CSAM szülinapi beszámoló picit másként

Mint minden, ez is hirtelen felindulásból elkövetett cselekedett volt. Elhatároztam, hogy megyek és kész. Egy csajbulit nem lehet kihagyni!<O></O>
Már az sem volt semmi, hogy megszervezzem, hogy jutok el oda. Motor híján kerestem szerény személyem szállítására alkalmas járművet és ahhoz vezetői engedéllyel rendelkező valakit. Csutka fel is ajánlotta segítségét, hogy levisz autóval, mivel az ő picurkájával és pocaklakójával együtt le szerettek volna menni. (Utólag is köszönöm a támogatást Poroszlóra jutási tervem megvalósításához!)<O></O>
Fél5 körül indultunk el Csutkáéktól, és mielőtt elhagytuk volna Budapest közigazgatási határait csatlakozott hozzánk Eszter is. Csutka unokatestvére. Szépen haladtunk az autópályán, ahol Füzesabonynál kellett volna letérnünk. Amikor Füzesabony közelébe értünk Lizi baba úgy gondolta, hogy ő még szeretne kicsit kocsikázni, és előadta a légósziréna magánszámát. Annyira lekötött minket a vigasztalása, hogy lazán elhagytuk a lehajtót és mentünk tovább. Majd jött a mezőkövesdi és a mezőkeresztesi lehajtó. Ott már kezdett gyanús lenni a dolog és a kilométerkövek is kezdtek nagyon különös számokat mutatni, melyek szerint már rég Füzesabonynál, sőt(!) Poroszlónál kéne lennünk, de mentünk tovább. Emődnél már visszafordultunk, és telefonos segítséget vettünk igénybe. Kis helyzet meghatározás után rátértünk a helyes útra. Innen minden simán ment már.<O></O>
Megérkezvén a reggeli delegáció fogadott minket rágcsa és italkollekciójukkal, egyedi megoldással: svédasztalos módon. NaNától visszakaptam saját jól bejáratott alsóörsi kérdésemet, amit minden nap, amikor odamentünk a sátorhoz elhagyta ajkaimat: „Na mizu?” Ez megteremtette a kellemes atmoszférát a hosszú út után. Gyors körbeköszönés és bemutatkozás. Ezután gyorsan kipakoltuk a cuccokat és csatlakoztunk társainkhoz, akik már erős meggyőződésem szerint (minőség-ellenőrzés céljából) kipróbálás után felkínálták számomra az egész hétvégémet kedvező irányba és barátságos légkört biztosító vodkás dinnyét. Este körbejárt a dinnye, mintegy testvériséget szimbolizáló serleg. Innentől kezdve az idők végezetéig CSAM nővérek lettünk. „Titkos szertartásunk” után Pestről érkező pajtásaink érkezését vártuk halászlé elfogyasztásával. A szertartás után zavaros és éhes szempárok várták a motorok távoli mámorító hangjának felcsendülését. Hiába. Idáig még tisztázatlan körülmények között hirtelen besötétedett és 9 óra magasságában jött a telefon, hogy cimboráink eltévedtek, ill. ők is elfelejtettek Füzesabonynál letérni. (Nagyon hamiskás a füzesabonyi letérő, igen cselesen elrejtette magát.) Ekkor kitört a forradalom: „Nem várunk! Együnk!” Miután elfogyasztottuk a mennyei vacsorát jött az újabb hívás: Ott vannak a faluban, de nem tudják hol a kemping. A templom volt a kiinduló pont. Jól el is igazítottuk őket, hogy onnan hova is kell menni. Csak a faluban 2 templom volt.<O></O>
Amikor megérkeztek, akkor sebtében körbeköszöntek és hozzáláttak a hallé eltüntetéséhez. Vártuk a 11 órát, mint a messiást, hogy az addig nálunk vendégeskedő ellenszenves szúnyogok hivatalosan is Szacsához távozzanak. De csak nem kívántak elvonulni és minden indíték nélkül galád módon vérszívó üzemmódba váltottak, felkavarva ezzel a jelenlévők lelki nyugalmát. Az első este igen rövidre sikerült, péntek lévén és munka után éjfél magasságában fellőtték a pizsit és elmentem tentizni. <O></O>
Szombat hajnalban óriási zuhéra ébredtem. Nyomasztó érzéssel töltött el az aznapi motorozás kudarcba fulladása. Ám reggelre csodálatos módon kisütött a nap és fényárban úszott minden. Reggeli után kétségbeesetten próbáltam szabad hátsóülést találni magamnak az Ongára vezető útra. Mikor már úgy éreztem nincs remény, hogy nőtársaimmal tartsak és teljesen elcsüggedtem. Mint egy megáldott angyal jött Szent Lotti és felajánlotta hátsó ülését. Abban a pillanatban eksztázisba estem a gyönyörtől, hogy mégis csatlakozhatom a többiekhez.<O></O>
Amikor elindult a túra Lotti mögött csőre töltve fényképezővel, mint egy megvadult kínai turista kattingattam a fotomasinát. Az út első felében elkapott minket egy enyhének mondható eső. Miután elállt leálltunk az út mellé felvenni az esőcuccot. (Eső után köpönyeg.) A következő állomás egy benzinkút volt, ahol pár percet elidőztünk. Távozóban voltunk a kútról, amikor elkezdett ismét szemerkélni. Majd végül úgy döntöttek az égiek, hogy az égi pityergésből keserves zokogást rittyentenek. Az évi csapadékmennyiség lehullása közben megálltunk egy vonalbuszmegálló fedett részén. Ott helyezve magunkat parkolópályára egy kis időre. Közben NaNa megnézte a lájkolt képeket az okos telefonján és Picar is megtudakolta telefonon hollétünket. Miután alábbhagyott a felhőszakadás ismét útnak indultunk. Amikor megérkeztünk szívélyes fogadtatásban volt részünk. Pogácsával és üdítővel vártak minket, az átázott utazókat. A háziasszonyt teljesen meghatotta a CSAM által nyújtott támogatás. Az időjárás is teljesen megenyhült összeázott Bikerin-ektől és a napsugarai áttörték a komor felhők blokádját. Poroszlóra visszafelé olyan gyönyörűségesen makulátlan volt az ég, ahogy a napsugarai cirógatták visszafelé tartó motorosok arcát, felszárítva az eső utolsó jeleit is. Hihetetlen élmény volt. Nem tudom, hogy a többiek mit éltek át, de nekem olya n kielégültség érzetett adott, mintha ez lett volna az az élmény, amire egész életemben vártam volna. Motorozás napsütésben! Végül Poroszlóig úsztam a boldogságban. Ott mindenki megvált a csontig nedves daraboktól és kezdetét vette a vacsora és a vaddisznópöri elkészítése (bestofbuda támogatásával). Vacsora a tegnapi halászlé maradékának elfogyasztása volt. Az ottmaradtak tudtunkra hozták, hogy ott esett a jég is, szóval nem lehet okunk panaszra, hogy „csak” megáztunk. Évci és Csibi a folytatásban igen kedélyes állapotba kerültek. Ill. a pöri elkészülése után sült alma és krumpli készítés volt programon. Később ellátogattunk csapatosan a közeli CBA-ba utánpótlásért (a hétvége folyamán a második otthonunkká vált, tehát megközelítőleg kismillió alkalommal tértünk be oda...) Majd visszatérve magamévá tettem (az este folyamán többször is) a görögdinnyét. Második szerelmemet (SV után). Szülinapoztunk is egy kicsit tortával meg ami hozzá jár gyertyával és szesszel... Szerintem kellemesebb dologgal nem is lehetett volna megkoronázni a napot. Fél1 magasságában úgy ítéltem meg a dolgot, hogy ideje csicsikálni menni, mert teljesen elpillesztett a sok nevetés, ami Sivának köszönhettünk.<O></O>
Másnap ismét ragyogó napsütésben fogadott a reggel, és eddig még meg nem fejtett körülmények között rágyógyultam Vicky SV-jére egy pár pillanatra, percre.. Na jó! ÓRÁRA!<O></O>
Reggeli után a csapat egyik fele elindult a 2 órás csónakázásra. Kis ejtőzés után Csutkáékkal mi is elindultunk egy másik 35 perces csónaktúrára. Sajgó szívvel búcsúzkodtam a többiektől és hagytam ott a kempinget. A csónaktúra álomszép volt. Abban a percben olyan gondolatok jártak a fejembe, hogy nem is kéne hazamenni, megvannak nélkülem is otthon…stb. De sajnos csak úgy.. megszokásból nem akarja a főnököm utalni a fizumat (disznóság!), így gyorsan elhessegettem a gondolatot. Egy gyors ebéd után hazafelé vettük az irányt.<O></O>
Egy gondolat motoszkált bennem: már hiányoztok csajok! <O></O>