Dunkerque

Nem, nem a filmről akarok írni, nem láttam. De tudok a II. VH-s hadműveletről, melynek során pánikszerű gyorsasággal kellett kimenteni a brit expedíciós haderőt Franciaországból. Valami hasonlóra kényszerültem most én is.

Föladtunk pár hirdetést, apám, nagyon helyesen, elhatározta, hogy kiszórunk minden kacatot. Most már sok dolog nem lesz megcsinálva, amihez összeszedtük a dolgokat annak idején. Szalagfűrész alkatrészek, pótkocsik, szántóföldi permetező, miegymás. Pár dolgot meg is vettek már. A hirdetésekhez apám telefonszáma van megadva, mert „ő a családfő vagy mi a kutya f.sza”. Persze az árakról finoman szólva fingja nincs, ennek mindjárt lesz jelentősége.

Persze a stroke-ja óta nem igazán megy neki a beszéd. Hétfőn, mialatt édesanyámat egy időigényes vizsgálatra vittem a kórházba, fölhívták (tuti kilesték, hogy elmentünk otthonról), és a szalagfűrész alkatrészekről hamarosan agancsokra meg Simsonra terelődött a szó. Mit se sejtve, bemondta, hogy van eladó. Csak még megbeszéli a családdal. Még szerencse, hogy fölhívott utána, majdnem eladta alólam Simont kb. harmadáron! Na mondom, ezek a büdösbőrűek már tudják, mi van itt (merthogy mondanom se kell, beengedte ezeket, úgy, hogy egyedül volt otthon, és ha simán csak föllökik, föl se tud egyedül állni, és még ő volt fölháborodva a jószándékúan figyelő szomszédokon). Szóval itt menekíteni KELLETT. Kedden hajnalban megérkezett a titkos műhelybe Simon minden alkatrésze. Legalább az ússza meg, mert ezek a büdösbőrűek a falat is kibontják, ha kell nekik valami, és nem számít se kutya, se emberélet.

Szóval a hadsereg maradéka sikeresen kimenekítve. Ürügy: egy kolléga mondta, hogy segít összerakni a jövő héttől. Már csak idő kell, és össze tudom pakolni. Ja, meg pénz, mert festeni is kéne. Közben folyamatosan hallgathatom a nagyszónoklatokat (képességéhez képest üvöltve), hogy nemvagyokmáfiatal, nekemisaztkénecsinálnirestaurálni, miaf.szttakarokénmá. Bezzeg amikor dolgozni kell, akkor én vagyok a fiatal, és ő ilyen idős korában a házat is kifordította a sarkából. (Meg az idegeinket is, de az ugye mellékes apróság.)

Kár, hogy 30 éve, amikor alkalmam volt rá, nem hasítottam ketté az erdőben. Pedig a fejsze is ott volt a kezemben. Kb. most szabadulnék.

Majd ha jókedvemben talál, esetleg fontolóra veszem, hogy megmutassam neki a végeredményt. Jelenleg nem áll szándékomban.

Szurkoljatok. 3-4 hónap múlva talán lesz pénzem, hogy lefessem. 5-6 hónap múlva talán kidörrentő is lehet rá. Következő szezonra, ha Isten meg a Párt is velünk van, meglehet.

Ja, addig a suliban köteleztek teherkocsi meg busz jogsi szerzésre, csak hogy véletlenül se unatkozzak. Nem mintha az utóbbi 10 évben egyetlenegyszer is lett volna rá időm. Tanulmányi szerződés, 5 évet kell aláírnom, ha kidobnak, vissza kell fizetnem mind a 600 rugót, amibe a mutatvány kerül. Sebaj, addig is vannak kollégák, akik mindent megtesznek, hogy még gyorsan addig kidobjanak. Csupa öröm az élet.