A nő,ha varázsol...

Csatolás megtekintése 13125
" "Nincs olyan hely a földön,amelyet egy nő ne tehetne szebbé."A Nő életének mozgatója nem lehet más, csak a varázslat. Varázslat a hódítás, amennyiben elhiteti a zsákmánnyal, hogy ő a legjobb vadász, varázslat, amikor ünnepet csinál a gyors ebédből, vagy meditációt az esti tévénézésből. És varázslat az is, amikor önmaga határait kitapintva, felfedezi a benne lakó kislányt, aki nem más, mint e varázslat teremtője.

Írástöredék a lélek felfedező útjairól
1-Tündérek
Két tündér beszélget.
-Van úgy, hogy elromlanak a dolgok. -mélázott az egyik
- Na,igen... - nyújtózott végig társa a magasra nőtt fűben, miközben egy szalmaszálat rágcsált.
- Talán ezúttal segítenünk kellene...- szólalt meg kis idő elteltével, tétovázva az első.
- Talán igen... - hunyorgott a másik, miközben a szalmaszálat majszolva a napba nézett. - Másfelöl viszont, megfosztanánk legcsodálatosabb problémamegoldó tanítómesterétől.
- Kitől?
- Hát önmagától...


2- A múzsa
Amikor megérezte a narancs ízét az édes forralt borban, már tudta, hogy őrültség lett volna megölnie magát.
- szükséged lesz egy múzsára. - hangzott mindenttudó asszisztensének parancsa, egy hónappal az öngyilkossági kísérlet után, azon a napon, mikor elhatározta, hogy könyvet ír a hazugságról.
- Múzsa? Ugyan már! Egy ilyen témában elég körülnézni, és a politikától a zöldségárúsig, gyakorlatilag az egész világ a múzsám lehetne.
- Még mindig úgy gondolod, hogy a cinizmusod nélkül nem lehetsz jó író? Boldoggá teszel-e bárkit is ezekkel az írásokal? De legfőképpen, te boldogabb leszel tőlük?
Az embereknek varázslatra van szüksége ebben az eltompult materializmusban.Miért nem adod meg nekik? Végül is nő vagy, nem lehet olyan nehéz...

3-Kislány a törmelékek alatt
Darabokra kellett zúznom magam és a gondolataimat, hogy esélyem legyen egy új "én"-re és egy új képre a fejemben.
Ezek a képek fontosabbak, mint gondoltam. ezekkel teremtünk, ugyanis.
Tehát ilyen érzés, amikor egy ember egy pillanat alatt darabjaira törik. egy örökké tartó, végessé szűkített pillanat. És ebben az ájult állapotban egyszer csak megnyugszol.
A törmelékek alatt találkoztam egy kislánnyal, aki az ujjával rajzolt mindenféle formákat. Értetlenül s kissé zavarban kérdeztem meg, hogy miért csinálja ezt.
Nem válaszolt, legalábbis szavakkal nem, de pici ujjával ezt írta a levegőbe: "Rajzolom a képeket, amiket a gondolataimmal látok."
- De miért a levegőbe? - kérdeztem
- "Mert elvetted a színes ceruzámat."
- Meg sem ismersz,igaz?- kérdezte immár hangos, számonkérő szavakkal.
- Csak sejtem, és bocsáss meg.
Azt hiszem, megpróbálhatom visszaszerezni a színes ceruzáidat.
Azzal becsuktam a szemem, és elkezdtem figyelni. Próbáltam előcsalogatni a világ színeit a fejemben, Azokat a színeket, amelyeket kislányként láttam, éreztem. Egyszer csak megjelentek előttem: tengereknek az a kéksége, amelytől már-már szomjas leszel, vizes falavelek élénksége, a fehér napfény forrósága, a piros háztetőcserepek, a vidám téli pulóverek, az ijesztő fekete napszemüvegek. Kalandozó gondolataimat, a kislány lelkes kiáltása törte meg.
- Te jó ég! Mennyi színes ceruza és festék! Ismét színes lesz majd minden.



Én is megnyugodtam, hogy vége a szürkeségnek. ismét tudtam varázsolni
Mivel is kezdjem? Te mivel kezdenéd? "

/***Illik megjelölni a forrást,ahonnan idéztem:http://anoha.blog.hu//