Bukódekor - kristálykövek

Hosszas bogarászás után sikerült végre levadászni egy elviselhető árú felnyitós bukót. Világosszürke metál, szolid-szelid kivitelű példány, jól megy a szürke-fekete ruhához. A célnak tökéletesen megfelel, lecserélendő az ötéves legyepált, kék-fekete-fehér jószágot.
Majd, hogy felavassam, pár hétre rá sikerült is a második defektes elcsúszásnál megkarcolni, bosszúság ezerrel: sose lesz normálisan kinéző bukó a fejem, olyan ami nincs megzúzva...

Aztán ahogy néztem a karcos bukót, azon filóztam mi a bélést lehetne vele kezdeni, hogy azért nézzen ki valahogy? Nézegettem jobbról, ott rendbe volt, nézegettem balról: na ott volt karcos! Ahogy bambultam rá bután, feltűnt, hogy van rajta kétoldalt két fényvisszaverő macskaszem, ez adta az alapötletet. Mi lenne ha valami hasonló dolgot tennék rá? Csak nem ilyen órmótlan nagyokat mondjuk, mert a bicikliküllőn lévő mégis nagy lenne... Mondjuk strasszköveket? Az jól is néz ki, pici is, fényvisszaver is, nőcis is... szóval össze kéne ragasztgatni dekorkristállyal, biztos lehet ilyet valahol venni, dekorboltban mondjuk...

Ahogy ezt megálmodtam, egyik nap szaladgálás közben szembejött egy kreatív hobbi bolt. Be is vágtattam és kiválasztottam a zsákmányt meg kértem hozzá ragasztót is. Elmondtam mihez kell, mutatom a bukót ami a kezemben van, UV és vízálló ragasztó kéne. Adtak, aszonták jó lesz a kreatív hobbiragasztó. Mondták még, hogy száradás után körömlakkal menjek végig a szélein a kavicsoknak, hogy még tartósabb legyen, és ne aggódjak, ronda fehér a ragasztó folyékony állapotban, de száradás után átlátszó lesz.
A mintáról halványlila dunsztom nem volt hogy mégis hováamit, ez alapján vettem egy adag színes kavicsot, meg háromféle fehéret, abból már csak lehet kreatívkodni.

​

Aztán amikor nekiálltam, rájöttem, hogy a buksin vannak nyíló alkatrészek. Azokat óvatosan kéne összeragasztgatni ezekkel a straszkövekkel, főként ott ahol nagy a jövés-menés. Ez már egy csomó variációt elvetett, aztán meg az is, hogy mégse kéne túl csiricsáréra. Valami köztes átmenet kéne kialakítani a rettenetesen rikító ámokfutás és az egyszerűen borzalmasan randa között.

Nekiláttam. Ha valaki szopatni akar valakit, na akkor mondja neki azt, hogy egyesével ragasztózza össze a kavicsokat, majd utána a ragasztós mikrobizbazt tegye fel a sisakra. Öt percen belül a keze a fülére fog ragadni.

​

Az normális verzió, ha a bukót beragasztózod a kívánt helyen, aztán rányomjuk a követ. Ahol ívesen sorba rakja az ember, ott lehet egy csíkot is tolni bátran és abba nyomkodni bele a kavicskákat.

​

A húzós rész, ha túl sokat rakunk, mert akkor a mikrobizmasz súlya és a gravitáció kölcsönhatása alapján lecsúszik/szétcsúszik az egész, törölgethetjük a ragasztót és szidhatjuk az idiótát amelyik ezt az egészet kitalálta.

A mintát érdemes kirakni először az asztalra, aztán rápozicionálni a bukóra, ha az ember mégis valamennyire középre akar komponálni.

​

A bukót érdemes a térdünkre felrakni és azon forgatni, különben ha egyszerre tesszük fel az összeset és az aztalon görgetjük, akkor tuti hogy a másik oldalon szétmászik amit már felraktunk.

Ha kész és megszáradt, lakkozzuk át a kavicsokat, majd várjuk meg míg megszárad és tegyük a fejünkre.

Menjünk emberek közé és várjuk a reakciókat.

Kiváncsi vagyok mennyire bírja majd az esőt és a napot, jah, meg hogy mennyire lesz zajos.

​

​