A kötelesség öröm?

Írta Yamina a Gurulások, miegymás blogban. Megtekintés: 1132

Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.

Rabindranath Tagore

Ezt az idézet már elég régóta elkísér... Nyolcadikos ballagásra kapott mindenki az osztályból egy idézetet, az énektanárunktól. Megnéztük egymásét, ki mit kapott, és jókat vigyorogtunk egyik-másiknál, mert értettük ki miért kapta azt amit. Az enyémet és néhányakét nem értettük, így szépen elraktam a ballagós cuccok közé, amik már elvesztek egy költözésnél, de a memóriából nem tudott törlődni... Időnként felbukkant az életemben, és rácsodálkoztam egyes soraira, megérkezett az "AHA!" élmény

Aztán most ülök egy klasszikus, fővárostól távolabbi, presszóként üzemelő szórakozóhelyen, és hallgatom az embert. Fáradt. Nagyon. Leginkább a lelke. Elengedett egy csomó mindent, hogy magának hagyjon időt, regenerálódni fájó veszteségből, tanulni elfogadni, letenni kardot, szépen lépni tovább... Beszél az új családjáról, egy kallódó gyerekről, akinek most jobb egy kicsit, hogy ő van. Neki pedig örömet ad, hogy szépen fejlődik a gyerek, a mindennapi kínlódások között... Egy gyerek óriási munka, kötelesség - és neki öröm.

A kötelesség öröm.
A kötelesség az élet.
Az élet az öröm.

Kati néni, értelek....

Emberek

2017 Október 31

Szegecs, ekime6, Vidék és 2 további tag kedveli

NaNa 2017 November 1
Ja, én is tudnék mesélni.

Szegecs kedveli ezt.
Vidék 2017 November 2
Nekem ezt olvasva az fordult meg a fejemben, hogy a nyugdíjasoknak milyen fontos, hogy fontosnak érezzék magukat. Akkor hal meg, amikor már nincs mit tennie, vagy nem engedi az egészség, hogy megtegye... emlékszem, milyen dühös voltam anyai nagyanyámra, amikor kivitette magát a szőlőbe, pedig nagyon jól tudta mindkettőnk, hogy nem fog tudni 10 percnél tovább dolgozni... aztán pár hónapra rá elütötték, és erre visszagondolva nem kicsit szégyelltem el magam. Az volt az utolsó, hogy az apai örökségét látta...

Szóval a kötelesség. Nekem csak az tud örömet hozni, ha valami olyat tudok létrehozni, ami hasznos, és ha lehet, nem csak nekem. Nekem ez az ÉLET. Nem az élmények, meg a mennyünkideodaamodanemérdekeshogyhitelből marhaság. Amikor az ember semmi mást nem csinál, csak meghallgat. És a tündér aranyos kis butus kisírt szemekkel megköszöni, és most már tudja, hogy mit tegyen, köszönöm tanár úr... vagy amikor a külföldi cserediákok az előadás végén rövid taps után egymás fölé rakják a pendrive-okat, hogy ez nekik is kell. Vagy amikor beröffen az épített vas, kigurulsz vele, és mindenki forog utánad, meg ha megállsz, kattognak a fényképek... de a legjobb az volt, amikor az éjszaka kellős közepén az egyébként nem szószátyár nagyobbik lányom megkért, hogy takarjam be, persze hogy megtettem, és azt mondta suttogva: "Köszönöm apa... rád mindig számíthatok..."

De azért meg kell mondjam, azokat a kötelességeket szeretem a legjobban, amiket magam eszelek ki. Amikor álló nap mindenki csak engem ugráltat, és a saját dolgom meg nem készül, azok se, amiket nem én találtam ki magamnak, azt nem szeretem.

Szóval olyat alkotni, amit te találtál ki, az jó.

Szegecs, NaNa és Yamina kedveli ezt.
NaNa 2017 November 3
Mostanában én is ezzel küzdök. Elmegy a napom olyan kötelességekkel, amiket nem hogy nem én találtam ki, de nagy részét csinálni sem szeretem, és nem marad idő a saját dolgaimra, ötleteimre. Ráadásul másnap kezdődik elölről megint...

Szegecs kedveli ezt.