Cseh-turné + Stelvio - 3. nap szállás (7. rész)

Pontosan úgy történt, ahogy a toronyból körbenézve számítani lehetett rá: beindult egy harmatgyenge áztató esőzés, mire elértem az Autokemp - koupaliště Prunéřov recepcióját, ami egyúttal vendéglőként és kocsmaként is funkcionált.

Itt éreztem először és utoljára a túra során, hogy nő vagyok (jah nem, volt még egy eset, de ott inkább szöszi voltam, mint nő): óriási sikerem volt a padoknál ücsörgő kapatos férfiak körében. Annyira kacsingattak, hogy azt is hihettem volna, hogy csak kiszáradt a szemük a sok motorozástól, de sehol nem láttam motorokat az enyémen kívül. Bömböltek a magnóból a különféle régi cseh muzsikák, egyből fel is kaptam a fejem, amint megszólalt az általam is igen kedvelt "Jožin z bažin".

https://youtu.be/X1oe1Fnz8eA

Már majdnem elkezdtem volna táncolni, de eszembe jutott, hogy előbb le kéne zsíroznom valami faházat. Nagyon nem örültem neki, mikor azt mondta a hatalmasra nőtt cseh recós -, aki egyúttal a pultos is volt -, hogy az összes kisház fullon van. Szerintem nem látta át a helyzet komolyságát, ezért tudatosítottam benne, hogy épp esik az eső, és rohadtul nem szeretném az éjszakát sátorban tölteni. Alaposabban átnézve a füzetét, végül rátalált az üresen álló 6-os számú vityillóra, majd mintha valami extráról lett volna szó, jelentőségteljesen közölte, hogy ágynemű is van ám a házban.

Akkor jöttem csak rá, hogy ez miért volt ennyire fontos kelléke a bunginak: hát hogy elterelje a figyelmem arról az aprócskának nem nevezhető tényről, miszerint a gépészet minden válfaja viszont hiányzik a bungalóból. Nevezetesen se klotyó, se zuhany, de még egy nyamvadt csaptelep sem volt.

Visszacsattogtam a recóra és hibátlan cseh akcentussal rákérdeztem: oszt' a "vece" (WC) hun van? Természetesen a telek másik végében volt a zuhanyzóval egyetemben.

Volt pár 12-13 éves forma kissrác is, ők pedig szép sorban leültek a kéróm tornácán lévő padra, talán én voltam a szemükben a menő külföldi motoros néni, akinek a bérelt padján ülni is sokkal menőbb, mint anyuén és apuén.