Első esésem "élményei" és emlékei

Még sosem írtam blogot...legalábbis itt a motoros csajos fórumon még nem.
Nem régiben meg történt az első nagy esésem az első motorommal...a kis 250-es kawasaki ninjammal.
Felköltöztünk Dunakeszire nem olyan régen és sajnos el kellett adnom a mocimat, mert minden pénzre szükségem volt és egyébként is nagyobbat akartam már venni.Délután jöttek meg venni a mocimat.Arra gondoltam,hogy még egy utolsót gurulok a Mátrában,mert Gyöngyösön éltem eddig.Fel öltöztem és elindultam...szuper idő volt és tökéletes a motorozásra.Rengeteg motoros volt fent a Mátrában a jó időre tekintettel.Soha nem egyedül szoktam motorozni,de most tényleg csak egy fél órácskára akartam még egy utolsót gurulni.
Mikor elhagytam Sástót az egyik kanyarban az én oldalamon egy ember fej nagyságú kő hevert és mivel nem láttam meg, mert kanyarban volt a kő puff rámentem és kidobta alólam a motort a kő.A moci csúszott a szakadék felé én meg szintén utána,de én meg álltam valahogy csak mozdulni nem tudtam és el is vesztettem az eszméletemet és már csak azon eszmélek fel,hogy két motoros segít a mentősöknek és raknak fel a hordágyra.A bokám kificamodott rendesen és a vállam zúzódott meg nagyon de a jó kis protektoros ruha meg tudott védeni a keményebb sérülésektől.
Mikor magamhoz tértem az első kérdésem az volt, hogy "hol a motorom".A mentős ki is akadt rajtam.A második mondatom pedig az volt,hogy:" le sem fényképeztem az életem első motorját és tessék tropa lett".
Aki jött volna aznap délután meg venni sajnos pórul járt ,mert a motor totál káros lett...
Hát most motor nélkül...de nem sokáig ....tengetem napjaimat,de már meg van a kiszemelt kis kawasaki ninjám...csak az már 600-as lesz minimum....kicsit fanatikus vagyok?Nem hiszem...aki egyszer beleszeret a motorozásba többé nem tud lemondani róla igazán sosem.