Búcsú a Kisbálnától

Nagy az állatkert itthon, a tengerimalacokon, kutyákon és Lóóó-n kívül van egy Kisbálna is.
Kisbálna azért mert naaagy, dagi és rámolós jószág, de mégis kicsike a maga teherszállítós fajtájában. Hívhatnám egérkamionnak is, de azért annál nagyobb, mégse egy kispócki, de nem is konténerszálllító... Konkrétan egy ő egy Opel Combó, és hát valljuk meg, most már egyre kevesebbet bírom kihasználni az adottságait, és sokadik jószág ő már a családban, ráadásul a céges papírjai miatt őrajta a legmagasabbak a költségek (hála igen tisztelt magasan kvalifikált politikusainknak, akik úgy érzik büntetni kell azt, akinek van mivel dolgoznia).
Úgyhogy Kisbálna akármilyen lelkes jószág is - mert egyébként ővele sose volt gond - eladósorba került nálam. Sajnálom eladni egyébként, mert sokat és nyafogás nélkül kibírt. Még aludtam is benne egyszer egy kempingben, mert nem volt kedvem sátrat állítani. Aznap éjjel valami iszonyatos zuháré volt, és úgy másztam ki a dobozból álmos fejjel, hogy közben körülöttem a sátrakból merték kifelé a vizet. Arra se ébredtem fel, hogy állítólag menydörgött rendesen... aludtam szép nyugisan tovább. Csúnyán néztek rám a száraz hálózsákommal együtt... Szóval voltak vele is kalandok, de hát ilyen az élet...