Aki vendég a saját életében - avagy ne segíts az asszonynak!

Erősen feminista körítéssel körbement egy cikk a neten, aminek a egy-egy részét kiemelném:

"Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.” - na ja, te is anyukára vágysz aki a buksidat símogatja, ha valamit normálisan csinálsz, mert még szükséged van nevelésre.... mire a válasz ez volt:

"Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.
Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.
Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.
Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.
Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.

" ....elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek. Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. "

No de tekintsünk el a feminista vonaltól, meg attól is, hogy a nők nevelik ilyenné a pasikat - mert ki a bölcsőt ringatja, a világot igazgatja.

Ami leginkább megragadta a gondolataimat, hogy milyen már az, hogy vendégnek lenni a saját életünkben. Nem csak férfi, nő is hajlamos az ilyesmire. Számtalan esetben látom, hogy vendégként funkcionálnak emberek a saját életükben, igazi, elbaszottan szar hotelvendégként: várják a tutit, a boldogságot, hogy ők magukat majd valaki vagy valami boldoggá teszi, és azt gondolják, van az a pénzmennyiség amivel megválthatják a kényelmüket, boldogságukat. Hogy ha kifizeti az új mosogatógépet/mosógépet, akkor majd az asszonynak mondjuk több ideje lesz, de a tányért még sose jutott eszébe beletenni abba a kibaszott mosogatógépbe, hanem otthagyja mocskosan az asztalon...
40 évem alatt volt alkalmam megfigyelni a hozzám betérő vendégek szokásait, és hát igen, jelentős jellembéli különbségeket mutatnak azok, akik vendégként megkérdezik hol találom a poharat, kiszolgálják magukat, majd a mosogatóban elhelyezik, esetleg maguk után még el is mossák az eszcájgot, szemben azokkal, akik hely kínálása nélkül leülnek, majd közlik hogy ők szomjasak, kiszolgáltatják magukat, majd felállnak és távoznak otthagyva a poharat maguk után az asztalon... az amelyik a mosogatóig elviszi, felszólítás nélkül még a menthető kategória...

Valahogy nekem az jött át, hogy az ilyen ember szinte szállóvendégként működik a saját életterében. Megjelenik, ott van, élvezi amit lehet, aztán lepattan, ha már valami nem olyan jóleső, mint ő elsőre gondolta, vagy nem az elvárásai szerint való. Ha már nem úgy működik a világ körülötte, ahogy ő elvárná, már ott sincs, jöhet a következő "szolgáltató hotel"... Eszébe nem jut, hogy a saját világának a jobbá tételéhez hozzá is lehet tenni valamit. Átvenni terheket, feladatokat a másiktól, hogy aztán közösen több lehessen az együtt töltött idő, szórakozás, bármi... De persze ő bármikor talál jó szórakozást miközben a másik gürcöl, a könnyebbik végét bármikor megfogja a dolgoknak. Megvan a nyavajgó feleség ugye, hogy "mindig odavagy dolgozni, velem sose törődsz", de ha apu nem teszi le a megfelelő mennyiségű pénzt a műkörmösére, akkor aztán jöhet a válóper... pedig ha ő is elmenne melózni, lehet apu se éjjel-nappal dolgozna és lenne együtt töltött közös idejük... Ülnek bent sokan a készben, a jóban, aztán amikor valami eltörik, felállnak és távoznak, de eszükbe nem jut megjavítani, hozzátenni bármit is a dolgokhoz, de vannak olyan kényelmesek is, hogy még azt is megvárják míg lapátra kerülnek.
Az ilyen megérdemli hogy kirakatcsaládja legyen, és nem valódi otthona. Amiért ő is hozzátett, és ezért valóban a magáénak is érzi, úgy is bánik vele... Sőt, van aki azt gondolja, hogy egy házvezetőnői/szakemberi segítség tehermentesíti a másik felet, ami valóban működhet, de az apró odafigyeléseket, a gondos-kedves mindennapi gesztusokat nem lehet megfizetni, és azt kívülálló harmadik fél helyetted nem teheti oda...

Vendégeink az Életben. Egy ideig jönnek-mennek, aztán már megjön hozzájuk a rutin, és már be se engeded őket... Mert a kellemetlen vendéget egy idő után már nem csak nem hívják, hanem be se engedik...

Forrás:
http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/nem-segitek-a-felesegemnek