Debrecen-Balkány

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 664

Előző nap kiderült, hogy a Debreceni szállásadóm közben elutazott, így Tagama intézte a szállást, Balkányban egy offroados srácnál. Fontos Peti lett a célpont, útközben meg kitaláltuk, hogy beugrunk Mamócához megebédeltetni, mert tartoztam neki a TEDx-es előadásom outfitjének megtervezéséért.
Minden tökszépen-tökjól haladt, semmi szopás a GPS-el (mert a táblákat figyeltük), Debrecenben egyszer csak elkezdett a horni valami borzalmasan csörögni. Mondom Tagamának álljunk már ki az első kútnál, megnézném mi ez a zaj, erre csak elhajt mellette. Aztán meg a Debrecen áthúzva tábla mellett.... :D
Hát a fene akarja tologatni a kukoricás mellett a vasat, kilómétereken át, mondtam forduljunk vissza, ezt rendbe köll rakni.
Megálltam, mondtam Tagamának, hogy lehet ő megy tovább csak, mire cukin mondta, hogy nem hagy ott. :) Hazatelefonáltam, mondták nézessem meg helyi szervízben, hát ja, kb a hangjától nekem is ez jutott eszembe, de ennél valami egzaktabbra gondoltam... :D Nem távkézrátételre számítottam, csak ilyen praktikus dologra, hogy mihez kéne hozzányúljak, megpiszkáljam. Aztán a helyi motoros baráttól, Bq-tól telefonos segítséget kértünk, mondta hogy a Máthé-ékhoz menjek, vagy majd szóljak vissza mert van még egy haverja. Meglettek a Mátéék, elcsörögtem odáig, kiderült ez egy egészen nagy motoros kereskedés, mindenféle motorokkal, kiegészítőkkel és szervízzel. Nagyon barátságosak voltak, mondták ide toljuk be a vasakat, mert ebédelni van a szervízvezető, a jó kajálda meg arra, itt meg a szaletli a kertben a várakozáshoz.
Szóval az első ijedtség után már kezdtem érezni, hogy nem lesz baj: ahol megmutatják hol lehet enni, és motorok is vannak, ott csak rendes emberek lehetnek. Leraktuk a vasakat, kivetkőztünk és elmentünk kajáért. Ahogy ott eszegetünk a szaletlinél, kiderült a boltvezető is kőműves volt régebben, és ő húzta fel magát az épületet... :D Csak diszkréten kérdeztem rá, hogy vajon vállal-e még kisebb feladatokat, mondta a közelben igen... :D :D :D
Végül megjött a mester: Szabó József, és megtekintette a beteget: gyors diagnózis után közölte, hogy marha nagy mákom van, hogy a csörögve megtett kb 10 km alatt a vezérlés nem ugrott át, ugyanis a vezérmű láncfeszítővel van a baj. (Mondom én, hogy szar a szántóföld mellett toligálni a vasat, pláne összekuszált vezérléssel!)
Nagyon rendes volt, rögtön megkérdezte merre megyünk - mondtam országjárnék épp, hol tartunk - erre előre vett minket és neki is állt szétszedni a vasat. Mondta lehet van alkatrésze is elfekvőben valahol, nem győztem ámulni hogy ennyire segítőkész. Szóval szétszedtük, ő is telefonos segítséget kért egy kollégától, aki pár perc múlva be is rontott, mert épp arra járt, így ketten álltak a beteg sebe felett. Józsi mondta, hogy meg van nyúlva a vezérműláncom, emberke meg mondta, hogy 100-120 ezret illik ezeknek a láncoknak elmenni (a motor 62 ezret mutatott épp, tehát akkor valószínűleg már körbefordult egyszer az óra, mert az előző tulaj Németországba ingázott vele anno, és tuti hogy úgy belepörög annyi km). Aztán a Józsi benyúlt a harmadik polc negyedik dobozáért, és kihalászott belőle 3 vezérműláncfeszítőt kompletten, de egyik se passzolt. Ezen én csak csodálkozni tudok, hogy a szakik a 3-4 éve kivett alkatrészekre emlékeznek, hogy hová rakják, melyik ficak melyik csücskébe... na ez nekem sose ment az otthoni kacatok közt. Viszont emlékszem arra, hogy 2003 november 3-n milyen effekt ábrakészlet volt beimportálva az akutális műsorhoz, lehet ez egy ilyen összefüggés. :D
Szóval egyik se volt jó, így támadt az az ötletem, hogy szedjük szét ezt a láncfeszítőt és nézzük meg mi van elromolva benne: ahogy Józsi mondta, a rugó volt a hunyó, szépen ki is pottyant 2 db-ban. Hát akkor csak egy rugót kell kicserélni, örültem meg, mire Józsi megint belekotort egy másik dobozba, előhúzott 3 db rugót, és az egyik pont jó volt. Mondta a másik szaki, hogy de 5 tized különbség lehet rugó és rugó között mert az valami másik típushoz van gyártva. Beleraktuk, a lógó vezérműláncon az 5 tized anyagvastagsága a rugónak nem oszt, nem szoroz. Mondta Józsi, hogy szezon végén vezérműlánc csere, megelőzendő a nagyobb bajt. Úgy lesz az, ezer köszönet neki! Egyébként amikor elindultam, ezek szerint mégis csak jól hallottam, hogy valami lánc mintha zörögne. Azt hittem a keréken lévő lánc kezd lógósodni és az csattan néha. Otthon lehurrogtak, hogy nincs itt semmilyen zaj, de hát valljuk meg, aki napi szinten jár egy vassal csak jobban hallja, hogyha annak valami nyűgje van és másként zörög mint szokott. Szóval megvan a téli buli: vezérműlánc csere Kisdarázson.
Józsi még mondta, hogy ki kéne pucolni az alapjárati fúvókát, de nem nagy a baj, Spurival szerinte megoldható így útközben. Löttyintsek a tankba, és szebben fog járni, jobb lesz az alapjárat. Felmentem a szalonba, mondtam, hogy a lánckenő mellé még kéne spuri, mondták nincs, de szereztek mégis mire elindultunk. Józsi ugyanis nem fogadott el semmit a gyorsszervízért, így kifaggattam mi a kedvenc itókája. Mielőtt elindultunk, körbejártuk Tagamával a környéket, hogy szerezzünk neki valami jóságot cserébe, így mire elindultunk, lett Spuri is. :D A piakeresés közben volt egy kandallós is, cirka 100 e-el adták olcsóbban a kandallóbélést mint Bp-n, szóval ez is megoldódott... és pont olyan kéménycsonkkal, ami nekem kelleni fog. :D Szóval Debrecen nagyon frankó hely, főként ott a Máthé Motornál!

Mamócát szegényt közben lefújtuk, de aztán az elmaradt randit bepótoltuk húsvéti bográcsolással. Végül befutott elénk a Fontos Peti is, így már teljes biztonságban roboghattunk tovább Balkány felé.
Ott leraktuk a cuccokat és Peti elvitt minket gurulni: először leadtuk a vacsirendelést, aztán megnéztük a Harangodi tó helyét, Tagama tériszonyos létére felmászott a billegős fa kilátóba, én meg csináltam róla kapaszkodós képet :D
Aztán eltekeregtünk fagyit nyalni, meg megnéztük a megvasalt mamutfenyőt. A fába belecsapott a villám, kettévált, megvasalták és most úgy nő tovább. Jó volt látni az óriási fát, ahogy egy villámcsapás után is ilyen gyönyörű. Mire landoltunk, épp addigra hozták meg a kaját is, valami eszméletlen jó fokhagymás-tejfölös egybesütött cucc volt.
Az este megint beszélgetésbe fajult. Az égiek úgy hozták, hogy Tagama és Peti sorsa volt most porondon, érdekes volt figyelni őket, ahogy megbeszélték az életükben húzódó párhuzamot.
Azt hisszük van időnk. Van-e vajon tényleg időnk a büszkeségre, a dilemmázásra, próbálkozgatni, várni, hogy a másik meggondolja magát... Van-e időnk arra, hogy tépkedjük egymást, hol a határ, hogy meddig várunk és mikor mondod azt, hogy elég...
Azt hisszük, hogy van időnk. Van valamennyi, de nem mindegy hogy mire....
  • Vickancs
  • Geminibike
  • Yamina
  • Vidék
Hozzászólnál? Jelentkezz be...