Az első versenyem...
Írta birge a Az Első tiszt Kapitány lesz blogban. Megtekintés: 953
Ez most nem a motorozásról fog szólni, bár van benne motor is.. és hát végülis a motoros csajoknak köszönhetem, hogy anno elkezdtem rúdtáncolni. Eleinte poénból, aztán érdeklődésből, most pedig életemben először belevágtam egy versenybe. Nem a helyezés miatt, nem győzni mentem, csak meg akartam mutatni, hogy mit tudok, és el akartam mesélni a sztorimat.
A koreográfiám ugyanis az októberi motorbalesetem ihlette, bár a színpadon azért drámaiabbra terveztem. A történet röviden az volt, hogy motorozgatok vígan, majd elesek, jönnek a mentők, én elindulok felfelé a mennybe, de a lábamnál fogva lerángatnak, utána pedig törött kézzel küzdök, hogy nem szabadna, de én mégis rudazni akarok.
Ez elméletben nagyon szép volt. Gyakorlatban nem vagyok normális, hiszen
Volt benne kihívás, bőven, főleg ahhoz képest, hogy ez életem első versenye De összeraktuk.. nagyjából. Amikor a mozdulatok megvoltak, már csak a mentő tűnt kihívásnak. Megfestettünk, majd darabokban vittünk le, hogy a verseny előtti estén összeragasztjuk. Aha... éjfélkor még küzdöttünk vele, de kevésnek bizonyult a ragasztó. Másnap reggel irány a tesco, összevásároltunk mindent, plusz megtámogattuk fél kiló celluxszal, de a mentő még mindig épp csak egyben maradt, nagyon óvatosan kellett mozgatni.
- a koreo első felében valahogy bele kell applikálnom egy kismotort az elemekbe (segítek: ez nem könnyű)
- a harmadik felében pedig egyáltalán nem használhatom az egyik kezemet (ez meg kifejezetten baromi nehéz)
- a koreoban minimum 2 átöltözés és 4 kellék szerepel, köztük egy 2x2 méteres, kartonpapír mentőautó...
- ...amit el kell készíteni és le kell szállítani Zalaegerszegre.
Aztán leszakadt az ég: akkora vihar volt, hogy megszakították a versenyt. Azt mondták, hogy ha "csak" esik, folytatják. Oké, de hogy hozom ide a szállásról a mentőt anélkül, hogy sz@rrá ázna?
Végül a vihar olyan mértékű volt, hogy le kellett bontani a színpadot. Az egész ázott bagázs, versenyzők + a közönség bevonult a közeli stúdióba. Szuper, mert ott volt a szállásunk, mentő kéznél.
A mentő nem fér el a teremben, hiszen színpadra terveztük. Ráadásul egyik oldalon volt a zsűri, a másikon a közönség, sehogy nem lehetne mögötte átöltözni, ahogy terveztem. Újratervezés, a mentőt a falnak támasztottuk, a zsűrinek megmondtuk, hogy majd adott pillanatban képzeljék bele. A közönség meg nem értette
A koreó közepén leszakadt az angyalkaszárny, ami a mennybemenetelemet hivatott szimbolizálni. Elhajítottam.
Ekkorra már annyira ideges voltam, hogy néhány elemet rossz oldalra csináltam (és meglepő módon így is sikerült!) elkapkodtam a felét, hamarabb lejöttem a mennyből, mint kellett volna... Nem baj, kitöltjük valamivel az időt
Szóval összességében minden összejöhetett, ami csak lehet, és "szakmai" szemmel meglehetősen bénácska voltam, de büszke vagyok magamra, mert a helyzetből sikerült kihozni a legtöbbet... és túl vagyok életem első, egyben legnehezebb versenyén. Ezek után már bármi jöhet a későbbiekben, engem szerintem már nem lehet kiborítani
(plusz hihetetlenül sokat fejlődtem a felkészülés alatt, a koreóban több olyan elemet is sikeresen megcsináltam, amik messze a szintem felett voltak, és pár hónapja még csak álmodtam is róluk, szóval már csak ezért is megérte)
(Befutott a videó: https://vimeo.com/349415975)
...de van pár kép
Szegecs, Zsila, storm és 5 további tag kedveli
Hozzászólnál? Jelentkezz be...