A széthúzó falkaszellem

Bölcsi kis gondolatok és jók!

Ritka holló vagy Te ezzel a " Ne attól legyek én jó, amim van, hanem attól, aki vagyok." mentalitással. Mondjuk örülök Neked, mert nagyon kong már a majdnem üres tér körülöttünk Régi szívfájdalmam ez - vagy inkább bicskanyitogató-, hogy, ha nem hordod a kötelező szimbólumokat (mellény, bőrtalpú cipő, méregdrága járgány, óra, elektromos kütyü stb.) már nem is vagy ember! Hogy olyan társadalomban élünk, ahol szégyen "melósnak" lenni, ahol nem az számít, mi van a fejedben, szívedben, hanem az, melyik klikk farvizén evezel!
Mondhatjuk, most már így marad, míg világ a világ. Ami úgy hírlik, már nem sokáig marad ez a világ

No igen, igen. Ezek biza örökké előjönnek. De jó példa az összetartásra a CSAM Tudunk mi ha akarunk, márka, vagy motor, vagy anyagi helyzettől függetlenül. Közösségben az erő

Azert szeret vagy utal engem mindenki mert semmim sincs

Ebben a sorrendben.

Ezt majd az érintettek eldöntik. Ha van egy csepp eszük, egyik se.

Drága Mina!
Ilyenek az emberek, amíg megvan az a dolog, életforma stb... amivel nem tűnsz ki a közöségből, ameddig az ő érdekeiknek megfelelően cselekszel, segítesz, addig nincs baj...
- de amint ez megszűnik, szépen lassan homályba merül a lényed
- éppen ezért próbálom kikukázni az életemből az ilyen embereket (is)
Én márkagűség meg minden nélkül is Szeretlek és ezzel nem vagyok egyedül!
Szóval aggodalomra semmi ok

Sajnos ezt már pszichológusok is kimutatták, hogy törvényszerűen így működnek a dolgok. (Motoros) pályafutásom alatt végignéztem jó néhány ilyen esetet: megalakul egy klub, aztán a tagok összevesznek, kettéválnak, lesz két klub. Aztán azok is, és így szaporodnak tovább. Ennek (számomra) ironikusabb változata az, amikor kisvártatva, néhány év elteltével a szétvált klubok maradékai alapítanak egy új klubot és ismét klubtársak lesznek azok, akik először szerették, aztán utálták egymást.

Többek között ezért is ragaszkodom hozzá, hogy a Csam nem egy klub, hanem egy olyan közösség, ahol minden motoros csajt (és pasit) szívesen látunk, tartozzon bármelyik klubba. Itt nincsenek elvárások, kötelező feladatok, kötelező klubgyűlések és kötelező tagdíj sem. (Sajnos ebből az adódik, hogy a fenntartási költségeket más módon kell megszereznem, de ez legyen az én problémám).

Szóval szerintem amíg mindenki jószántából teszi azt, ami neki és a többieknek jó, addig szerintem nincs ok az aggodalomra.

Úgy legyen Nana, Sunny.

A szép, új világra Lepernek válaszul ajánlom különösen a 9. perctől. (Lehet, hogy újabb összeesküvés elmélet, csak sok benne a "véletlen egybeesés".

http://www.youtube.com/watch?v=v9-MNK4wf64&feature=related

Ennél jobban át sem fogalmazhattad volna az eredeti irományodat

ott a pont!

Meg van húzódva a hátam a bal lapockám mellett.

Értem a célzást, csöndben maradok!

Zépé, holnap negyed 10 karasna!

Megmasszalak este?

Mi összejárunk a gimis osztálytársakkal. Lányokkal (banyákkal) havonta, fiúkkal is egyre gyakrabban. Nagyon jó duma partikat tartunk. A múltkor megfogalmaztuk, hogy miért is vágyunk egymás társaságára: Egy rövid időre vissza csempésszük az az időt, amikor 15-18 évesek voltunk. Elfelejtjük, hogy ki mire vitte, hova jutott és ugyan olyan lököttek vagyunk, mint 21 évvel ezelőtt. Nincsenek érdekkapcsolatok, mert már akkor ismertük egymást, amikor még nem tudtuk, hogy kiből mi lesz. Remélem ezt a társaságot sem fogja megfertőzni az "anyagias világ"!

Még egy tapasztalat:
Onnantól kezdve, hogy a baráti társaságnak neve van (márpedig pl. a legtöbb motoros klub is úgy kezdődik, hogy néhányan összejárnak motorozni, aztán kitalálják, hogy mondjuk ők a "Faterok Motoron", és onnantól kezdődik a rothadás...), elkezdenek jönni a jelentkezők, akik szintén szeretnének oda tartozni. Aztán meg elkezdik az újonnan érkezettek diktálni a tempót meg meghozni a szabályokat.

Reggel mindenki egyformán büdöset szarik...