Dalmát-ország sokadjára 1.rész

Vége a műszaknak este már nincs kötelező meló, csak a készülődés heve, neki a vakvilágnak egyedül nincs kihez alkalmazkodni elfogytak a jelentkezők… málházva a motor gyors láncellenőrzés motorral baj nem lehet, hiszen H…a ( továbbiakban is így írom, nehogy perbe fogjanak rejtett reklámért vagy véletlenül pénzt utaljanak dics-ömlengésemért)

Szóval megfürödtem, szoktam csak ritkán… de megint egy hab vagyok, csak a bőr elissza a nedvességet. Motor indít ellenőrzés mindent zártam e…. aztán irány az ismeretlen ismerősnek egyedül…
Kint járok pest fele ellenőrzöm a gépet kerék megvan fék oké, nagy baj nem lehet. Vajon mi maradt otthon majd kiderül, a kreditkártya itt bazi nagy bajom nem lehet, gondolom.
Haladok, ez a lényeg már Gyömrőn kicsit szemereg az eső remélem, megúszom. De mindig amerre haladok arra sötétebb az ég alja sajna ez már mindig csak így van.
Izgulok, kicsit mert újra látni az ismerőst és újra keresni az ismeretlent tervek előzetes foglalás nélkül ez az, ami motivál irány az égalja és majd ahol tetszik, megállunk és tábort verek, aztán kiderül másnap merre tovább. Kicsit új ez a dolog nekem, aki mindent megtervez, gondosan kiszámít, viszont most ez a szabadság fhilling ami nagyon motivál…
Mar a nulláson vagyok tankolás pálya matrica a rendszámmal bajban vagyok az Sp1 –é van a fejemben, remélem a horni nem haragszik kikacsintok rá és megnézem, mire fizetek, leszakad az ég…
Esőruha kinyit a naci már tudja, a dolgát a felsőrész most debütál. Maradtam a márkánál, ami jól bevált A……s teljesen rendbe van, mint a bőrruci, amit majd 10 éve használok, és a cölöp bácsi igencsak pontosan rám szabott innen is mélységes tiszteletem a tudásának. Itt a vihar, mint ezernyi pálcika soroznak, a villámok basszus nem várhat, rám a tenger indulni kell teljes menet felszerelés, Fekti Tibi haverom mondaná hogyishívjákos vazze (vannak olyan fertályok ahol így hívnak), irány a púp!!!!!
Vizsgázik a ruha a sisak a motor ilyen esőt még soha sem kapott. Mindig mondtam a jót meg kell fizetni … A S…i a sisak csúcs ömlik az eső a pinlock teszi a dolgát látok sehol egy párafolt, a fejem száraz teljesen csúcs ez az érzés. De nem áll vissza az eső egyre jobban és jobban nyomja s bennem erősíti az elszántságot menni-menni mihamarabb ki ebből néha a józanész határait súrolva, de bízva a P….i gumikban s talán annak is, hogy rajtam az új szerzemény egy olyan mellény, amiben látnak is Köszönet a Ya..ha Wo.....nek, hogy kedvezményesen hozzájuttattak egy ilyen darabhoz
Lassan fehérvári kijáró legközelebb a nagykanizsainál tervezem a kiállást ebben a tempóban tuti 230-at megyek, egy tankkal mielőtt bevillanna a tartalék, de nem áll vissza esik, s villámot szór, hogy eltántorítson, de nem tud, nem tudja,mit érzek mi az ami kell nekem orromban érzem a tenger illatát és nincs az a vihar ami visszatartana.
Lassan a Zalakomári kúthoz érkezek azt gondolom itt az idő, hogy tankoljak és megnézzem mi az ami szárazon maradt a holmimból, tanulva a Tiszai hajózásból minden ruhám zsákolva az oldaltáskákban az iratok tépőzáras zacskókban a papírpénzekkel véletlenül se ázzanak sza..rá.
Megállok minden oké, mint Amstrong úgy járok csak nem a holdon…. tankolok furi , hogy 400 a 95 benzin
Elkönyvelem a kiadást bekapcs. a telefon kinek is hiányzok, pár kedves barát bíztat ettől még nő az önbizalmam egyedül neki a világnak ilyen érzés a nóta „Born To Be Wilde” szerintem, mint mindig, kis szusszantás a következő megállás már csak Zágráb, ott lesz kis kaja és egy kis koffeinpótlás.
Nem változik azt idő, próbára tesz? Áááá, nem hinném, az út az aki ismer tudja hogy akaratos vagyok amit a fejembe veszek, nincs az ami eltántorítson tőle.
Ezernyi apró szúrás a karomon kopog a jég a sisakon, mi jöhet még Zagrab megállok tankolás az eső is hanyatlik kicsit szinte el is áll.. No miaz Öreg megszántál nézek előre olyan mintha csillagokat is látnék az égen, nem tévedek bizonyosan az. Szinte jól esik tankolni rövid osztás után kiderül 360 körül a benya…..
Tankolás és a következő megálló már Senj nem adom alább.
Lassan kiveszi az erőt belőlem el is vétem a lejárót Brinje-nél lecsapok még 12 km bundes (országút),
szarvas róka van bőven, figyelnem kell, nehogy matrica legyen valamelyik.
Végre helyen vagyok balra Pitvice jobbra Senj.
Szép kanyargós szerpentin, a minősége nem number one de viselhető, néhol vízátfolyás, várom, hogy odaérjek. Már látom a fényeket, majdnem ott vagyok, még egy kicsit kell kibírnom, csak szállást kell, keressek. Közben a parti úton járok gyönyörű a reggeli fényben a part sehol egy teremtett lélek akár élvezhetném, de már alig látok. Megvan, látom a táblát Sveti Juraj már csak pár méter. Levágom az utat, rögtön be a faluba tudom hol a strand más nem elő a hálózsák és alszom pár órát míg nem mozgolódnak az emberek…
Itt vagyok, kicsit hűvös van az esőruha még rajtam leszállok és megjáratom a lábam, megmacskásodtak kicsit. Épp szedném elő a hálócuccot valami mocorgást látok, pár méterrel arrébb.
Oda köszönök, Horvátul szól vissza talán szerencsém lesz… beszél, németül kérdezem a válasz természetesen.. – gondolom, sínen vagyok- Szállást keresnék, de csak egy éjszakára, mert mennem kell tovább… -kérdezem – Van hangzik a kurta válasz- már invitál is hogy nézzem meg- Meg felel s már meg sem kérdezem mibe kerül úgy ürülök neki. A lényeg betolhatom a motort az udvarra s szinte látom a szobából. Bepakolok, mekkora királyság, azért kárpótol, hogy szakadó esőben jöttem vagy 450 kilométert.
Tiszta a szoba, zuhannyal kemény fekhely mi kell még zuhany és már alszom is, mélyen és álmodva milyen jó is lenne a „régiekkel” megint itt…