Egy doboz szemét

Szombaton csak egy rövid, 200 kilométer körüli túrát tettünk Nógrád megyében. A hat motorból és kilenc főből álló kis társaságban két kismama is volt. Ők csak rövid időre szöktek el, estére haza kellett érniük csemetéikhez.

De nem ez a lényeg.
Csatolás megtekintése 13140
Régóta nyafogok, hogy kiránduljunk végre, de nehéz összehangolni a gyalogtúrát a motorozással. Most mégis úgy alakult, hogy Szandaváralján a várromhoz vezető főldúttól megrettenve inkább lezártuk a motorokat egy kukoricaföld mellett, és nekiveselkedtünk a hegynek.

Valahogy lentről közelebbinek tűnt a várrom, de ha már elindultunk, nem adhattuk fel. Az is hamar kiderült, hogy a nyár és ezzel együtt a sok motorozás nem tett túl jót az állóképességünknek. Legalábbis a lábizmaink az elmúlt néhány nónapban erőteljesen visszafejlődtek. De lehet, hogy csak a motoros csizma nem alkalmas lábbeli a hegymászáshoz.

Végülis még jól is jött, hogy az erdőben itt-ott eldobott szemétre, műanyag palackokra, cigisdobozokra lettünk figyelmesek. Amíg szedegettük a szemetet, lehetett szusszanni egyet. Közben azért mindenkiben felmerült, hogy aki eljön túrázni egy ilyen mindentől eldugott helyre, hogy ejthet ki a kezéből "véletlenül" egy üres, kétliteres üveget. És ha már kimegy a friss levegőre, minek neki cigi...
Csatolás megtekintése 13141
Mire leértünk, mind a kilenc embernek tele volt a keze szeméttel. Lent a palackokat összetapostuk, és alaposan kitömtünk egy komplett nyeregtáskát vele.