Feltámadás

Írta Vidék a Elmélkedések blogban. Megtekintés: 180

Nem, nem az Utolsó Ítéletre való feltámadásról akarok írni (habár valószínű az sincs már messze), nem is arról, hogy valamelyik vas elkészült, mert a nyáron se volt időm, annak ellenére, hogy 2 nap szabadságot vettem csak ki (egyiken anyámat, másikon apámat vittem a kórházba). Nem is tudom, minek az apropóján jutott eszembe – ja bocs, fordult meg a fejemben -, hogy különböző megszűnt motormárkák feltámasztásáról írjak. Ne félj, nem leszek hosszú. Annyira…

Láttunk már sikeres feltámadásokat. Harley-Davidson. Indian. Triumph. MV Agusta. Ezek csak a legismertebbek. De újra gyártják a Jawát is, igaz, Indiában, és nem is hozzák őket Európába. Ez utóbbinak apropóján indulhatott talán az agyalás, meg egy-két, közelmúltban lezajlott beszélgetésből.

Ha megnézitek az új motorok piacát, őrült felfutás van Indiában, Kínában és általában az ázsiai régióban. Miért? Ott a motorkerékpár közlekedési eszköz, sokaknak az egyetlen lehetőség. Nézd meg azokat a vasakat. Legföljebb 500-asok, de a leggyakoribb a 350-es – 400-as egyhengeres kategória. Bukócsővel, csomagtartóval gyárilag fölszerelve. Számos japán (náluk ez folyamatos volt) és most már európai gyártó is ráröppent erre a piacra. Sőt, ha lehet hinni a pletykáknak, a Harley-Davidson is. Nincsenek különösebb környezetvédelmi előírások, lehet olcsón gyártani, ott meg örülnek, hogy van mivel közlekedni. Pont leszarják a környezetvédelmet. (Mondjuk ez ránk nézve is fenyegetés, ha így folytatódik tovább a klímaváltozás, 10-15 év múlva Európa élelmiszer-importra szorul, csak nem lesz honnan importálni, mert máshol is be fog ütni az összeomlás. Lesz itt nagy baj gyerekek…) De hát ezt a kampósorrúak pont leszarják, nekik a pillanatnyi profit a lényeg, semmi több. Utánuk az özönvíz. Sajnos ez a világ számos részén szó szerint lesz így.

Ezzel szemben Európában mi próbáljuk védeni a klímát, legalábbis színleg. Tudnék erről is írni, de inkább nem teszem, nekem még el kell indítanom valahogy a két kölkömet, meg sajnos a nem annyira öreg, de nagyon beteg szüleim se számíthatnak másra. Lényeg, hogy se a járműhajtási technológia, se a háttéripar, se a kiszolgáló iparágak, se az emberek fejben, nincsenek felkészülve a teljes elektromos átállásra, amit a politikusok (nyilván nem teljesen indokolatlanul) annyira erőltetnek. Jön az Euro6, annak az előírásait belsőégésű motoros járművekkel nem lehet teljesíteni. Ugyanakkor számos területen, például a haszonjárművekén, nem lehet nélkülözni a belsőégésű motoros hajtást. Egyszerűen nem áll rá készen a technika.

És itt jön képbe, hogy van pár, el nem feledett szocialista motormárka, amiket vagy az 1975-ös nagy, Moszkva által levezényelt „ésszerűsítés” söpört el (Pannonia), vagy a rendszerváltás (CZ, 1993), vagy az utána következő gazdasági folyamatok (MZ, Jawa, 2005). Annak idején, a hiánygazdálkodásban, ha valaki nem akart 5-7 évet várni egy autóra (vagy az új árának háromszorosát kifizetni egy leharcolt romra), de közlekedni akart, akkor bement a járműboltba, és ha volt ismerőse (meg pénze, ami akkor nem volt akkora szó, mint most), vett magának egy motort közlekedni. Az akkori konstrukciók ennek a kívánalomnak feleltek meg. Amiket akkor nagyoknak láttunk, azok ma megmosolyogtatóan kicsiknek számítanának. És tényleg nem is voltak ésszerűtlenül nagyok, pont akkorák voltak, amekkoráknak lenniük kellett. Volt mivel közlekedni, és ez volt a lényeg.

Nagyot változott a világ. Ma már minden sarkon utánad dobnak egy használt autót, röhejes, mennyire könnyű hozzájutni. Közlekedésre tehát már nem kell a motor. Ha mégis, elárasztják a piacot az olcsó robogók. Akinek nagyobb van, annak már többnyire nem közlekedésre kell (legalábbis nem rövid távra, ingázásra), hanem kikapcsolódásra. Viszont tegyük a szívünkre a kezünket: ugye egyre kevesebb az olyanok száma, akiknek erre van ideje meg pénze? Nagyot változott a világ itt is, a Munka Törvénykönyve szerint jogod van beledögleni a melóba. Aki nem ilyen helyzetben van, az többnyire, hát hogy is írjam, hogy ne legyek sértő: nem a munkavállalói oldalon van. Vagy legalábbis nem az alján. És hát ugye nem ők vannak többen.

Hogy kapcsolódik ez a motorokhoz és régi márkák föltámasztásához? Egyik kollégám megkérdezte, miért nem lehet föltámasztani a szoci márkákat valami egyszerű, tényleg szaladgálós vassal. Ennek több oka van:

- Nem tudunk versenyezni a kínaival, ahol nyilvántartás szerint nem is létező emberek robotolnak 12 órában minden nap, egy tál rizsért.

- Mivel az ÖSSZES alkatrészt be kell vizsgáltatni (akkor is, ha régen már nagy sorozatban gyártott alkatrészekből építkeznénk), az Isten pénze nem lenne elég, hogy engedélyezzék a típust. Ja, és akkor még az Euro5-öt is teljesíteni kell, ami olcsó, egyszerű alkatrészekkel nem megy. Befecskendezés, katalizátor…

- Ha kész, létező konstrukciót vennénk meg, a licenszet ki tudná megfizetni?

- Nem lenne igazi piaca. A gazdagok nem bíznának egy ismeretlen márkában, a szegényeknek csak lerúgott használt autóra telik. Nincs középosztály. Az öregek, akik még nosztalgiából talán megvennék, nekik se lenne nagyon miből, mert a gyereket ebben a gazdasági rendszerben addig kell tolni pénzzel, amíg bele nem döglik az ember, mert egyedül nem jut egyről a kettőre. Az öregek ráadásul nagyrészt már föl se tudnak ülni, mert az nem divat, hogy hagyjuk olyan állapotban az embert, hogy kelljen neki nyugdíjat fizetni, kitapossuk a belét még előtte.

- A gyártás elindításához felmérhetetlenül sok pénz kellene. Üzemépület, gépek...

- A Pannonia fiaskója nyomán a motorosok már nem bíznak egy ilyen lehetőségben, mert úgy érzik, visszaéltek az érzelmeikkel. Nem sok ember van, aki adna még egy esélyt.

Az ember mégis ábrándozik, nosztalgiázik. Úgy 20 éve lehetett, utaztam a vonaton, egy olyan fekete ember mellé sodort a sors, amilyen a pólóm. Álmomban nem gondoltam volna, hogy tudunk beszélgetni. Rajzolgattam. Akkoriban egy olyan, egyszerűen gyártható, olcsó motoron törtem a fejem szabadidőmben, mint amikhez hasonlóakkal most Ázsiát árasztják el. Egyszercsak megszólított, magyarul! Kiderült, Ghánában született, Pécsen szerzett orvos diplomát, és most Texasban gyógyít, még közös ismerősünk is volt! Ő adott néhány jótanácsot, a levédetéssel, a kapitalisták hozzáállásával kapcsolatban, amiket nagyon megjegyeztem. A konstrukció, amit akkor papírra vetettem, nem lenne most se korszerűtlen. Csak a fent említett okok miatt versenyképtelen lenne. Nemrég olyan vasakon is gondolkodtam, amik egy-egy gyártó termékeinek egyfajta keverékei lennének, amik megfelelnének egy hagyományos, „közlekedni való” motor követelményeinek. Ugyanúgy értelmetlen időtöltés volt ezeken agyalni, mint a fent említetten. Vagy motorok átépítésén, mert a törvényhozók és kiszolgálóik kényszeres fontoskodása miatt az is lehetetlenné vált. Csak szívesebben agyalok ilyeneken, mint a saját családom dolgain. Bár azt hiszem, visszaállok a Star Trek-csillaghajók konstruálásához, az értelmesebb dolog, annak nyomán hihetem azt, hogy túlélhető ez a helyzet, amiben most vagyunk. Pedig nem. A reális forgatókönyvek nyomán majd folytatom a poszt-apokaliptikus novelláimat. De csak akkor, ha – milyen hülye vagyok – befejeztem azokat a vasakat, amiket elkezdtem…
NaNa kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...