Aki nincs velünk az ellenünk... a presztízsharcok értelméről...

A napokban leesett a hó, a népek bekövültek a számítógépek és a fércbuk közé, baromira ráér mindenki, hát eszik is egymást rendesen.
Persze belém is kóstoltak, mivel kivágtak egy csoportból, mert hangot adtam annak, hogy valami kisstílűre készül sikeredni. Ezen úgy különösebben nem akadtam fent, mert a népek már csak ilyenek, próbálnak maguk köré szervezni egy kis holdudvart innen-onnan-amonnan, hogy aztán majd abból akármilyen előnyöket kovácsoljanak: hogy az anyagi vagy erkölcsi elismerés (hangzatos pozíció), az valójában lényegtelen, ez mindenkinek a szíve joga, hogy mi neki a fontos. Arra viszont érdemes odafigyelni mit miért csinálunk, mert az agyatlan presztízsharcunk mások ellen akár még visszatetszést is szülhet egyesekben... az meg bőven ciki, ha már többesekben. Mindentől függetlenül hozzáteszem az egészhez, hogy millióféle ugyanolyan témájú csoportosulás létezhet egy témában, mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága, mindenki oda teszi magát és annyi felé ahány felé jólesik.

Ami számomra elképesztő, hogy a presztízs, az egó felértékelése mekkora motivációs erő a marakodásra. Nemrégiben alakulóban volt egy szakmai szövetség, amibe engem is meghívtak. Tudni érdemes, hogy szövetség alapító tagnak lenni nemcsak hangzatos, mert lehet, hogy mindenféle pozíciókat osztanak ki egymás közt a népek amire érdemes gerjedni, hanem azzal meló is van (mindaddig amíg nem valami ordenáré tőkével alapul a buli, mint mondjuk egy Nobel-Alapítvány). Méghozzá nem kevés meló a nulláról! Ugyanúgy, mint egy vállalkozásnál, csak itt még hasznod sincs, mert majd azt a közösbe dobod, hogy egyszer majd mindenkinek jó legyen. Mert 10 alapító tag mondjuk 1000 másiknak próbál majd közösen kiharcolni előnyöket, amit aztán az az ezer vagy elégedetlenül megköpköd, vagy csöndes elégedettséggel némán tudomásul veszi egy hangzatos köszönöm nélkül, és akkor abból tudod, hogy jól csináltál valamit, mert kussol mindenki, és nincs elégedetlen vernyákolás.

No de hát vannak a pozícióvadászok, akik csak az előnyöket látják: a hangzatos státuszok, az esetleges későbbi fizetés, extra juttatások, hatalmi pozíció, díszes névjegykártya, repivacsorák, ingyenprogramok, stb, stb.... De az odáig vezető út az nincs meg. Hogy a szövetség létrehozásához a 10 embert egy irányba kel fordítani, őket motiválni kell, rá kell bírni, hogy ingyé melózzanak, ehhez persze azonos érdekszférából érkezettek kellenek és a célnak is olyannak kell lennie amire mindenki bólint és hajlandó meggebbedni érte. A cégbírósággal meg kell harcolni hogy bejegyezzék, ki kell fizetni az ügyvédet ezért, majd a könyvelőt is fizetni kell, és ha már megalakultunk valamiért, a megálmodott célokért némi munkával is hozzá kell járulni, meg kell feszülni, hogy a cél meglegyen, és az az 1000 fő aki miatt az egészbe belevágott az a 10, majd tudjon min csámcsogni, elégedetten hátradőlni és tapsolni az eredményeket bezsebelve, vagy vérgözős tekintettel rázni az öklét, ha valamit valaki elcseszett. No és itt érkezik be a politka a rendszerbe. Ha a 10 ember egy bandából van, akár egy baráti kör, jó eséllyel végigviszik a rendszeren amit akarnak, és a végén az 1000 elégedetten dörzsölgeti a tenyerét. No de ha megtisztelik az 1000-et azzal, hogy esetleg némiképpen másként gondolkozót beválasszanak a 10-be, jó eséllyel borul a bili még megalakulás előtt. Mert mindig van egy elmebeteg, aki nem érzi át a lényegét a dolognak. Hogy nem azért hívták őt oda, mert akkora szava van, és akkora szaktekintély ő, és annyira mocskosul hiányzik oda, hogy rögtön az elnöki széket akarják alátolni.... Kapott egy szép gesztust, persze, tisztelik azért amit elért, és várják tőle az ötleteket, meg a munkaerőt, és a képviseletét a másik oldalnak, de nem vezérnek hívták őt oda. A vezér az lesz, aki összelapátolta a 10 embert, nem kis melóval. Evidens, hogy a babérokra ő fog számot tartani. A zászlót ő viszi, és beállni lehet alá, de nem kell csodálkozni, ha észreveszi a babércsenési készségeket, majd jól picánrúgja aki az ő helyét elvinné...

Folytatódik a politika: a sértett lelkületű babérokra törő jószág hamarosan talál egy felületet ahol a sértettsége felszínre tör mint egy vulkán, és azonnal magára irányítja a figyelmet: minden eszközt megragad amivel a másik oldalba belevághat és beleszúrhat, képes előrángatni olyan privát személyes részleteket ami a 10-re tartozik és nem az 1000-re pont azért hogy hiteles maradjon a 10 munkája. Viták mindenütt lehetnek, csak nem mindenkire tartozik. (Maximum a megoldás.) Ha pedig már idáig eljutott, tudatosan kezdi el vágni a fát a többi 9 körül, és aki nem ővele van, az már mind ellene. Ámokfutásba kezd. Olyanba amibe a saját hitelességét is beáldozza. Azon a problémán, amin pedig a vulkán kitört, elsiklik mindenki, már nem a megoldandó feladat a fontos, hanem az önérzetek, hogy kinek van igaza, ki-kivel van. A gyereket kiöntötték a mosóvízzel. Mindez azért, mert valaki nem fért meg a zászló alatt, fontosabb volt a pozíciója neki mint az, hogy a felmerült problémát megoldják. Az ő kis sértett lelkét kell ápolnia mind az 1009-nek.Az 1000 meg várhatja az eredményt, és a megoldást, sose lesz belőle semmi, mert szétforgácsolták magukat azok ott 10-en akik még lettek volna hajlandók tenni... Jó dolog az ellenzék... ha ésszel csinálják valamiért, és nem ész nélkül, valami ellen.