrét a hűtőben, hogy megmaradjon mire hazajutok :D )
Aztán beájultam az ágyba és hálát adtam az égieknek, hogy ma másfelé jártak a vadak...

Esküszöm, amíg egyedül mentem meg a Tagamával, addig sikerült minimalizálni a rizikót, de a mai nap elő lett húzva a Jóisten hogy odafigyeljen...
NaNa, Geminibike, Vickancs és 1 másik tag kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...