Elsősorban bólogatók

Az egy másik blog témája lehetne, hogy két év után milyen érzés a férjemmel kettesben elmenni egy felnőtteknek szóló koncertre, de most nem erről akarok írni. Viszont a koncerten, megfigyeltem valamit, amin elgondolkodtam:

Vajon miért van az, hogy az előadásokon (nem kell, hogy koncert legyen, lehet az valami lelkesítő beszéd, MLM bemutató vagy Vidám Vasárnap) az első sorban ülők látszólag mindig szuper jól érzik magukat, boldogan bólogatnak, és tapsolnak. Ez még önmagában nem is lenne probléma, ha a közönség többi részének viselkedésével nem mutatkozna olyan nagy különbség. Az első sorban ülők ugyanis akkor is bólogatnak, tapsolnak, és hangosan nevetnek, amikor a hátrébb ülők semmiféle erre érdemeset nem véltek felfedezni a műsorban.

​

A tegnapi Hobó koncerten a következő lehetőségeket vettem számításba:

- Mivel az előadáson ezúttal nem helyre szóltak a belépőjegyek, az első sorba nyilván azok ültek, akik jobban kedvelik a zenekart - a gruppik és a régi barátok,
- Mivel a színházterem viszonylag kicsi volt, és a zenekar közelről látja az első sorokban ülőket, azok próbálnak pozitív érzelmeket sugározni az előadók felé,
- Ahogy az iskolában is, az első sorban a stréberek ülnek (valahogy mindig úgy helyezkednek, hogy oda kerüljenek), akik ösztönösen próbálnak jó benyomást kelteni az előadóban, tanárban, zenészben, ezzel további előnyöket remélve. Bár lehet, hogy ez a verzió magában foglalja az előző kettőt.

Tudom, nem életbevágó kérdés, de hátha valaki tudja a helyes választ...