A kemény munka mindig kifizetődik

Ahogy Hosszú Katinka is mindig utal rá, a kemény munka mindig kifizetődik (hard work always pays off = #hwapo). Persze amit ő csinál, az tényleg kemény munka, én annak a közelébe sem érek.

​

Az utóbbi időben többször is eszembe jutott ez a mondat. Legutóbb múlt héten, mikor nyertem egy belépőjegyet a SocialShow konferenciára. A vicc az, hogy igazából nem is nyertem, pontosabban nem én, csak aki nyert, nem tudott elmenni, ezért a szervezők nekem adták át a helyét. Persze úgy, hogy én is játszottam a játékban.

Egy hónappal korábban hasonlóan jártam, akkor egy tanfolyamra "nyertem" ugyanígy egy 50%-os kupont. Játszottam, de nem én nyertem, aztán pedig mégis. Most meg izgulhatok, hogy jövő héttől valami egész új dolgot kezdek majd tanulni. Még az is lehet, hogy webdizájner leszek.

A kérdés már csak az, hogy hogy jön ez a kemény munkához...

Hát úgy kéremszépen, hogy valahányszor sorsolok valamit, mindig vannak páran, akik nyernek, aztán lemondják, mégsem tudnak elmenni valami más program vagy betegség vagy egyéb miatt. (A jobbik eset egyébként az, amikor szólnak, mert olyan is van, aki csak egyszerűen nem megy el.)

Mivel nekem hosszú évek munkája volt kiépíteni a kapcsolatokat, hogy legyen mit kisorsolnom, hogy a nyeremények felajánlói is értéknek tekintsék azt, hogy a Csajokamotoronnak magáért a megjelenésért felajánlanak értékes nyereményeket, belépőjegyeket, ajándékokat, nem szeretném, ha pocsékba mennének ezek a nyeremények, és legközelebb nem kapnánk, vagy nem annyit, vagy nem úgy. Mert sajnos ami ingyen van, azt nem értékelik az emberek ugyanúgy, mint ha pénzt adtak volna érte.

Sokan azt tanácsolták, hogy kérjek pénzt... de egy nyereményjátékért nem kérhetek pénzt... ezért ebben az évben úgy határoztam, hogy ha a nyertes nem jelez vissza egyáltalán, akkor záros határidőn belül újra kisorsolom a nyereményét.

Persze ez kemény munka. A Budapest Motor fesztivál előtt pl. egy hétig leveleztem az 50 nyertessel, és persze a végén kaptam a fenyegető leveleket azoktól, akik azt az egyszerű feladatot sem tudták végrehajtani, hogy válaszoljanak arra az emailre, amit írtam. Csak eljött a kiállításra, és mégsem volt felírva a neve... (Volt olyan is, aki még ennek ellenére is megoldotta és bejutott, de ez már egy másik blog témája.)

Állítólag volt olyan, aki SMS-t is küldött, ami szuper. Kivéve, hogy ha egy számomra ismeretlen számról kapok egy aláíatlan SMS-t akkor azt igen nehezen tudom értelmezni, főleg úgy, hogy közben a kiállítás előkészületeivel is kellett foglalkoznom, tehát nem volt időm arra, hogy még telefonálgassak is. Ezért kértem az emailt. Akkor látom, hogy ki írta, mivel kapcsolatban, hogy hívják, és a többi.

Szóval a lényeg az, hogy most azt mondom, hogy mégis megérte, mert akiket másodszorra sorsoltam ki, még azoknál is sokkal hálásabbak, akik elsőre nyertek. Amikor már feladták, elkeseredtek, hogy nem volt velük a szerencse, akkor kiderül, hogy mégis.

Most én is így jártam egymás után kétszer is. Mert megérdemlem. Most már jöhet akár pénznyeremény is!