Amikor a Lóóó tréningeztet...

A mai nap se telt tétlenül a Lóóó részéről, immár harmadik napja bizsergünk a kuplungbovden körül. Első nap siettem volna, de hát mivel ő nem, ezért a második körforgalomban fogta magát és elszakadt az említett bovdenzsinór. A virágos jó hangulatomat tetézendő, az út szélén karbantartók meg is kérdezték a szőke hajamra való tekintettel, hogy vajon elfogyott-é a benzin...? Persze szerszám náluk csak lapát meg ásó és gereble volt, úgyhogy a kedélyes barátkozásukat sajnos nem bírtam kamatoztatni.
Gondolkoztam, hogy milyen lenne már ha a ledermannal húznám oda meg vissza a kuplungot, aztán elvetettem az ötletet, mert azért mégis csak két kézzel kéne kormányozni majd a sorok közt. Zümi felmentette a szolgálat alól a Lovat.

Noh, este folytatódott a sztori, kapott új zsinórkát a drága, majd elkanyarogtam vele néhány kört. Mire hazaértem megint kitört a parasztlázadás, az új bovdenről fogta magát az ólombigyó és jól leugrott a kapuban, közvetlen az érkezés után, közvetlen a betonra. Megint abszolute jóindulatúnak nevezhetjük a Lovat, mert nem kellett a falu másik végéből hazatolni. Abszolute van stílusa.
Söndör maradék haja ekkor kezdett el hullani, fogta a réz heggesztőpálcát és összeforrasztotta mérgében a pöcköt a zsinórral. Mentem még egy kört, naonfaca, működünk. Gondoltam én. De nem úgy a Lóóó!

Tehát ma reggel ismét boldogan útra keltem, majd kb 10 km megtétele után kezdett gyanússá válni a kuplungbovden ismét. Szorult a nyomorult, egyre nehezebben bírtam sebességbe tenni. Mindenféle módszert kipróbáltam amit idáig hallottam kuplung nélküli motorhazavivésekre, de csak egy variáció működött, Lóóóófejlesztésű. Végül ez a kuplungolós téma közelharccá fejlődött, kétkezi és rugdalódzós paramotorisztikus mutatvánnyá, feltételezhetően a mögöttem guruló négykerekű őszinte csodálatára, mert folyamatosan lemaradoztak mögöttem tisztes távolságokra is a legnagyobb dugó kellős közepén. (Bár lehet ez a hanghatástól is volt, ami a bukó alól szűrődött ki...)

Tehát a dolog úgy nézett ki amikor kuplungolni akartam, hogy nagy levegő, tüdő felszív, koncentrál, majd megrántja bal erejét izomból. Ezt a mozdulatsor megpróbáltam különleges lábtechnikával megfejelni, hogy közben a váltót is betegyem a kívánt sebességbe. Ez ügyben vagy picike kis finom lábmozdulat, vagy többszöri nagyobb rugás formájában viteleződött ki. Kisebb-nagyobb sikerrel működött a kombinált mutatvány, kb 10%-os hibahatárral. Úgyhogy máról lemondtam a sorok közti ingyombingyomról, végül is a sor elejéről/végéről nem gáz a harmadik sebességből gyökketővel és üvöltve indulni, de a sorok között azért mégse.

A csúcsot megint a Váci út bermuda háromszögében sikerült megalkotnia a Lóónak. (Ott rántott el cipőfűzőnél fogva múlt évben.) Állok a sávocskámban, vadul próbálom rávenni két kézzel a Lovat, hogy na most akkor húzzuk be a kuplungot. Odagördül mellém csilivili csopperes kolléga, macsósága teljes biztonságában kérdezi, nem megy a kuplung?
Mondom nem, és ezek szerint jól is látszik...
Magabiztos férfimosoly, majd ő behúzza nekem azt a kuplungot. Át is nyúl lelkesen a Lóóóhoz kérés nélkül, majd próbálja behúzni a gázmarkolatos kezével. A Lóóó persze nem hagyta magát, nehogy már az őhozzá bárki is csak úgy odanyúlkáljon és nyomkodjon rajta akármit...
Magabiztos kolléga elkomolyodott, húha ez télleg combos, jó hogy idáig ment két kézzel neked... Hívjunk motormentőt, hazavisznek majd azok, megvan a számuk neki ha kérem. Rábambultam, és mondtam neki, a tiédet ugyan viheti a mentő,
de ezt ha hazáig kell rugdosnom, akkor is hazamegy a lábán... Ahogy ezt kimondtam, mit ad ég, már egy kézzel is be bírtam húzni a kuplungot megint... Tuti hogy van füle, csak még azt nem tudom hol tartja...
Erre nagy vigyor, elindultunk tovább, és rugdalóztam meg rángatóztam hazáig, mert ez a jólét csak addig tartott, míg jóindulatú macsókám el nem tűnt a következő sarkon....

Hazavergődtem, megvolt a mai 60 km, plusz van egy combizomlázam és bal kézre úgy felcombosodtam, hogy simán diót törhetnék...
Estimese helyett meg ma is bovdenbütykölés lesz.